A helyi albánok 2001-es fegyveres felkelése óta nem volt Macedóniában nagyobb politikai botrány annál, mint ami most zajlik épp Szkopjében. Az egész azzal kezdődött, hogy a 2006 óta hatalmon lévő, jobboldali Nikola Gruevszki miniszterelnök utasítására a macedón rendőrség őrizetbe vette a legnagyobb ellenzéki párt vezetőjét, az állami titkosszolgálat korábbi vezetőjét és feleségét, és egy negyedik személyt.

Az ügyészség a miniszterelnök vallomásai alapján puccskísérlettel és kémkedéssel gyanúsítja őket.

A Macedón Nemzeti Egység Demokratikus Pártja (VMRO-DPMNE) élén Macedóniát is kormányzó Gruevszki miniszterelnök szerint Zoran Zaev, az ellenzéki szociáldemokrata párt puccskísérlettel gyanúsított vezetője 2014 végén többször is megkereste, és azzal zsarolta, hogy ha nem ír ki időközi választásokat és állít fel ügyvivő kormányt a szociáldemokrata párt bevételével, akkor olyan felvételeket és dokumentumokat hoz nyilvánosságra, melyek kormánytagok által elkövetett jogsértéseket igazolnak, és nemzetiségi feszültségeket szülhetnek. A miniszterelnök szerint Zaev azt is elmondta neki, hogy a bizonyítékokat egy idegen állam titkosszolgálatától szerezte meg.

Ezek voltak a Zaev ellen felhozott legfőbb vádak is, az ügyészség szerint a miniszterelnök zsarolásával államcsínyt akart végrehajtani, a dokumentumok megszerzésével pedig idegen államok titkosszolgálataival működött együtt. A szociáldemokrata vezető szerint azonban a miniszterelnök csak azért indíttatott ellene eljárást, hogy valahogy megpróbálja elkerülni a Zaev által megszerzett bizonyítékok nyilvánosságra hozatalát. Az ellenzéki politikus szerint azonban ezzel Gruevszki már elkésett, hiszen macedón újságírók így is, úgy is publikálni fogják majd ezeket, a bizonyítékok pedig

összeroppantják Gruevszki 2006 óta építgetett nacionalista rendszerét.

A kormány erre a fenyegetésre is megpróbált reagálni: szerdán, azaz a Zaevék elleni nyomozás megindítása után három nappal megtiltották a macedón újságíróknak, hogy bármilyen új értesülést publikáljanak a Zaev-ügyről. Ez vonatkozik azokra a Zaev által bizonyítékokként emlegetett anyagokra is, melyek kényelmetlenek lehetnek a kormány és Gruevszki miniszterelnök számára. A macedón ügyészség közleményt adott ki arról is, hogy a tilalmat megszegő újságíróknak büntetőjogi felelősségük is van az ügyben. Ez a tilalom már diplomáciai aggodalmakat is szült, Gruevszki még az EU-ból is kapott kritikákat annak ellenére, hogy Brüsszelben egyrészt elég keveset foglalkoznak a macedón belpolitikával, másrészt a miniszterelnök hagyományosan EU-barát politikusnak számít. Ezen felül jogvédő szervezetek is elítélték a macedón ügyészség tilalmát, ami szerintük a sajtószabadság megsértése.

Az egyelőre szabadlábon védekező Zaev szerint azonban a miniszterelnök ezzel a húzással lényegében elismerte kormánya bűnösségét, és mindenki számára nyilvánvalóvá tette, hogy okkal tartanak az emlegetett bizonyítékoktól. A szociáldemokrata vezető egyelőre szabadlábon van, de útlevelét már elkobozták, hogy ne tudja elhagyni Macedóniát. Három feltételezett tettestársát őrizetbe vették.

A macedón sajtó többsége az egész botrányt Gruevszki és Zaev harcaként állítja be, és Macedóniában talán tényleg ez is a legmegfelelőbb értelmezés, külföldről azonban az is látszik a Zaev-ügyön keresztül, hogy mennyire rossz állapotban van a macedón közélet.

Gruevszki 2006 óta vezeti Macedóniát, nagyrészt a helyi albán kisebbségi párttal koalícióban (ez a párt a 2001-ben még a macedón állam ellen lázadó albán gerillák pártja, fő céljuk a 2001-es felkelést lezáró ohridi megállapodás végrehajtása és az albán integráció). A miniszterelnök 1998 és 2002 között pénzügyminiszter volt, majd üzletemberként csinált karriert, úttörő szerepe volt a szkopjei tőzsde létrehozásában is. Nagyon fiatalon, 36 évesen lett kormányfő, és bár miniszterelnöksége első évei sikeresnek mondhatók, 2012-től egyre több kritikát kapott. A legtöbb arra vonatkozott, hogy nacionalista üzenetekre alapozva autoriter országot épít. A miniszterelnök külföldi megítélése közben inkább jó volt, hiszen vezetése alatt Macedónia közeledni kezdett a NATO-hoz és az EU-hoz is. Görögországgal persze továbbra is fagyos maradt Macedónia viszonya, de ennek nem Gruevszki, hanem a történelem az oka.

2014-ben a Gruevszki által vezetett koalíció zsinórban negyedszerre szerzett parlamenti többséget a macedóniai választáson. Az ellenzék már a 2011-es választás után is csalásról beszélt, azt állították, hogy a kormány több köztisztviselőt vett rá zsarolással arra, hogy agitáljanak a kormánykoalíció mellett. A választást azonban a vádak ellenére szabályosnak ismerték el. Zoran Zaev szociáldemokrata pártja a 2014-es választás után újra csalással vádolta Gruevszkiéket, de ezúttal is elutasították az aggályaikat. Ezek után a legnagyobb ellenzéki párt kivonult a macedón törvényhozásból, és azóta is, tehát majd egy éve bojkottálja a parlament munkáját a párt 34 képviselője.

Ebben a helyzetben kereste meg a miniszterelnököt Zaev azzal, hogy bizonyítékokat szerzett a Gruevszki-kormányban folyó törvénytelenségekre, és ezután tört ki ez az egész balhé.

A miniszterelnök kétség kívül elárulta a Zaev elleni gyors eljárással és a sajtónak kiadott tiltással, hogy van mitől félnie, de a történetben Zoran Zaev sem ostromolja az erkölcs legmagasabb csúcsait: ha az általa leírt információk tényleg a birtokában vannak, nyilvánosságra kellett volna hoznia azokat a kormányfő megzsarolása és saját pártja politikai hasznának keresése helyett. Ráadásul, Gruevszki vallomása szerint Zaev azt mondta neki, hogy az adatok egy idegen titkosszolgálattól származnak. Ha ez tényleg igaz, akkor Zaev valóban vádolható államellenes kémkedéssel, arról nem is beszélve, hogy milyen komoly diplomáciai vitákat szülhet, ha kiderül, melyik titkosszolgálat segített Zaevnek, ha egyáltalán tényleg segített neki valamelyik. (BalkanInsight, Euractiv, Novinite)