A tegnapi internetadó elleni tüntetés, pontosabban az azt követő Lendvay utcai események akár fordulópontot is jelenthetnek a magyar politikában. Nem a résztvevők száma és nem a tüntetés témája okán, hanem a tüntetők heterogén összetétele, illetve a kisebb léptékű, ugyanakkor az elmúlt négy évben ismeretlen erőszakos incidensek miatt. Egy kormány számára, amelyik a szabályokban nem, csak az “erőben” hisz, ez számít valóban potens ellenzéki hangnak.

A korábbi ellenzéki tüntetések döntő többségét a 2010-ben óriásit bukó előző rezsim meglehetősen terhelt múltú pártjai vagy személyiségei szervezték. Ezeken a megmozdulásokon az elmúlt huszonöt évből unos-untalan ismert “hírességek” mondták el sablonos sirámaikat volt törzsszavazóik számára. Nem meglepő, hogy e körön kívül nem is érdekeltek senkit az ott elhangzottak.

A mostani tüntetés azonban más volt.

Egyrészt nem levitézlett figurák szervezték, sőt, amennyire meg lehet állapítani egyetlen számottevő ellenzéki párt sem állt mögé. Másrészt a résztvevők közt rengeteg fiatal volt. Egy olyan réteg demonstrált, amelyik évek óta attól szenved, hogy senki sem képviseli őket. A magyar politika ugyanis elsősorban a nyugdíjasokra, illetve a kádári kisemberek tradícióját elevenen tartó csoportokra koncentrál. Utóbbiak többen vannak és lényegesen homogénebbek a politikai döntéseik mögötti mozgatórugók (nyugdíj, rezsi), mint a fiataloknál. Ezért Medgyessy Péter regnálása óta egyetlen nagyobb magyar párt sem célozza a fiatalokat.

Ők pedig eleve inaktívabbak politikailag. Ugyanakkor van egy fontos képességük, ami a többiek eszköztárából hiányzik: lényegesen bátrabbak és harcosabbak tudnak lenni. És ez nem a “Békemenet” nemet-mondunk-az-imperalizmusra bátorsága és öregemberes harcossága. Amikor sok fiatal tüntet, akkor könnyen elszabadulhatnak az indulatok.

Mint ahogyan rövid időre ez meg is történt tegnap este. Rendkívül tanulságos volt, hogy az internetadó-ellenes tüntetés hogyan alakult át pillanatok alatt egy, a Fidesz rendszerének alapjait megkérdőjelező demonstrációvá. Rendszeresen felhangzottak a “Ruszkik haza!”, a “Seggnyaló HírTv!”, illetve az “Orbán takarodj!” skandálások. A legnagyobb üdvrivalgás pedig az EU zászlót fogadta. Mindeközben mintegy fél órán át teljesen védtelenül állt a Fidesz egyik központi épülete, amelynek kerítését bedöntötték és ablakainak egy részét betörték.

Mindez nem fog szavazatot hozni az ellenzéknek és nagy valószínűséggel nem jelenti egy új politikai képződmény hajnalát sem.

A kormányfőnek mégis nagyobb fejfájást fog ez okozni, mintha az előbbi forgatókönyvek valósulnának meg.

Ezek az emberek ugyanis nyilvánvalóan zsigerileg elutasítják őt és a rezsimjét, miközben legalábbis egy este erejéig nem hatotta meg őket a kétharmad hatalma. Ez pedig egy olyan, az utcagyerek hatalmi felfogását tükröző (csak az “erő” számít) gondolkodásban, mint Orbán Viktoré, rettentő ijesztő lehet. Valószínűleg nem véletlen az sem, hogy olyan fontosságot tulajdonít a fegyveres erők drámai mértékű béremelésének.

Nem világos még, hogy tényleg valódi változás kezdődött-e el a tegnapi demonstrációval. Ha a kormány meghátrál, akkor könnyen lehet, hogy mérföldkőként tekinthetünk majd a vasárnapi tüntetésre. Olyanra, mint ahol új recept született a kétharmad mind elképesztőbb intézkedéseinek ellensúlyozására.