Felejtsenek el mindent, amit eddig tudtak Koppányról. Arról a figuráról van szó, akit az István, a királyban Vikidál Gyula játszott, és a végén nem ő nyert, hanem István. Ezzel eldőlt pár fontos dolog is, például az, hogy az ország végleg a kereszténység felé fordult.

Csakhogy Koppány nem a hatalmat követelő lázadó volt, hanem a nemzet érdekeiért harcba szálló szabadsághős. Ez egyelőre nem a hivatalos magyar történetírás álláspontja, hanem azé a könyvé, amit a CBA terjeszt. A lánc nem szokott könyveket árulni, de most kivételtek tettek, mert ez a

„magyarság számára rendkívül fontos”.

Ezt így magyarázta Fodor Attila, a CBA kommunikációs igazgatója a Mokkában:

A "Koppány, a Fény Harcosa" a CBA kommunikációs igazgatója szerint hiányt pótol, segít tisztán látni a múltat, az öntudatformálás miatt is fontos, ezért álltak az ügy mellé.

Atilla =/= Attila

Nem is egy könyvről van szó, hanem egy trilógiáról. Az első Attiláról (bocsánat, Atilláról, mert az a magyaros változat, a másikat a németek terjesztették el) szól, a második a 907-es pozsonyi csatáról, amikor visszavertük a háromszoros túlerőben lévő németeket (sőt, pogányként a keresztény seregeket). És a harmadik a koppányos. Akivel egészen eddig mostohán bánt a magyar törénetírás.

A három könyv szerzője, Cey-Bert (született Czeibert) Róbert Gyula saját önéletrajza szerint sem történész, hiába állítja róla ezt a CBA Magazin novemberi száma. A szakmánkivüliség ugyanakkor micsoda előny, hiszen nem mosták át az agyát, mint ezer éve az összes történészét. Barátjánál, Szaniszló Ferencnél (Feri) elég sokszor járt már az Echo TV-ben.

Még mielőtt ismertetnénk az alternatívát (vagyis az igazságot), Koppányról az ötödikes új történelemkönyv sem mond nagyon mást, mint az István, a király:

De akkor mi a tényszerű újdonság a könyvben?

Ez tényleg megvan így a történelemkönyvben.

De természetesen Cey-Bert ennél többet állít. Szerinte a történelemkönyvek eddig hazudtak Koppányról, ahogy a kegyetlennek beállított, valójában nemes szívű Attiláról is, és agyonhallgatták a pogányként aratott pozsonyi győzelmünket. Ezért fontos volt számára (és ezek szerint a CBA számára is), hogy tiszta vizet öntsön a pohárba. A munkamódszere a következő:

A démonizálás vagy istenítés kényszerű útelágazódásánál az utóbbi, Koppány esetében mindeddig járatlan úton indult el. Kiderült számára például, hogy Koppány egyáltalán nem indított fegyveres támadást Veszprém vára ellen, ahol Géza özvegye volt. Pedig hatalmas seregével akár megtehette volna, de mivel rangidősként amúgy is neki járt ősi szokás szerint a fejedelmi trón, miért is tette volna.

Van ugyan az az apróság, hogy Géza éppen ezt az ősi hagyományt törte meg, amikor még élete során kijelölte utódját, nyugati mintára a fiát. És Koppány mégis ragaszkodott a trónhoz. De nem így volt. Hanem úgy, hogy Koppány elindult Géza temetésére, ahová nem vitte el a több tízezer harcosát, csak nyolcvan lovasíjászt (pontosan ennyit). És a magyargyűlölő közegben nevelkedő Gizellával (István feleségével) érkező háromezer német páncéloslovag tőrbe csalta valahol a Bakonyban, ahol meg is ölték.

350 év után megmondani az igazságot? Nevetséges

Hogy mindehhez milyen bizonyítékokat talált Cey-Bert?

Itt van egy kis probléma, mert a szerző szerint is nagyon-nagyon keveset tudunk Koppányról. Ami van, az arról szól, hogy meg akarta ölni Istvánt, el akarta venni Géza özvegyét és megostromolta Veszprémet. De, már tudjuk, ez nem így volt. Mert Cey-Bert szerint a Koppányt pogány lázadóként beállító forrást 350 évvel Koppány halála után írták. Tehát az a szerző szerint "egy kitalált történet". És azért is "nevetséges az egész, mert az ősi magyar jogrend szerint ő lett volna az új vezető". Hogy ez pont a hatalmi harcot támasztja alá, azon nagyvonalúan túllép az író.

Mi támasztja alá Cey-Bert verzióját, amit nem 350, hanem ezer évvel később írt Koppányról? A nemzeti tudatalatti. Nem lehet véletlen, hogy Somogyban több falu és patak is őrzi Koppány nevét. Tényleg ezt mondta, itt lehet megnézni.

Van még két apróság. Az egyik, hogy ha Koppány jó ember, akkor az őt felnégyeltető Istvánnal mi a helyzet?

Azt Szaniszló sem hagyta szó nélkül az egyik beszélgetésükben, hogy István idején „kiirtották a magyarság egy részét, föl kell áldozni rovásírásunkat, ősi emlékeinket, ősi forrásiankat, csak hogy befogadjon a Nyugat”. Miért kell nekünk mindig megfelelni? Szent királyunk nem tudott volna ez ellen tenni valamit? – kérdezi barátjától Feri.

Cey-Bert szerint

abban az időben olyan erős volt a tanácsadók, lovagok gyűrűje, hogy abból István nem tudott kiszabadulni.

A szerző azt azért nem tagadja, hogy az európai környezetben valóban fel kellett venni a kereszténységet, de „az igazi Jézus Krisztus tanítás megfelelt az érzelemdús magyar lélek értékrendjének”. Persze a kereszténységet kevésbé erőszakos módon is fel lehetett volna venni, és „jobban összegyeztetni, összhangba hozni a magyar érdekérvényesítés céljaival, és háttérbe szorítani az idegen érdekek térhódítását”.

Azt például tudták, hogy az egyházszervezés úgy zajlott, ahogyan most a multik működnek? Hatalmas birtokokat kapták, amiből jól éltek, és még arra is jutott, hogy vagyonokat vigyenek ki az országból.

A CBA Magazin beszámolója felidézi Cey-Bert szavait, miszerint: „Koppány minden magyarban benne él. Üzenete ma is érvényes: össze kell fogni lelkileg, mert elvisz minket a történelem szele”.

Hogy ez az üzenet pontosan kinek szól, az nem világos. Mert a könyv szerint Koppány nem lázadt, István, aki leverte őt, elég jól állta az idők szelét. Az országot sem fújta arrébb a szél.

A kiadó Püski honlapján az alkotás ismertetésénél egyébként ez áll a könyvről, és Koppányról:

„Kezdettől fogva mindmáig a nemzet, a család és a hit megtartó hármassága jelenti az ő számára is azt, ami nélkül soha nem volt és a jelenkorban sincsen méltó vezetője népünknek.”

Ennek a gondolatnak a megfejtésébe nem is mennék most bele.

A nemzettudás rombolásának szolgálatában

Miközben Cey-Bert Szaniszlónál azt mondja, hogy nálunk „a történetírás nem a nemzettudatot szolgálja, hanem a nemzettudat rombolásának szolgálatában áll”, van azért egy józanabb pillanata is a szerző munkája megítélésének.

Az Attiláról szóló könyv bemutatója egy CBA-boltban volt, nagyon erős videó készült róla, a szerző ott ücsörög atillában, miközben a vásárlók állnak a pénztárnál. Itt a könyvet kiadó Püski István, a Püski Kiadó vezetője meséli el, hogy Paulo Coelho felszólítására rendelte meg az Attiláról szóló könyvet Cey-Berttől. „Egy írónak nem az a feladata, hogy hajszálpontosan a történelmi tényeket írja le, hanem az a feladata, hogy a személyiséget úgy ábrázolja, ahogy ő elgondolta” – mondja Püski. (A bekapcsolva maradt mikrofonba Cey-Bert is felidéz egy mondatot eközben valakitől, „lehet, hogy nem így volt, de így is lehetett volna”.) És ezzel nincs is semmi gond, ha regénynek, és nem ténynek van kezelve. Ehhez képest a CBA kommunikációs igazgatója most azt mondta a HírTV-n:

"Jó magyar emberek kíváncsiak ezekre a történetekre, hogy nagyjaink valójában milyen pályát futottak be, hogyan kell őket megítélni. Nagyon sikeres volt az első két kötet, remélik, a harmadik is az lesz".

Meg azt is, hogy a kötetek gerincerősítők, olyan információkat szerezhetünk belőlük, amitől az önbecsülésünk meg tud növekedni.

A tankönyvkiadásba azért a CBA talán még nem száll be.