Azért jöttünk ki, mert úgy érezzük, hogy így élni tovább mi már nem tudunk

„Menjél már el innen, ezt majd mi elintézzük.”

Egy fiatal srác morgott így a hétfői tüntetésen, Horváth András beszéde alatt. Tudtán kívül összefoglalta a Nem némulunk el!-csoport és a devizahitelesek legutóbbi demonstrációjának legfőbb üzenetét:

a tüntetéseket nem a szervezők, hanem a résztvevők teszik fontossá.

A közfelháborodás napja - Demonstráció Budapesten a Kossuth téren (Kép: Botost)

Az utóbbi hetekben nem volt ennél ellenszenvesebben összerakott demonstráció  az országban. Kezdve azzal, hogy Kiss Ábrahám Soma műsorvezető egy CCCP-feliratú mackófelsőben volt képes kiállni a tömeg elé, folytatva a rutintalan szónokokkal, és megkoronázva Horváth András totális érdektelenségbe fulladó, elképesztően béna beszédével, számtalan dolog volt, amit a szervezők nem csináltak jól.

Horváthnak például szólhatott volna valaki, hogy kevesebbet őzzön, vagy hogy a többezres, feltüzelt tömeg előtt ne kezdje hosszasan fejtegetni, hogy szerinte milyen szervezetet és hogyan kellene felállítani ahhoz, hogy eredményesen lehessen harcolni a korrupció ellen. Azt meg továbbra is képtelen vagyok felfogni, hogy ha ő az az ember, akinek a fejében állítólag ott van az ezermilliárdos áfacsalás teljes sztorija, adatokkal, mindennel, akkor miért nem erről beszél, ha a tömeg elé áll? Egészen biztosan nagyobb figyelmet vonzana vele, mint ezzel a humortalan produkcióval.

Kép: Botost

Az összes felszólaló közül egyedül a netadó elleni tüntetéseket szervező Gulyás Balázs-féle körből kilépett/kihullott/kizárt Nemes Balázs volt az, aki nagyjából jól kapta el a hangulatot és tartotta fenn a tömeg érdeklődését, de még az ő beszéde alatt sem volt messze annyira koncentrált a tömeg, mint a hivatalos program vége után, amikor a rohamrendőrökkel kellett szembenézni.

Hétfőn végleg bebizonyosodott, hogy ha magyarországi tüntetésszervezésről van szó, a kevesebb mindig több. Talán ezért is tudtak annyi embert vonzani Gulyás Balázs netadós tüntetései, Gulyás felállt a színpadra, elmondott 5-6 előre megírt, de jó mondatot, és onnantól kezdve a résztvevőkre hagyta a dolgot. Azok a tüntetések, amiken felszólalók tömkelege próbálja lázban tartani a közönséget, szükségszerűen szánalmassá és unalmassá válnak.

Kép: Botost

Egy középkorú nő, aki a hivatalos program után órákig a rendőrsorfal környékén kiabált, még Horváth András beszéde alatt mondta a kérdésemre válaszolva, hogy

„Nem azért vagyok én itt, hogy ezeket a szónokokat hallgassam. Azért vagyok itt, hogy végre történjen valami.”

Kép: Botost

És történt is. Abban egészen biztosak lehetünk, hogy a keddi sajtó nemcsak itthon, de külföldön is azzal lesz majd tele, hogy Budapesten megint ezrek tüntettek az Orbán-kormány ellen, és hogy ezek a tüntetők órákig a parlament lépcsőjén néztek farkasszemet a rengeteg rohamrendőrrel.

Ehhez pedig nem kell színpad, nem kell hangosítás, nem kellenek szónokok, Horváth András sem kell. Bőven elég tízezer dühös magyar állampolgár. Dühös magyar állampolgárból pedig nem tízezer van, hanem sokkal-sokkal több. Ez látszik abból is, hogy nemcsak a tüntetésekre járnak ki egyre többen, de a tüntetésekről szóló beszámolókat is egyre többen és többen követik.

Kép: Botost

A tüntetéseket pedig nem a szervezők alakítják, hanem ezek a dühös emberek. Az a fiú meg a barátnője, akiktől a címben szereplő idézet is származik, az a nyugdíjas bácsi, aki puszival búcsúzott a feleségétől, mielőtt beállt tolni a rendőrsorfalat és az a lány, aki egyedül mászott fel az egyik oroszlánszoborra, hogy megszámolja a rendőröket. Amíg ők dühösek maradnak, addig ezek a tüntetések sem fognak veszíteni a lendületükből. Lehet akármennyire szarul megszervezni őket, lehet akármilyen unalmas szónokokat kiállítani a színpadra, mikor a hivatalos programnak vége, úgyis azok fogják átvenni a főszerepet, akik igazán számítanak.

A főszerep 2014 őszén Magyarországon a dühös embereké.

Annyira azért persze nem dühösek, hogy erőszakba, torkolljanak a részvételükkel tartott tüntetések. Hétfőn este sem történt lényegében semmi, a tüntetők és a rendőrök csak testtel feszültek egymásnak. Viszont Itt is látszott, hogy a magyar rendőrség tényleg egyre profibb módon kezeli az ilyen helyzeteket, csak óvatosan és körültekintően avatkoznak be. Akár még az ilyen tüntetések szervezőinek is lenne tőlük mit tanulniuk.

Kép: Botos Tamás