Orbán Viktor az elmúlt két hónapban nemcsak beszedett egy óriási belpolitikai pofont, nemcsak szembesült azzal, hogy a vesztes fél irányába kormányozta az ország hajóját, nemcsak elvesztette korábbi mágikus kontrollját a közbeszéden, hanem olyan is történt vele, ami 2006 óta sohasem. Megtört a miniszterelnök politikai varázsa a szélesebb magyar közvéleményben. A kormányfő pedig valószínűleg valamilyen nagyívűnek tűnő és dacos lépéssel próbálja majd helyreállítani a megingott hatalmát – valószínűleg az ország kárára.

Miközben a Medián adatai szerint a Fidesz drámai, 12 százalékpontos népszerűségvesztést volt kénytelen elkönyvelni október óta, az ő személyes népszerűsége még ennél is többet, sőt, minden más politikusénál többet, 16 százalékpontnyit zuhant. Ezzel pedig egyszerre két, a kormányfő Fideszen belüli korlátlan hatalmát biztosító tézis dőlt meg egyszerre. Az egyik szerint Orbán Viktor egyszerűen minden, igen, minden politikai kérdés kapcsán jobban érti a magyar közvéleményt, mint bárki más a pártból. A másik szerint a kormányfő személyes varázsa erősebb és szilárdabb, mint a párté, éppen ezért természetes dolog a Fidesz egész identitását Orbán Viktoré alá rendelni. Ma ugyanis az a helyzet, hogy a kormányfő nyilvánvalóan és a pártja számára igen fájdalmasan félreolvasta a magyar közvélemény gondolkodását, a személyes megítélése pedig most inkább ballaszt, mint támasz.

Történik mindez akkor, amikor a Simicska-féle küzdelem kapcsán eleve repedések jelentek meg a rendszeren belül, tombol a másodvonalbeliek közti hatalmi harc és ennek részeként mindennapos a korábban ismeretlen intenzitású kibeszélés. És persze közben nagy a zavar az óhitűek (a nyugatosok, az Európa felé orientálódok) és az újhitűek (az oroszok kínálta gyors meggazdagodási és érvényesülési lehetőséget kihasználni szándékozók) közti nyilvánvaló gondolkodási különbségek miatt is. Egy ilyen zűrzavaros helyzetben különösen felértékelődik a vezető teljesítménye.

E teljesítményre most pocsék jegyeket osztottak. 2010 óta először fordul elő, hogy a Fidesz tagjai és vezetői megkérdőjelezhetik, hogy a miniszterelnök a párt szűk, hatalmi szempontjait tekintve jól végzi-e a feladatát.

Még pár ilyen hónap és a kormányfő elveszítheti teljhatalmát a párton belül.

Mi sem bizonyítja jobban, hogy ez reális alternatíva, mint az a tény, hogy a Századvég fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy ez elő sem fordulhat. Vagy hogy egy másik példát mondjunk: a KDNP tegnap bejelentette, hogy a jelenlegi formájában nem szavazná meg az új egyházügyi törvényt. Ez az a párt, amit Semjén Zsolt vezet. Ha már neki is mersze van nyíltan ellenkezni, akkor kinek nincs?

Orbán Viktor nem fogja megvárni, amíg a fejére nőnek azok, akik tegnap még a félálomban mondott nyelvbotlásaitól is elaléltak.

Az egyszemélyi irányítás annyira szerves része lett a működési mechanizmusának, hogy mindent, ami ezt fenyegetheti, azonnal kezelni próbálja. Ez nála azt jelenti, hogy valami meglepőt, innovatívként eladhatót próbál produkálni. Olyasmit, amit csak ő (vagy csapata) találhatott ki és ami gyorsan, egyetlen varázsütésre visszaadja a Fidesz közép- és felsővezetőinek a miniszterelnök zsenialitásába és legyőzhetetlenségébe vetett hitét. Pont úgy, ahogy a rezsicsökkentés megoldott minden korábbi problémát. Ilyen kísérlet volt a kommunikációs csapata által sebtiben, különösebb átgondolás nélkül bedobott vasárnapi nyitvatartás kezdeményezés és elsősorban a kötelező drogteszt ötlete. Mindkettő célt tévesztett.

Ez pedig annyit jelent, hogy a kormányfő folytatni fogja az ötletelést.

Nem tudjuk, mit húz majd elő a kalapból, de mivel rezsicsökkentés típusú pénzszórásra most nincs forrás, ezért valami olyasmire van szüksége, ahol “erőt mutathat”, azaz úgy kreálhat elhúzódó konfliktust, hogy közben nem kell semmilyen korábbi tévedését beismernie. Mint ahogy az IMF elküldése vagy éppen a Brüsszellel folytatott, masszív teátralitással súlyosbított “szabadságharca” kapcsán tette.

A meglepetésnek, a kezelendő problémához hasonlóan, igen méretesnek kell lennie. Rossz hír, hogy akárcsak a fenti példák kapcsán, a tét túl nagy számára ahhoz, hogy a saját jövőjére gyakorolt hatáson kívül bármilyen más szempontot tekintetbe vegyen. Öveket becsatolni!