2015. január elsején startolt, illetve, Reid Standish találó megfogalmazásban, sántikált ki a startgépből az Eurázsiai Unió. Ez az a szervezet, amit Vlagyimir Putyin orosz elnök az EU ellenében hozott létre, és amitől Oroszország világhatalmi státusának megteremtését remélte. Úgy tűnik, hiába:

az alig egyhetes Eurázsiai Unió máris haldokolni látszik.

Elég hamar kiderült, hogy a bulinak, ha egyáltalán, csak egy nyertese lehet: Putyin Oroszországa.

Erre utaló jelek már tavaly is voltak. Az elődszervezet Eurázsiai Vámunió két másik alapítótagja, Belarusz és Kazahsztán már tavaly megtapasztalhatta a hátrányokat. A rubel árfolyamának összeomlása miatt Oroszországba irányuló exportjuk hirtelen nagyon megdrágult, ellenben az import olcsó lett, így termelőik egyszerre vesztettek piacot Oroszországban és otthon is.

Részben ezért - másrészt a belarusz valuta árfolyamának ingadozásai miatt - is utasította Oljakszandr Lukasenka belarusz diktátor a kormányát arra, hogy a jövőben Oroszországgal szemben euró- vagy dolláralapon számoljanak el.

Belarusz azt is megtapasztalhatta, hogy a belső piac megteremtésének szövege valóban csak szöveg: Oroszország ugyanolyan büntetőszankciókat rendelt el Belarusz, mint az EU tagállamai ellen a húsáruk behozatalára. Ezt Oroszország azzal indokolta, hogy Belaruszból valójában Oroszországból kitiltott nyugati termelők termékeit szállítják Oroszországba.

A másik alapító, Kazahsztán még Belarusznál is látványosabban próbálkozik másfele:

• 2013-ban 30 milliárd dolláros megállapodást kötöttek Kínával a közel-keleten kívüli legnagyobb olajmező, a Kasagan kitermeléséről, függetlenítve ezzel az ország olajiparát az orosz tulajdonú szállítási útvonalaktól.
• 2014 decemberében újabb 14 milliárd dolláros üzletet kötöttek Kínával energetikai és infrastrukturális fejlesztésekről.

De Putyin szempontjából még ennél is aggasztóbb lehet, hogy Kazahsztán 2014 októberében pont ugyanolyan stratégiai partnerségi és együttműködési megállapodást kötött az Európai Unióval, mint az az Ukrajna, ahol március óta orosz katonák harcolnak.

Apropó, Ukrajna: Kazahsztán és Belarusz a Krím elfoglalásáért sem lelkesedett az elvárható mértékben.

Lukasenka például „rossz precedensnek” nevezte a történteket.

Nargisz Kaszjenova, a kazahsztáni KIMEP Egyetem közép-ázsiai tanulmányok intézetének kutatója szerint „a Krím megszállása azt üzente, hogy Oroszország nem tiszteli a posztszovjet államok szuverenitását”. Erre utalt Putyin is, amikor augusztusban arról beszélt, hogy a kazah államiság 1992 előtt nem is létezett. Erre válaszul jelentette be Nurszultan Nazarbajev elnök, hogy 2015-öt a kazah kánság 550. évfordulójának megünneplésével töltik majd.

Az unió maradék két tagja, Örményország és Kirgizisztán ugyan nem kezdett el azonnal alternatívákat keresni a megalakulás után, de lelkesnek sem tünnek. Bár az örmény parlament decemberben 103:7 arányban szavazta meg a csatlakozást, az egyik kormánypárti képviselő, Mher Szadrakjan szerint csak azért, mert az oroszok támogatása nélkül esélyük sem lenne Azerbajdzsánnal szemben a karabahi konfliktusban. Az örmény hadsereget Oroszország fegyverezte fel, ami katonai bázist is fenntart az országban.

Kirgizisztán pedig a csatlakozási szerződés december 23-i aláírásakor jelezte, hogy igazából az ország gazdasága legfeljebb májusra áll majd készen a csatlakozásra. Ha egyáltalán, tekintve, hogy az ország gazdasága javarészt a Kínából olcsón behozott termékek oroszországi újraexportján alapul. Ennek a csatlakozás után vége, mert onnatól Kirgizisztánban is pont ugyanannyi vámot szednek majd a kínai áruk után, mint Oroszországban. (Via Foreign Policy. Ha komolyabban is érdekli az Eurázsiai Unió, csak ajánlani tudom Erdélyi Péter cikkét: Lesz egy unió, ami a rezsicsökkentésről fog szólni, és mi mégsem lehetünk benne. Címlapkép: AFP PHOTO/RIA-NOVOSTI/POOL/ALEXEI DRUZHININ)