Egy hétköznapi hőstettről kaptunk olvasói levelet, amit most lehozunk, hátha megtalálja a két jó szándékú segítőt az érintett.

„Segítsetek, hogy megköszönhessem két ismeretlen járókelő segítségét, akik péntek délután fél öttől majdnem hatig segítettek nekem a 61-es villamos Királyhágó utcai megállójában kislányom epilepsziás rohamának kezelésében, és akiket a végén kurtán-furcsán hagytunk ott.

A történet annyi, hogy a lányom kezelt epilepsziás beteg, iskolából hazafelé érezte, hogy rosszul van. Szólt, hogy nem tud továbbjönni a villamosmegállóból, ott megvár. Egy fiatal lány ott maradt vele, néhány percre hagyta csak magára, addig mások vigyáztak rá. Mire én megérkeztem, nyilvánvalóvá vált, hogy ebből nagyroham lesz, a forgalmas főút (Alkotás utca) és a villamossínek között, elkerülhetetlenül.

Ekkor kaptunk váratlan segítséget egy férfitól (ő a második járókelő), aki azzal segített, hogy a rohamozó lányomat visszatartotta a járművek elé gurulástól – én ehhez nem lettem volna elég erős. Nagyon kicsi túlzás csak, ha azt mondom, hogy megmentette az életét, tulajdonképpen lehetett volna szerencsénk, de ezt hála neki, nem kellett kipróbálnunk. Ő segített beemelni az időközben megérkező autónkba is a gyereket.

Csakhogy mindez a síneken zajlott (már hogy a felnőtt méretű kamaszlány bepakolása a kocsiba) és megjelent szemből a villamos, úgyhogy indulnunk kellett és nem tudtam méltóképpen megköszönni az idejüket, az emberségüket és a lélekjelenlétüket.

Hagynék nálatok elérhetőséget, hogy ha elolvassák, akkor keressenek meg, szívesen sütnék nekik valami finomat vagy tennék értük valamit, vagy csak elmondanék egy kevésbé elharapott végű köszönömöt, mint amit így tudtam.”

Aki magára ismer, írjon a megirom@444.hu-ra, és összekötjük a hálás anyukával.