Jó, jó, jó, lehet mondani, hogy nekünk a szar sem elég szarízű, és ami igaz, az igaz, a legtöbb most következő házban azért elduzzognánk, ha lenne farzsebben egy száz-kétszáz millánk. De mivel nincs, nyugodtan dőlünk hátra a Flair székeinkben a szuterén garzonban, mert a francnak kellene például egy ilyen siófoki ház 159 millióért ezzel a műkővel?

Jó, persze, nekünk, mert 80 méter a Balaton, erre a műkőre meg majd varrunk egy függönyt. Pattan a Kőbányai a kezünkben, és közben meg is beszéljük, hogy egyikünk sem lakna ebben a másik kecóban sem 213 millióért, de komolyan! Sárga fal dupla műkőboltívvel? Hagyjálmármaradjálmár.

Vagy mondjuk megvesszük ezt Pestszentlőrincen, mert szeretünk beautózni a városba, meg szeretjük a hieroglifákat. Ezt a két dolgot szeretjük. Nem gáz, 285 milla, de majd lefestjük barackszínűre, az megvan 30 rugóból, az már nem oszt, nem szoroz. Egyébként baró kis ház, tényleg.

Jó, hát egyre biztosabbak vagyunk benne, hogy maradunk a 30 négyzetméter szuterénben, de azért még eljátszunk a gondolattal, hogy van 450 milliónk, és egy ilyen fürdőszobánk

vagy ha annyi nincs, akkor csak 185, és hozzá egy ilyen flanc

meg azok a szép teli ajtók, mondjuk ez valaha a Gábor Zsazsáé volt állítólag, az azért sokat számít.

Vagy valóra válna válna minden álmunk, és megvehetnénk a Tasnádi villát 600 millióért, ahol ebben a hangulatos főzősarokban összerottyantanánk egy jó oldalast

a sülthúszsírt meg végigcsöpögtetnénk

ezen az egészen.

Még egy sör? Egy stampó körte?