Az amerikai hadsereg vezetése felismerte: többé már nem Rambókra van szükségük. A jövőben nyelveket beszélő, intellektuálisabb katonákat képeznének. Ennek érdekében még az alkalmassági teszteket is átalakítják. A West Point-i katonai akadémia kiképzésén sok nő kiemelkedően teljesített eddig is, sokan még a fizikai terhelést is jobban bírták, mint a férfiak közül jónéhányan.

A következő években azt tesztelik majd, hogyan szolgálnának a nők a szárazföldi harcokban. Négyszáz katona (negyedük nő) kiképzését, gyorsaságát, állóképességét és a lövészetben való jártasságát fogják nyomon követni ennek érdekében. A tengerészgyalogosok alig hét százaléka nő.

Szexizmusba öltözött kifogások

Sokan gondolják a brit erők afganisztáni ma már nyugdíjas parancsnokához, Richard Kemp ezredeshez hasonlóan, hogy a nőkből hiányzik a "vadság, az agresszió és a gyilkos ösztön" ahhoz, hogy igazán hogy gyalogsági egységben szolgáljanak.

Nem minden nőből. A kurd pesmerga hadtestekben szolgáló nőkből nem hiányzik, ami a katonáskodáshoz kell, és a minap több tucat embert meggyilkoló nigériai terrorista tinédzser lányokból sem, de tény, sokak véleménye az, hogy a nők természetétől idegen a nyers erőszak.

Ez így nem igaz. Sok férfi sem alkalmas rá testi és lelki szempontból sem, hogy közvetlenül a tűvonalban, speciális egységekben harcoljon. Ugyanakkor mindig is voltak nők, akik minden szempontból állták az összehasonlítást a férfi harcosokkal. Miért ne engedhetnék őket katonáskodni?

A gyengébbik nem

A női test gyengébb voltával kapcsolatos vélekedések is egyre árnyaltabbak. Néhány évtizeddel ezelőtt még az volt a mondás, hogy a nők azért nem futhatnak maratont, mert ha még képesek is lennének rá, futás közben kiesne a méhük. Igen, ez 1967-ben történt. Azóta nemcsak azt tudjuk, hogy a világon semmi bajuk sem lesz a nőknek a maratonfutástól, de még olyan extrém terheléstől sem, mint a 246 kilométeres spartathlon, aminek női győztese idén épp egy magyar versenyző, Lubics Szilvia volt.

Ma már szinte minden sportágban versenyezhetnek a nők, a legutóbbi olimpián a síugrást nyitották meg számukra. A női sportolók legjobbjainak teljesítménye (már ahol lehetséges az összehasonlítás) nyilván elmarad a legjobb férfiakétól, azonban a női élmezőny néha van olyan erős, mint a férfiak középmezőnye. Ezért is értelmetlen a fizikai adottságok miatti általános különbségekre hivatkozni kizárni a nőket a megerőltető foglalkozásokból. Nem igaz, hogy bármely férfi alkalmasabb lenne ezekre a munkára, és hogy a nők közül meg senki sem.

A fegyveres erők az egyik legutolsó férfiklub.

Más érvek szerint az egyenlősítés nemcsak beláthatatlan következményekkel, de aránytalanul magas költségekkel is járna a seregben, és aggódnak amiatt is, hogy a nők jelenléte tönkreteszi a szakaszok morálját. A szexizmus, a zaklatás vagy potenciális nemi erőszak sajnos ma is létező jelenség a fegyveres erőknél, a nem harcoló alakulatoknál is (sőt, az utóbbi kettő a kizárólag férfiakból álló zárt közösségekben is gyakori probléma).

Az integrált haderő kapcsán így ma az egyik legfőbb kérdés, hogy hogyan hatékonyabbak a hadtestek, nőkkel vagy a nők nélkül, így az amerikai sereg kísérlete során össze fogják vetni egy csak férfiakból álló csapat és a nőket is integráló csapatok működését is. Eddig szinte az összes egységről, amely megnyitotta kapuit a nők előtt, bebizonyosodott, hogy a nők beengedésével kapcsolatos aggodalmak nagyrészt alaptalanok.

Szerintünk nem kell attól tartani, a harcoló alakulatokhoz vágyó nők tömött sorokban állnak majd a kiképzésre várva, ellenben végre meglesz rá a lehetőségük, hogy akár jelentkezhessenek is. Az pedig jogos igény, hogy a jelentkezők közül mindenhol a legalkamasabbakat válasszák ki, nemre való tekintet nélkül.
További nőkkel kapcsolatos híreket, érdekességeket találsz a feminfo facebook oldalán. Tetszik?