2004. november 20-án indult felfedezőútjára a NASA nemzetközi együttműködésben kifejlesztett műholdja, a Swift. Küldetése a gammakitörések tanulmányozása volt. Ma sem tudunk valami sokat a gammakitörésekről, de 2004-ben még ennél is kevesebbet tudtunk, és amit azóta megtudtunk, annak jelentős részét épp a Swift munkájának köszönhetően tudtuk meg.

A gammakitörések azért nagyon nehezen vizsgálhatóak, mert a felfénylésnek nevezett villanások nagyon-nagyon rövid ideig tartanak (általában egy másodpercnél is rövidebbek) , utána pedig az utófénylést több tartományban, gamma-, röntgen-, ultraibolya- és optikai sávban is figyelni kell. Na, ezt mind tudja a Swift. Emellett ez a valaha épített egyik leggyorsabb műhold, erről kapta a nevét is (swift - gyors), azért nem szabad tökölnie, mert ha bármelyik irányból gammakitörést észlel, azonnal arra kell fordítania a műszereit, hogy idejében dokumentálni tudja az eseményt.

És az van, hogy a Swift elég jó ebben, sőt egyre jobb.

Bár küldetését eredetileg csak hat évesre tervezték, még mindig figyel, 2013 októberéig több mint 800 gammakitörést dokumentált. Idén januárban pedig egy közeli, nagyjából 12 millió fényévre lévő szupernóvát figyelt meg. Amióta emberi tárgyak vannak az űrben, nem volt ennél közelebb ekkora csillagrobbanás. Ide kattintva szép képeket lehet nézegetni a Messier 82-nek vagy Szivargalaxisnak nevezett galaxisról a robbanás előtt és után. Ezeket a képeket is a Swiftnek köszönhetjük.

Ez alapján is úgy tűnik, hogy a gammakitörések többségét valószínűleg a csillagok felrobbanása okozza, kisebb részüket pedig egymás körül keringő neutroncsillagok egymásba ütközése.

Emlékezzünk most egy kicsit a Swiftre, itt is van az első kép, amit készített: