Matolcsy György szerényen bejelentette az általa elnökölt Magyar Nemzeti Bank rangos konferenciáján, több európai és Európán kívüli jegybankelnök jelenlétében, hogy Magyarország sikere bizonyította: három elemre van szükség a válságból való kilábaláshoz.

A sikerrecept:

• Strukturális reformok.
• Új munkahelyek.
• Politikai stabilitás.

Sajnos a magyar jegybank elnökének rövid bevezetőjében nem igazán volt idő kifejteni, hogy a fenti kérdések hogyan valósultak meg Magyarországon. Nehéz lenne azt mondani, hogy a kormány strukturális reformok címén többet tett volna a fűnyíróelven megvalósított kiadáscsökkentéseknél, miközben több strukturális reformot – köztük is kiemelkedő módon a magánnyugdíj-rendszert – inkább visszacsinált. Ha a munkahelyeknek álcázott szociális programot, a közmunkát, és a külföldön termelt munkahelyeket nem számítjuk, akkor elég sovány az új munkahelyek terén elért haladás is. Politikai stabilitás viszont tényleg volt, de annak mi köze a monetáris politikához?

Az is nyitott kérdés, hogy miért beszél úgy az MNB elnöke, mintha még mindig a költségvetési- és általában a kormányzati gazdaságpolitikáért felelős kormánytag lenne. (Pedig éppen pénteken beszélt arról Orbán Viktor miniszterelnök, hogy a jegybank egy olyan "szent tehén", amiről beszélni sem szabad, és amit egy fal választ el a kormánytól.)

Ugyanez komolyabban

Érdekes, hogy a Lámfalussy konferencia rövid beharangozó írásában a Magyar Nemzeti Bank munkatársai sikeresen elkerülték a Matolcsy rövid bevezetőjében megfogalmazott politikai szlogeneket.

Az írás szerint hiba volt, hogy a válság előtt azt gondolták a világ gazdaságpolitikusai, hogy elég csak a makrogazdasági stabilitásra (például a fegyelemezett költségvetési politikára), és a folyó fizetési mérlegek egyensúlytalanságaira koncentrálni. Közben nem vették figyelembe, hogy milyen problémákat okozhat a beáramló tőke, azaz nem figyeltek a bruttó tőkeáramlásokban rejlő kockázatokra.

Az MNB szerint a válság után könnyű volt kiigazítani a költségvetést és a folyó fizetési mérleget, de ennek komoly ára volt:

vissza kellett fogni a hazai keresletet.

(Ezt a beismerést ritkán halljuk kormánypárti politikusoktól.)

A magas állami és magánszektorbeli eladósodottság miatt viszont a növekedés messze elmaradt a kívánatos szinttől, ismeri el az MNB. A gazdasági szereplők a jegybankra várnak, a jegybank pedig nem tudja tovább lazítani a monetáris feltételeket.

Ezért egy új konszenzusra van szükség, ahol a gazdaságot szabályozó intézményrendszer jobban figyel a pénzügyi stabilitásra, és egy, a mostaninál hitelesebb és rugalmasabb költségvetési keretrendszer sem ártana.