A norvég Aftenposten lap kérdezett arról fiatalokat, hogy milyen ma Európában felnőni. A válaszadók között egy magyar is van, Fazekas Péter, aki így látja helyzetét:

"Nem vágyom arra, hogy abban a jövőben éljek, amit a kormányom épít az országomban. Azt a jelenlegi vezetést, amelyik amelyik begyűjtötte az emberek nyugdíjmegtakarításait, majd egy szempillantás alatt elköltötte, még mindig támogatják az emberek. Úgy gondolom, a kormány olyan mértékben manipulálja a médiát, ami Orwell közismert 1984-ére emlékeztet.

A szüleim elváltak, amikor 13 éves voltam, azóta egy Budapesttől 80 kilométerre fekvő kisvárosban éltem az édesanyámmal és a húgommal. Mivel a legjobb egyetemek a fővárosban vannak, a legtöbb fiatal a középiskola után ideköltözik. Egyszerűen túl messze van a bejáráshoz. Azért igyekszem amennyi időt csak lehet a családommal tölteni.

Ami a legjobban feldühít, hogy senki nem megy ki az utcára, nincsenek nagy tüntetések, semmi jele nincs annak, hogy a dolgok nem jó irányba mennek. Mindig is szerettem volna inspirálni az embereket, hogy változtassanak a helyzetükön, hogy hagyjak magam után valamit. Nem olyan egyszerű ezt elérni, bár nagyon szeretném. Próbálok a politikáról beszélni a barátaimmal, értelmes újságokat és magazinokat vásárolni, vagy csak egyszerűen vitázni, de nem túl könnyű.

Most már úgy érzem, nem éri meg az országomért küzdeni. Néha az embernek meg kell tennie, hogy önző módon elköltözzön egy olyan helyre, ahol lehetősége van rendes életet élni. Itt Magyarországon nekem nincs jövőm.

Ahogy a legtöbb barátomnak, nekem sem tervem Budapesten maradni, amikor befejezem a tanulmányaimat a nyáron. Azt sem látom, hogy valaha úgy érezném, szeretnék majd visszatérni Magyarországra."

Az európai fiatalok közül egyébként nem csak Péter látja ilyen pesszimistán a helyzetét, a spanyol Jimena is hasonlóan vall az Aftenpostenben. (Fordítás: sesam.hu)