Matolcsy György megoldotta napjaink monetáris politikájának nagy kérdéseit

Matolcsy György szerényen bejelentette az általa elnökölt Magyar Nemzeti Bank rangos konferenciáján, több európai és Európán kívüli jegybankelnök jelenlétében, hogy Magyarország sikere bizonyította: három elemre van szükség a válságból való kilábaláshoz.

A sikerrecept:

• Strukturális reformok.
• Új munkahelyek.
• Politikai stabilitás.

Sajnos a magyar jegybank elnökének rövid bevezetőjében nem igazán volt idő kifejteni, hogy a fenti kérdések hogyan valósultak meg Magyarországon. Nehéz lenne azt mondani, hogy a kormány strukturális reformok címén többet tett volna a fűnyíróelven megvalósított kiadáscsökkentéseknél, miközben több strukturális reformot – köztük is kiemelkedő módon a magánnyugdíj-rendszert – inkább visszacsinált. Ha a munkahelyeknek álcázott szociális programot, a közmunkát, és a külföldön termelt munkahelyeket nem számítjuk, akkor elég sovány az új munkahelyek terén elért haladás is. Politikai stabilitás viszont tényleg volt, de annak mi köze a monetáris politikához?

Az is nyitott kérdés, hogy miért beszél úgy az MNB elnöke, mintha még mindig a költségvetési- és általában a kormányzati gazdaságpolitikáért felelős kormánytag lenne. (Pedig éppen pénteken beszélt arról Orbán Viktor miniszterelnök, hogy a jegybank egy olyan "szent tehén", amiről beszélni sem szabad, és amit egy fal választ el a kormánytól.)

Ugyanez komolyabban

Érdekes, hogy a Lámfalussy konferencia rövid beharangozó írásában a Magyar Nemzeti Bank munkatársai sikeresen elkerülték a Matolcsy rövid bevezetőjében megfogalmazott politikai szlogeneket.

Az írás szerint hiba volt, hogy a válság előtt azt gondolták a világ gazdaságpolitikusai, hogy elég csak a makrogazdasági stabilitásra (például a fegyelemezett költségvetési politikára), és a folyó fizetési mérlegek egyensúlytalanságaira koncentrálni. Közben nem vették figyelembe, hogy milyen problémákat okozhat a beáramló tőke, azaz nem figyeltek a bruttó tőkeáramlásokban rejlő kockázatokra.

Az MNB szerint a válság után könnyű volt kiigazítani a költségvetést és a folyó fizetési mérleget, de ennek komoly ára volt:

vissza kellett fogni a hazai keresletet.

(Ezt a beismerést ritkán halljuk kormánypárti politikusoktól.)

A magas állami és magánszektorbeli eladósodottság miatt viszont a növekedés messze elmaradt a kívánatos szinttől, ismeri el az MNB. A gazdasági szereplők a jegybankra várnak, a jegybank pedig nem tudja tovább lazítani a monetáris feltételeket.

Ezért egy új konszenzusra van szükség, ahol a gazdaságot szabályozó intézményrendszer jobban figyel a pénzügyi stabilitásra, és egy, a mostaninál hitelesebb és rugalmasabb költségvetési keretrendszer sem ártana.