Napra pontosan húsz évvel ezelőtt, 1995 január 25-én zajlott le az angol labdarúgás elmúlt évtizedeinek legnagyobb botránya. A Manchester United excentrikus francia zsenije, Eric Cantona ezen a napon szállt be egy precízen kivitelezett kung-fu rúgással a Crystal Palace szurkolójába.

Az évfordulóhoz érve az angol sajtó alig leplezett szentimentalizmussal nyúlt hozzá újra a történethez, a visszaemlékező cikkekből az a nosztalgikus hangulat árad, hogy akkor még legalább igazi úriemberek szemétkedtek egymással, és nem Luis Suárez-jellegű játékosok balhéztak harapdálva. A jeles évforduló okán érdemes összeszedni, mit fontos tudni minden idők egyik leghíresebb kung fu-rúgásáról.

A játékos

Cantona a kilencvenes évek egyik legnagyobb csatára volt, de kibírhatatlan természete miatt sokáig nem találta a helyét. Franciaországban alig akadt csapat, ahol ne keveredett volna bele valami verekedésbe, viszonylag fiatalon, amikor kihagyták a keretből, zsák szarnak nevezte egy tévéinterjúban a szövetségi kapitányt, Henri Michelt, és nem sokkal később, 1991-ben, amikor még mindig csak 25 éves volt, úgy nézett ki, hogy végleg felhagy a labdarúgással.

A Nimes játékosaként egy francia bajnokin hozzávágta a labdát a játékvezetőhöz. A francia szövetég egy hónapra tiltotta el a játéktól, mire a meghallgatáson Cantona egyesével odament az összes bizottsági taghoz, és idiótának nevezte őket. Két hónapra növelték az eltiltását, mire bejelentette, hogy akkor inkább visszavonul.

A Cantona tehetségében végig hívő Michel Platini és némi pszichoanalízis kellett ahhoz, hogy Cantonát rábeszéljék, folytassa, de Angliában. Egy éves leedsi kitérő után pedig jött Alex Ferguson ajánlata, és Cantona végre hazaért. A Manchester Unitednél megkapta azt a támogatást, amire végig szüksége volt, és világklasszis játékos lett belőle. De a legnagyobb botránya még hátra volt.

A meccs

1995 januárjában a Crystal Palace elleni bajnokinak komoly tétje volt. A Blackburn vezette a bajnokságot, de a Manchester győzelmével ismét az élre ugrott volna. A meccs minden résztvevője utólag kifejezetten feszültnek írta le a hangulatot, olyan meccsnek, amiben végig benne volt a robbanás lehetősége. És mint pályafutása során sokszor, Cantona nem is bírta végig idegekkel.

A meccsre Cantona külön őrzőt kapott, a mocskos trükköket előszeretettel bevető Richard Shaw személyében. Ismerve ideggyengeségét, Cantona heccelése minden ManUtd ellen játszó csapat eszköztárában szerepelt, Shaw pedig saját csapattársai szerint is nagyon kellemetlen ellenfél tudott lenni.

Az első félidőben Shaw többször is kifejezetten keményen lépett fel a franciával szemben, a Cantona a félidőben szóvá is tette Alan Wilkie játékvezetőnél, hogy legalább egy sárga lap kinézett volna ezekért. Amikor kifutottak a második félidőre a csapatok, a beszámolók szerint Alex Ferguson még direktebb volt, és azt kérdezte a bírótól, miért nem végzi a kibaszott munkáját.

Három perc telt el a második félidőből, amikor Schmeichel egy felszabadítása után Shaw és Cantona megint összeakaszkodott, a francia csatár pedig egyszerűen felvágta őrzőjét. A játékvezető hátal állt az esetnek, de a partjelző, Eddie Walsh látta a történteket. Jelentett, és Cantonát kiállították. Harmadik manchesteri szezonjában ez volt az ötödik piros lapja.

A felvételeken látszik, ahogy Cantona a lap felmutatása után értetlenkedik, majd elkezd sétálni a pályáról levezető alagút felé. Majd közel érve a nézőtérhez aztán magáról megfeledkezve veti bele magát lábbal előre egy szurkolóba.

A szurkoló

A szurkoló Matthew Simmons volt, húsz éves, ablakgyártással foglalkozott. Ő eredetileg hátrébb ült, a tizenegyedik sorba szólt a jegye, a közelítő Cantona láttán rohant előre , hogy közelről kárörvendhessen. Sikerrel járt, Cantona meghallotta a neki szánt sértéseket. A rúgás után kisebb dulakodás indult a nézőtérnél, amibe Paul Ince is beszállt, miközben Cantonát Schmeichel és a pályaedző Norman Davies kísérte le a pályáról.

Hogy Simmons mit mondott Cantonának, arról máig vita van. A Palace szurkolója azt állítja, ő csak azt közölte a franciával, hogy vége, mehet korán zuhanyozni. Mások, akik a közelben vannak, azt mondák, hogy Simmons olyasmit mondott, hogy Cantona takarodjon vissza a francia kurva anyjába Franciaországba. Ezt a verziót erősítette meg maga Cantona is később. És vannak a Palace-szurkolók, akik szerint akkora volt a hangzavar, hogy képtelenség, hogy Cantona bármit meghallott volna, egyszerűen egy közel álló szurkolón vezette le dühét.

Miközben Cantona levonult a pályáról, Alex Ferguson rá sem nézett. Állítása szerint azért, mert azon kellett gondolkoznia, hogyan szervezze újra a csapatot. A csapattársak közben arra számítottak, hogy Cantona is meg fogja kapni végre a maga "hajszárítós kezelését". Így nevezték Ferguson ismert módszerét, ami nagyjából abból állt, hogy akivel elégedetlen volt, az elé odaállt félidőben vagy a meccs után az öltözőben és teli torokból leüvöltötte a fejét. Időnként ez mindenkinek kijutott a csapatból, kivéve Cantonának. Gary Pallister, a klub egykori védője, aki játszott a Palace ellen, azt hánytorgatta fel, hogy mindannyian biztosak voltak, most eljön Cantona pillanata is. De nem, Ferguson gyakorlatilag meg sem szólalt a meccs után az öltözőben.

A botrány

A rúgásból elképesztő felfordulás lett az országban, ahol a sajtó a labdarúgásnál csak a bulvárbotrányokat szereti jobban. Közösségi oldalak és okostelefonok nélkül is minden erről a rúgásról szólt, nem volt lap, amelyik ne hozta volna címlapon a fotót.

Az ügyben bírósági eljárás is indult, meghallgatása után minden idők egyik legzseniálisabb sajtótájékoztatón bemutatott húzásaként Cantona csak a sajtónak üzenve mindössze annyit mondott:

Simmonst rendőrök vitték el a stadionból, a bíróság pedig el is ítélte, mert szerintük fenyegetően lépett fel Cantonával szemben. Az ítélet után az ügyészekre támadt, hat rendőrnek kellett lefognia. A férfinak nem ez volt az utolsó ügye a hatóságokkal, több rongálás és testi sértéssel összefüggő ügy után legutóbb 2011-ben ítélték el, mert megütötte a fia focicsapatának egykori edzőjét.

Az utóélet

A meccs végül döntetlen lett, a szezon hátralevő részében Cantona nélkül felálló ManUtd pedig egy ponttal lemaradva második lett a bajnokságban a Blackburn mögött. A csapat pedig kis híján elvesztette Cantonát is. Az eltiltott csatárról nyáron ugyanis előkerült egy fénykép, amin egy nem hivatalos felkészülési meccsen volt látható játék közben. Az FA eléggé berágott, mivel mindenféle labdarúgásra érvényesnek gondolták az eltiltást, és felvetették, hogy meg fogják hosszabbítani azt. Cantona kiborult, Franciaországba utazott, és jelezte, hogy átadólistára akar kerülni. Ferguson személyesen utazott  Párizsba, és vette rá, hogy maradjon. A klub pedig kilobbizta, hogy a szövetség ne nyújtsa meg az eltiltást.

Apró adalék, de a szezonban a Crystal Palace szurkolói Shawt az év játékosának választották.

Évekkel később, miután Cantona vezetésével két bajnoki címet is besöpört a csapat, Ferguson erről a párizsi útjáról mondta azt, hogy

egyike a legértékesebb cselekedeteimnek, amiket elkövetettem e hülye munkám során

Utólag visszanézve pedig, nem meglepő módon, Cantona meglehetősen büszke a történtekre. Egy 2011-es interjúban például pályafutása egyik csúcspontjaként hozta fel az esetet. Azzal érvelt, hogy akkor egy huligánt terített le, és ilyen embereknek semmi keresnivalója a meccseken.

Azóta pedig még jobban beleállt a történetbe, a FourFourTwo-nak adott évfordulós interjúban például arról beszélt, hogy miután feltápászkodott a földről, még ütött is egyet, de azt erősebben kellett volna.

Ugyanebben az interjúban derült ki az is, miért viselte szinte már védjegyévé válóan felhajtva a gallérját. Mert egy meccsen eléggé fázott, és akkor felhajtotta. És mivel nyertek, onnantól kezdve megmaradt ez a szokása.