• A miniszterelnök arra készül, hogy két hét múlva megegyezik Putyinnal az új gázvásárlási szerződésről.
• Minden ország, amelyik 2005 óta új hosszú távú szerződést kötött az oroszokkal, többet fizet nekik a gázért, mint Magyarország most.
• Pedig Magyarország is többet fizet érte, mint amennyibe Nyugat-Európában kerül a gáz.
• Van már elég vezeték, amin be lehet hozni gázt az országba máshonnan is.
• A kormány felkérésére készült tanulmány is kimutatta, hogy nem éri meg új hosszú távú szerződést kötni.
• Tavaly még Lázár János is azt mondta, hogy nem kellene újat kötni. Aztán a múlt héten és hétfőn a miniszterelnök mégis arról beszélt, hogy új hosszú távú szerződést akar kötni.
  
• Szerdán viszont Orbán már óvatosabban fogalmazott, és utalt rá, hogy talán nem is hosszú távú szerződést kell kötni.
• Tényleg nem olyat kell.

Orbán Viktor az utóbbi hetekben többször is elmondta, hogy meg kell egyeznie Vlagyimir Putyinnal a nyáron lejáró, 20 éve kötött orosz – magyar gázszerződés meghosszabbításáról. Hozzátette, hogy ez számára 2015 első félévének legfontosabb feladata.

Utoljára szerdán, a Hír TV-nek adott interjújában mondta, hogy jó esély van arra, hogy február 17-én megállapodjon az orosz elnökkel az új gázszerződésről.  Hétfőn pedig Angela Merkellel közös sajtótájékoztatóján beszélt arról, hogy Magyarország speciális helyzetben van, a lakosság és az ipar is az orosz gáztól függ, mindenképpen meg kell hosszabbítani a szerződést. Magyarország ezért is érdekelt abban, hogy minél békésebb eszközökkel lépjen fel az EU az ukrajnai rendezésért. Valószínűleg arra utalt, hogy nem szívesen szavaznánk meg új EU-s szankciókat Oroszország ellen, hiszen a lejáró gázszerződés miatt jóban kell maradnunk Moszkvával. Ez most Magyarországnak a legfontosabb szempontja.

Csakhogy Magyarországnak elég nagy mozgástere van gázügyben. Hosszú távú szerződést kötni az oroszokkal legfeljebb akkor van értelme, ha a mostani árhoz képest sokkal olcsóbban adnának gázt, és ha a mostaninál sokkal kisebb mennyiségre kötne szerződést Magyarország. Erről szól a Corvinus Egyetemen működő REKK (Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont) 150 oldalas tanulmánya, amit 2013-ban a kormány megrendelésére készített.

Hogy a most életben lévő hosszú távú szerződéshez hasonlót nem érdemes kötni, arra Orbán Viktor is utalt szerdai interjújában. Azt mondta, hogy minél rugalmasabb szerződés kell, és nem is biztos, hogy hosszú távra kell kötni, lehet elég az is, ha a szerződés csak meghosszabbítható.

Mi az a hosszú távú szerződés?

A Gazprom igyekszik minden országgal ilyen szerződést kötni a gázszállításokról. Magyarország 1995-ben kötött utoljára ilyet, 20 évre. Ebben rögzítették, hogy mennyi gázt kell megvennie a vevőnek, és milyen képlet alapján kell kifizetni az árat. A most lejáró szerződés az olajárhoz kötötte a gáz árát, és úgynevezett take or pay elven működik: vagyis akkor is ki kell fizetni a gázt, ha azt Magyarország nem veszi át. A hosszú távú szerződés alapján érkező gázt más országba nem lehet továbbadni. Jelenleg az e szerződés alapján Magyarországra érkező gáz 25-30 százalékkal drágább, mint amennyiért a nyugat-európai gáztőzsdéken lehet vásárolni.

Úgy volt, hogy nem akarunk hosszabbítani

Tavaly év elején még az volt a hangulat a kormányban, hogy nem kell most új hosszú távú szerződést kötni az oroszokkal. Lázár János akkoriban többször is elmondta, hogy a kormány arra készül, hogy nem köt új szerződést 2015-ben, hanem időt nyer. Ezt a take or pay rendszer tartalékaira építve képzelte.

A kilencvenes évek közepén úgy kötötték a szerződést, hogy azt tippelték, mostanra 14 milliárd köbméter/év lesz a magyar gázfogyasztás. Ehhez képest 2013-ban csak 9,2 milliárd köbméter kellett, és a fogyasztás évek óta csökken. Továbbá új vezetékek épülnek: míg korábban csak a hosszú távú szerződés alapján jövő gáz érkezhetett az országba, addig most már egyéb források is használhatók, és ezek az utóbbi időben olcsóbbak is.

Az igények csökkenése és az új beszerzési források miatt jóval kevesebb gázt vett át Magyarország, mint a most lejáró szerződés alapján kellett volna. A szerződés azonban kikötötte, hogy mindent meg kell venni (take or pay elv). Eddig nem fizettük ki ezt a különbözetet, illetve a szerződés e részéből adódó kötelezettségekre a Gazprom haladékot adott, amikor az E.on volt a hosszú távú szerződés magyar oldalán. (Amikor a szerződést megkötötték, a magyar fél a Mol volt, ami eladta a gázüzletágát a német E.on-nak, aztán ezt tavaly megvette az állam, és az MVM alá szervezte. A hosszú távú szerződést az új tulajdonosok egymástól megörökölték. Az E.on azért tudott haladékot kicsikarni, mert a német érdekeltségeivel együtt nagy csomagban tudott tárgyalni az oroszokkal.)

Tehát a kormány terve tavaly tavasszal még az volt, hogy az oroszokat rá kell venni, hogy a le nem hívott gázt adják el a következő néhány évben, és akkor legalább biztosan ki fogjuk fizetni. Ehhez kellene persze az oroszok jóindulata is, nem véletlenül gondolták az iparágban sokan, hogy például a paksi építkezés lehetőségét beszámítják az oroszok az alkuba (ezt Lázár János határozottan tagadta akkoriban). Azóta felmerült az is, hogy a tavaly államosított gáztárolókat adná el az állam a Gazpromnak, a megegyezés mellékleteként. Az új szerződés kitolása magyar szempontból hasznos lenne, mert minden eltelt évvel javulnak a magyar alkupozíciók.

Magyarország lehetne az első, aki nem kér a hosszú távúból

Az oroszok nyilvánvalóan erőltetik a hosszú távú szerződéseket, hiszen a fix ár és a fix mennyiség biztos bevételt és politikai befolyást is jelent számukra. A nagy tételben EU-országokba érkező gázzal lassíthatják a régiós szabadpiac erősödését is.

Az oroszok a környéken mindenütt megkötötték már az új hosszú távú szerződéseiket: Lengyelország, Csehország, Szlovákia, Szlovénia és Románia a 2008-as válság előtti években kötött 20-25 éves szerződéseket, míg Szerbia és Bulgária 2012-ben.

Nem jártak jól vele: a felsorolt országokban 2013-ban mindenütt drágább volt az orosz gáz mint ami Magyarországra jött, pedig a magyarországi ár is jóval magasabb volt, mint a nyugat-európai. Az árakat itt lehet megnézni.

A 2008-as válság óta a földgáz ára nagyot csökkent Nyugat-Európában, és a régióban számos új vezeték épült, amivel nyugat és észak felől is lehet gázt hozni Magyarországra.

Ezért Magyarország megtehetné, hogy nem köt új hosszú távú szerződést. Hanem rövidebb időtávra és kisebb mennyiségekre szerződik az oroszokkal. És ha az oroszok sértetten egy ideig nem szállítanak, akkor nyugati és északi forrásokkal ki lehet húzni az átmenetet. Egy idő után úgyis adnak majd gázt, hiszen ebből élnek.

Van már cső

Ausztria felől évi 4 milliárd, Szlovákia felől pedig évi 5 milliárd köbmétert lehet behozni az országba. (A szlovák vezeték szerkezetkész, január 1-jén kellett volna átadni, ez még nem történt meg, de nyárra minden bizonnyal működik már.) A hazai kitermelés évi 2 milliárd köbméter. A három tétel együtt több mint a teljes magyar gázfogyasztási igény. A teljes importigény összesen 7 milliárd köbméter/év körül van mostanában. Vagyis az Ukrajna felől jövő közvetlen orosz import elvben kiváltható már.

Van persze kockázata csak szabadpiaci importra hagyatkozni, de ez a kockázat egyre csökken, mert újabb és újabb, a régiót átszelő vezetékek épülnek. Ha a következő években megépülnek a lengyel és a horvát LNG-terminálok is, akkor újabb forrásokra lehet még támaszkodni.

Elképzelhető persze, hogy az elmúlt 5 évben nyugaton csökkenő gáz ára emelkedni kezd. Az viszont biztos, hogy az oroszok a többi országgal kötött hosszú távú szerződéseiket igyekeztek az utóbbi években minél kisebb részben a nyugat-európai szabadpiaci árhoz kötni. Vagyis ők sem számítanak arra, hogy ott tartós emelkedés lesz. (A gáz egyébként Észak-Amerikában a legolcsóbb most, annak mintegy háromszorosa a nyugat-európai ár, míg mi az oroszoktól most a nyugati ár 125-130 százalékáért vesszük a gázt.)

Jelenleg az Ausztria felőli vezeték kapacitásának is mintegy felét lefoglalja az orosz hosszú távú szerződés alapján jövő gáz. Inkább utaztatják a gázt végig Szlovákián, majd visszafordítják, csakhogy az olcsóbb nyugati gáznak minél kevesebb hely maradjon a vezetékben. Ezért is lenne Magyarországnak kedvezőtlen nagy tételre leszerződni az oroszokkal: fizikailag is el tudják zárni az olcsóbb nyugati import útját.

Ukrán ajánlat

Az időhúzó taktika azért is hasznos lehet, mert nem látszik még, hogy mi lesz Ukrajnával. A hosszú távú szerződés alapján érkező gáz most Ukrajnán keresztül jut el Magyarországra. Az oroszok ugyan azzal fenyegetnek, hogy ezt az utat lezárják, és helyette Törökország felé irányítják az exportot, de ennek nincs realitása, mert Törökország felől nincs vezeték ide.

Viszont az ukránok is változtatni akarnak a mostani tranzitrendszeren. Jelenleg a Gazprom az ukrán állami Naftogáznak bérleti díjat fizet a csövek használatáért az EU-ba menő export után. A gáz útközben a Gazpromé marad, a helyi kereskedők (Magyarország esetében most az MVM) a célországban veszi meg a gázt. Az ukrán kormány azonban új modell mellett kötelezte el magát. Eszerint a nyugati vásárlóknak már az orosz – ukrán határon kellene megvenniük a gázt, és a bérleti díjat már a vevők fizetnék a vezeték után. És hogy meglegyen a kellő bizalom, az ukrán vezetékek 49 százalékos részesedését eladnák nyugati cégeknek.

Ha az ukránok felmondják a Gazprommal kötött szállítási szerződést, és arra kényszerítik az oroszokat, hogy már ukrán területen adják el a gázt az EU-s vevőknek, azzal kikényszeríthetik, hogy a hosszú távú szerződések fenntarthatatlanok legyenek, hiszen semmilyen garancia sem lenne arra, hogy a Gazprom le is tudja szállítani a gázt Ukrajnán keresztül. Ehelyett az ukránok arra játszanának, hogy a gázt mindig az vihesse át Ukrajnán, aki éppen meg akarja venni az éppen beérkező mennyiséget. Ezzel a kelet felől és a nyugat felől érkező európai gáz ára egymással közvetlenül versenyezhetne, és a Gazprom nem tudna különalkukat kikényszeríteni a közép-európai országokkal.

Arra persze semmi garancia sincs, hogy az ukránok ezt a modellváltást keresztül tudják vinni, de érdemes számításba venni, hogy Kijevben mire készülnek.

Ha diszkontot ígérnek

Elképzelhető, hogy Putyin a rezsicsökkentés mellett mélyen elkötelezett Orbán Viktornak olyan hosszú távú szerződést ígér majd, ami sokkal kedvezőbb árat jelent a mostaninál. Azt azonban teljes bizonyossággal senki sem tudja megmondani, hogy 10-20 év múlva mennyiért lehet majd gázt venni az európai szabadpiacon, arra sem számított senki, hogy 2008-től zuhanni kezdenek az árak. Erről Orbán Viktor is beszélt szerdán, amikor jelezte, hogy minél rugalmasabb feltételeket akar az ármegállapításkor.

A REKK kormány számára készített számítása szerint legfeljebb évi 3 milliárd köbméterre érdemes hosszú távú szerződést kötni az oroszokkal, és arra kell törekedni, hogy az árat minél nagyobb mértékben kössék a nyugati szabadpiaci gázárhoz. Ha pedig első körben nincs alku, akkor sem kell rohanni.