A magyar kormány kifejlesztett egy neutronbombát az adócsalók ellen. Viszont ha ledobják, az nem csak az adócsalóknak fog fájni

A magyar kormány alapvetően kétféleképp harcolhat a magyar költségvetésnek – Horváth András hírhedt becslése szerint – évi 1000 milliárdos kárt okozó áfacsalások ellen:

  • csökkenti a világon legmagasabb, 27 százalékos magyar áfát,
  • vagy minél gyakrabban, minél keményebben ellenőriz, az adófizetőket pedig mind több és több adatszolgáltatásra kötelezi.

Már az online kasszák bevezetésekor is látszott, hogy a magyar kormány inkább a második megoldást választja, most, az Elektronikus Közúti Áruforgalom-Ellenőrző Rendszer, azaz az EKÁER bevezetésével pedig tovább haladunk az adminisztrációs többletterhek útján.

Abban a legtöbb szakértő egyetért, hogy az EKÁER elgondolás szintjén egyáltalán nem rossz dolog. Sőt az, hogy a NAV tudjon a Magyarország határain belüli áruszállításban résztvevő járművekről, ismerje a rakományukat és lássa, milyen áru, mikor, kitől és hová megy, kifejezetten jó elgondolás, és egy ésszerű rendszerben mindez valóban érdemben visszaszoríthatná az áfacsalásokat. A gond most sem a szándékkal van, hanem a bevezetés módjával.

Ha szarul megy, majd azt mondjuk, próbaüzem

Ugyan az EKÁER alapjai már a 2015-ös adótörvények tervezetében benne voltak, arról, hogy pontosan hogyan is fog működni a rendszer, csak a Nemzetgazdasági Minisztérium rendeleteiben lehetett információt szerezni. A rendelet tervezetét december 10-én tették ki a minisztérium honlapjára, és nem egészen 24 órán át, december 11-én délutánig várták az észrevételeket az NGM-ben. A rendelet aztán december 31-én jelent meg. Még egyszer:

december 31-én jelent meg a rendelet, ami megmondta, pontosan mit kell csinálni január elsejétől.

Igaz, a kormány azt mondta, hogy januárban még nem büntet a NAV, és – az új útdíjrendszerhez hasonlóan – az EKÁER működésének első heteiben beérkezett észrevételek és tapasztalatok alapján, ha kell, korrigálják majd a rendszert. Aztán rájöttek, hogy az egy hónapos próbaidő is kevés, ezért kitolták a büntetési határidőt március 1-ig.

Ilyen, élesben lefolytatott próbaüzemet viszont a jogalkotási törvény szerint nem lehet csinálni. Ez a törvény írja elő azt is, hogy egy jogszabály hatálybalépése előtt mindenképp kellő felkészülési időt kell adni az érintetteknek ahhoz, hogy az új szabályokat alkalmazni tudják, meg hogy egyeztetni kell az érintettekkel a jogszabályok elfogadása előtt. Olyat a jogalkotási törvény sem ismer, hogy érdemi egyeztetés és előzetes tesztek nélkül elfogadunk egy jogszabályt, majd az alkalmazás első időszakát próbaüzemnek nyilvánítjuk. A problémákat persze így, utólag is ki lehet javítani, csak nem ez nem alkotmányos megoldás, és nem is logikus. Az pedig már kiderült, hogy van mit javítani az EKÁER-en.

Hány hangya van a teherautón?

Az érintett cégek legfontosabb panasza a hatalmas adminisztrációs teher,

szinte minden problémának ez az alapja. Az EKÁER online rendszerébe ugyanis a logisztikai cégek szerint olyan sok adatot kell felvinni, hogy az akár napi 40 munkaórát is elvihet, így újabb dolgozókat kell felvenniük annak ellenére, hogy a bevételük nem fog növekedni.
Az EKÁER kéri:

  • az áruszállító jármű rendszámát,
  • a szállított áru nevét,
  • a szállított áru vámtarifaszámát,
  • a szállított áru bruttó tömegét,
  • a szállított áru értékét,
  • a szállított áru cikkszámát (ez nem kötelező),
  • az árufuvarozás indokát,
  • veszélyes anyag szállítása esetén a termék bárca-számát,
  • a termék feladójának és címzettjének nevét és címét,
  • ha az árut Magyarországon rakodják ki, akkor a kirakodás idejét és helyét,
  • ha az árut Magyarországról indítják el, akkor a berakodás idejét és helyét,
  • a fel- és lerakodás idejét persze elég a rakodás kezdetekor is bejelenteni, ehhez viszont a rendszer kér egy telefonszámot, amelyikről majd bejelenthetik.

A szállítmányozással foglalkozó cégek pedig ezelőtt nem figyelték és nem jegyezték ezeket az adatokat. Tehát nem arról van szó, hogy az új rendszer az amúgy is nyilvántartott adatokat kéri, az új rendszer olyan adatokat kér, melyek begyűjtése és ellenőrzése új munkaerőigényt teremt a logisztikai cégeknél.

Ezen kívül, ha egy teherautó több címre is szállít, akkor minden szállítmányegységnek külön EKÁER-száma kell legyen. Ha pedig valami nem stimmel a bejelentésekkel és erre a hatóság egy közúti ellenőrzés során rájön, akár szállítmányával együtt le is foglalhatják a szállítójárművet, vagy a rakomány értékének 40 százalékáig terjedő mulasztási bírságot szabhatnak ki. Egy teherautónyi sódernél ez nem annyira durva, de ha valaki épp laptopokat szállított, akkor egy ekkora bírság tönkre is teheti a cégét.

További gond, hogy a tájékoztatási kötelezettség nemzetközi szállítmányoknál mindig a magyar felet terheli, tehát a magyar árufogadónak kell beszereznie az EKÁER által kért adatokat. Ez pedig nem mindig könnyű, mivel a külföldi szállítmányozók sem tartanak nyilván annyira részletes adatokat, amilyeneket a NAV kérne.

Egy budapesti bolthálózat tulajdonosa például arról panaszkodott a 444-nek, hogy

több, külföldről érkező szállítmánya nem tudott belépni Magyarországra, mert a nemzetközi szállítócégtől szinte lehetetlen volt megszerezni az árukat szállító kamion rendszámát.

Többször rendel kisebb, néhány raklapos tételben Spanyolországból is árut, egy onnan érkező szállítmány akár 4-5 kamion platóján is megfordul, mire a magyar határhoz ér. Az EKÁER ugyan engedi, hogy felületén több rendszámot adjanak meg, de nem egy esetben a rendelkezésre álló három rendszámhely is kevés a rendszerben. A fő szabály az, hogy a határátlépés előtt legyen megadva az árut épp szállító jármű rendszáma, de sokszor épp ezt a legnehezebb beszerezni, hiszen ha az árut átpakolják Ausztriában, onnan is kis késéssel megy az erről szóló infó a logisztikai cég európai központjába, ahol kérdezősködhet a magyar címzett, ezután pedig még neki kell adatokat változtatnia a NAV rendszerében.

Kamionok Hegyeshalomnál

A külföldi szállítóknak nemcsak azért nem tetszik az új rendszer, mert a magyar ügyfeleik folyamatosan adatkérésekkel zaklatják őket, hanem azért sem, mert megtudták, hogy a magyar hatóságok lefoglalhatják a szállítmányukat. A lefoglalás ráadásul nem az ő jogszabálykövetésükön múlik, hanem azon, hogy a magyar üzletfeleik megfelelően töltötték-e ki az EKÁER-adatigénylést.

Több megkérdezett boltos panaszkodott is arról, hogy bizonyos szállítócégek egyszerűen nem hajlandóak nekik árut szállítani a kockázat miatt, mások pedig egyszerűen megállítják a kamionjaikat a határon, és csak akkor engedik belépni az árut Magyarországra, ha maguk győződtek meg róla, hogy minden rendben van. Ez szállítási késéseket és kisebb készlethiányokat okozott eddig Magyarországon, bizonyos üzletláncoknál.

A Tesco kérdéseinkre azt mondta, nekik is vannak szállítóik, akik nem kívánnak addig szállítani, amíg minden, EKÁER-hez kapcsolódó kérdés nem tisztázódik, illetve nem kapják meg a Tescótól az EKÁER számokat még Magyarországra érkezés előtt. Az áruházlánc azonban jelezte, hogy ebből adódó ellátási problémájuk eddig nem volt és várhatóan nem is lesz.

(A Lidl egyelőre nem tapasztalt hasonló problémákat, a többi, megkérdezett bolthálózat pedig sajnos nem válaszolt a kérdéseinkre.)

Maradtak furcsaságok

Persze ha a kormány eredményt akar elérni, és a cél tényleg az áfacsalások visszaszorítása, azért természetesen muszáj némi áldozatot hozni. A gond az, hogy még az sem biztos, hogy ebben a rendszerben valóban sokkal nehezebb lesz sumákolni. Az egyik dolog, ami segítheti a csalókat, az a kockázatos termékek körének kifejezetten furcsa meghatározása.

Kicsit leegyszerűsítve, az EKÁER-ben kockázatos termék az, amire a hatóság az átlagosnál jobban figyel, mivel a NAV-szerint azokkal többet csalnak. A kockázatos termékek szállítására vonatkozó szabályok két fontos ponton különböztek az általános szabályoktól:

  1. Kockázatos termékek szállítása esetén a szállítmány értékének 15 százalékát előre be kell fizetni a hatósághoz biztosíték gyanánt. Ez a kockázatos termékekkel foglalkozó kereskedőket azért hozza rossz helyzetbe, mert komoly mennyiségű és rövid távon nélkülözhető készpénzzel kell rendelkezniük a szállításhoz.
  2. A kockázatos termékek szállítását (bizonyos érték- és tömeghatáron túl) akkor is jelenteni kell, ha a szállítást nem útdíjköteles, hanem annál kisebb járművel végzik. Hogy mik a kockázatos termékek, arról az NGM rendeletének melléklete rendelkezik.

De hogy miért úgy rendelkezik, ahogy, arra nincs magyarázat.

Kockázatos terméknek minősül benne például a sóder, a tűzifa vagy a női kombiné, de a számítástechnikai cikkek nem.

Még annak ellenére sem, hogy bizonyítottan rengeteget próbálnak ezekkel csalni és valószínűleg a leleplezett csalásoknál még sokkal több van, ami titokban marad. Ezen felül egy sóderszállítmány értéke tök kicsi, így az adótartalma is elenyésző például egy kisteherautónyi iPhone-hoz képest.

Az általunk megkérdezett kereskedők többségének nem tetszik az EKÁER. Vannak olyanok, nem is kevesen, akik a rendszer céljával egyébként egyetértenek, csak az nem jön be nekik, hogy a kormány ilyen gyorsasággal erőszakol rájuk valami olyasmit, ami egyelőre alig értenek. A nagybani piacon többen panaszkodtak arról is, hogy azt sem tudják, kitől lehet kérdezni, ha nem értenek valamit.

A kereskedők alapvető élménye az EKÁER-rel kapcsolatban, hogy a rendszer átláthatatlan adminisztrációra kényszerítve bünteti a jogszabálykövetőket, miközben több kiskaput hagynak a csalóknak is. A kockázatos termékeknek minősített árukkal foglalkozókat ezen kívül a fuvarok előtt befizetendő biztosíték is zavarja, mert szerintük sok vállalkozásnak nincs annyi szabad forrása, hogy ezt a 15 százalékot minden szállítmánynál időben be tudja fizetni, ezen kívül az élelmiszer-kereskedelem egésze is jelentősen megdrágulhat a biztosíték miatt, hiszen a legtöbb élelmiszer kockázatos kategóriába esik.

Az áfacsalóknak pedig továbbra is maradtak lehetőségeik arra, hogy a NAV kikerülésével ügyeskedjenek. Ha egy szállítmány feladója és címzettje ugyanazt a telephelyet bérli, teljesen jogszerűen cserélhetnek árut EKÁER-szám nélkül (nem kell szám, ha egy cég a telephelyei között mozgatja a saját áruját), ezen kívül, a Portfolónak nyilatkozó szakértők is beszéltek arról, hogy így is lehetséges olyan belföldi értékesítési láncok létrehozása, amikkel ugyanakkora csalásokat lehet eltitkolni, mint az utaztatós áfacsalásokkal. Azzal pedig, hogy a számítástechnikai eszközöket nem sorolták a kockázatos termékek körébe, megint csak nagyot kedveztek azoknak, akik ilyen, nagy értékű áruval csalnának.

(Címlapi kép: az EKÁER honlapjáról)

UPDATE 18.13

A cikk eredeti verziójában több utalás volt az ekaer.hu honlapra, különösen annak Asszisztencia menüpontjára, ami évi 10 ezer forintért ígér tájékoztatást a rendszerről, de a honlapot üzemeltető cég azt írja, hogy ez csak előzetes igényfelmérés, egyébként minden tartalmuk díjmentes.

Ez azonban nem az EKÁER hivatalos honlapja, az ugyanis az ekaer.nav.gov.hu.