Az izraeli miniszterelnök, Benjamin Netanjahu vasárnap zárt ülésre hívta össze kormányát. Azért rendelt el zárt ülést, hogy a nyilvánosság kizárásával vitathassák meg azt a törvényjavaslatot, amely Izraelt demokratikus és zsidó nemzetállamként határozná meg. Akadnak, akik szerint ez a kettő kizárja egymást, vagyis aligha lehet demokratikus egy állam, amelynek etnicista az önmeghatározása, ezért a kérdésben lehetett számítani némi vitára.

A nyilvánosság kizárására tett kísérlet elég hamar értelmét vesztette:

a kormánytagok úgy egymásnak estek, hogy az üvöltözésük kihallatszott a zárt ajtók mögül.

A terem előtt várakozó újságírók így gyakorlatilag minden részletet hallhattak. Például azt, amikor a centrista Jes Atid párt vezére, Jair Lapid azzal vádolta a kormányfőt, hogy az új törvényt kizárólag a kormányfő Likud pártjának érdekeit figyelembe véve szövegezték.

Vagy amikor a miniszterelnök azzal támadta igazságügyminiszterét, Tzipi Livnit, hogy nem tartanának itt, ha a törvény kidolgozásával megbízott Livni rendesen végzi a dolgát.

Vagy amikor ugyanő azon puffogott, hogy a világ azon országai, amelyek kezük-lábuk törik egy arab palesztin állam elismeréséért, elutasítják egy zsidó állam gondolatát.

Vagy amikor Lapid párttársa, a korábbi Sin Bét-főnök Jákov Peri azon értetlenkedett, hogy miért kell pont ezekben a vészterhes időkben sürgetni a törvény elfogadását.

Ez utóbbi amúgy mind közül a legjobb kérdés:

• egyrészt rég volt ennyire feszült az arab-izraeli viszony;
• másrészt az új törvény semmi olyat nem állapít meg, amit más törvények ne állapítottak volna meg már régesrégen.

A javaslat Izraelt zsidó nemzetállamként, a zsidók nemzeti otthonaként határozná meg. De ebben az ég világon semmi új nincs, Izraelt már egyik alapító dokumentuma, az 1948-as függetlenségi nyilatkozat is zsidó nemzetállamként, a zsidók nemzeti otthonaként határozza meg.

Másrészt az új törvény azt is kimondaná, hogy Izrael demokratikus állam, ahol minden polgárt ugyanazok az egyéni szabadságjogok illetik meg. De ebben az ég világon semmi új nincs, Izraelt már az alkotmány 1985-ben elfogadott 9. kiegészítés 7A cikkelye is demokratikus államként határozza meg, ahol minden polgárt ugyanazok az egyéni szabadságjogok illetik meg.

Ha nem értik, rám ne nézzenek. Én se értem.

Azt meg pláne nem, hogy Jair Lapid szerint miért ellenezné ezt a törvényt Izrael alapító atyjai közül David Ben-Gurion, Zev Jabotinsky és Menachem Begin, ha ők voltak azok, akik a függetlenségi nyilatkozatban zsidó nemzetállamként határozták meg az országot, aminek arab lakóit elképzelésük szerint "teljes és egyenlő állampolgárság és arányos képviselet illeti meg minden átmeneti és állandó intézményében".

Vagy hogy miért volt szükség erre a törvényre, ha semmi olyat nem mond, ami már ne lenne kimondva.

Talán csak az arabok felháborodása érthető. Ők okkal kérdezhetik, hogy mégis miért lett ez most egyáltalán téma. Egyben az is aggaszthatja őket, hogy a törvény egyetlen lényegi új pontja leminősítené az eddig hivatalosnak számító arab nyelvet. (Via Times of Israel)