Részletes cikkben járja körül Rick Lyman, a New York Times szerzője, hogyan szereznek egyre komolyabb befolyást a lapkiadó vállalatok és médiavállalkozások fölött politikai-gazdasági szürkezónából érkező oligarchák Európa keleti felében.

Mindez a lap szerint illeszkedik mindabba a folyamatba, ami 25 évvel a berlini fal leomlása után kérdéseket vet fel a demokrácia és a szólásszabadság térségbeli állapotával kapcsolatban.

Ahogy Oroszországban is, ebben a térségben is egyre növekvő aggodalommal figyelik a hatalom potenciálisan veszélyes koncentrálódását olyan emberek kezében, akik egyaránt szert tettek gazdagságra és politikai befolyásra, és egyre nagyobb ellenőrzést szereznek médiavállalatok felett

- írja a lap, majd jön a körbetekintés. Elsőnek Szlovákia, ahol az SME című liberális napilapot és az Új Szót vásárolta meg nemrég a Penta Investments nevű befektetési csoport. A tulajdonosváltás után az SME főszerkesztője és a szerkesztőség fele távozott a laptól. A szlovák gazdasági-politikai életet alapjaiban meghatározó csoportról és legnagyobb botrányaikról itt írtunk részletesebben. 

A Penta a maga részéről visszautasítja, hogy politikai összeköttetésekkel rendelkező oligarchákhoz hasonlítsák, szóvivője kijelentette, hogy a csoportnak nincs közvetlen üzleti kapcsolata az állammal. Marian Lesko, a szintén a Penta tulajdonában lévő Trend üzleti magazin kommentátora szerint

"gyakorlatilag nem létezik többé a független média Szlovákiában".

Példát hoznak Csehországból is, ahol Andrej Babis mezőgazdasági nagyvállalkozó az ország legnagyobb kiadóvállalatát birtokolja, és emellett a pénzügyminiszteri tisztséget is betölti. Románia vezető televíziós csatornája, a jobboldali irányultságú Antena3 Dan Voiculescu, a pénzmosási vádak alapján tíz év börtönre ítélt milliárdos üzletember és politikus, a Konzervatív Párt (PC) alapítója médiabirodalmának része. Bulgáriában több oligarcha gyakorol ellenőrzést a médiavállalatok felett, egyikük a volt parlamenti képviselő Delian Peevszki, akinek Új Bulgária Médiacsoportja szoros kapcsolatban állt több, különböző pártösszetételű kormánnyal is.

A New York Times ír Magyarországról is, egyrészt arról,  hírközlő média egy kiterjedt része közvetlen állami tulajdonban van, jelentős médiarészesedések felett pedig Orbán Viktor miniszterelnök köreihez tartozó személyek gyakorolnak ellenőrzést.

Név szerint csak Simicska Lajos kerül elő, akiről azt írják, hogy építőipari vállalata bőkezűen kapott állami megbízásokat.
Ugyanakkor kitértek arra is, hogy mostanában a hírek szerint Simicska és Orbán Viktor között meglehetősen feszült lett a viszony.

A lap szerint ezekben az országokban a rendszerváltások után az volt a jellemző, hogy amikor nyugati - leginkább német, svéd, svájci és amerikai - sajtóvállalkozások felvásároltak korábban állami kézben lévő vagy állami hirdetésektől függő lapokat és tévétársaságokat, az újságírók azt tapasztalták, hogy a távoli tulajdonosoknak nincsenek érdekei a helyi politikában, és ez egy időre megkönnyebbülést jelentett számukra.

Amikor azonban a gazdasági helyzet 2008-ban romlani kezdett, a külföldi tulajdonosok legtöbbje úgy döntött, hazai üzleti alaptevékenységére összpontosít, és megválik közép- és kelet-európai médiavállalataitól, és a nyugati tulajdonosok és a hazai politikai realitások közötti távolság már kezdett hátrányként feltűnni.

"Kiderült, hogy amennyire nem érdekelte őket a helyi politika, annyira nem érdekelte őket az sem, hogy kinek adják el a lapokat és milyen hatása lesz annak a cseh és a szlovák társadalomra"

- idézte a New York Times Matus Kostolnyt, az SME egykori főszerkesztőjét. (via MTI, New York Times)