• Veszélybe kerülhet a hazai közgazdászképzés, a tehetséges fiatalok már érettségi után elhagyják az országot.
• Közben a magyar társadalom a legalapvetőbb közgazdasági tézisekkel sincs tisztában, a kormány pedig rá is játszik erre.
• Pete Péter közgazdásszal, az ELTE TáTK Közgazdaságtudományi Tanszék vezetőjével beszélgettünk.

Tömegével lépnek le a 18 évesek

Az ELTE-n 2007-ben indult el az elméleti közgazdaságtan oktatására szakosodott Közgazdaságtudományi Tanszék. A kezdeti lendület után az elmúlt években látványosan elkezdett csökkenni a felvételiző fiatalok száma. Az ok egyértelmű: a tanszék oktatói azt tapasztalták, hogy évről évre egyre több magyar diák dönt úgy, hogy érettségi után rögtön külföldön tanul tovább.

A tanszék alapítója és vezetője, Pete Péter azt mondja, hogy közvetlen tapasztalatuk csak a saját oktatási területükön van, de számos jel utal arra, hogy a jelenség ennél jóval általánosabb. A helyzet értékelését nehezíti, hogy nincsenek pontos statisztikák, leginkább személyes tapasztalatok alapján rajzolódik ki a magyar felsőoktatás szempontjából aggasztó kép. A tanszék oktatói minden évben járnak a legerősebb gimnáziumokba, hogy ott diákokat toborozzanak a programba. És azt tapasztalták, hogy bizonyos gimnáziumokban, mint például a Fazekasban a kivándorlás tömeges méretet öltött:

a közgazdaságtan iránt érdeklődő 20 gyerekből 19 mondja azt, hogy külföldi egyetemre adta be a jelentkezését.

Van olyan alapítványi középiskola is, ahonnan az összes végzős diák 50-60 százaléka megy külföldre. Nem azok vannak ennyien, akik ábrándoznak erről, hanem azok, akik jelentkeztek és el is mennek.

Ez persze érinti a tanszék helyzetét is, az elmúlt évek jelentkezési statisztikái durva visszaesést mutattak. „Nekünk az a merítés kéne, akik a legerősebbek matematikából, és akik most úgy tűnik, hogy tömegesen mennek el az országból” - mondja Pete. A helyzet mára annyit súlyosbodott, hogy elemző közgazdaságtant ma már csak két helyen tanítanak az egész országban, az ELTE-n és a Corvinuson. Öt évvel ezelőtt még öt hazai intézmény foglalkozott ezzel.

A külföldi jelentkezéseket az is meglökhette, hogy a kormány tandíjassá tette a hazai közgazdászképzést, mondván, hogy a közgazdászok úgyis sokat keresnek.

Ez a szokásos félreértés: nem tesz különbséget a business és az economics jellegű képzések között. Azaz hogy különbség van egy bankvezető, egy neki dolgozó elemző közgazdász vagy egy versenyhivatali dolgozó között. Elméleti közgazdászra az államnak is szüksége van, sőt Pete szerint éppen arra lenne a legnagyobb szükség, hogy legyen, aki meg tud tervezni egy működő nyugdíj- vagy adórendszert.

Nem minden külföldi egyetem alapképzése jobb

A tömeges korai kivándorlás a tanszékvezető szerint senkinek sem jó:

nem jó a diákoknak, nem jó az intézményeknek és nem jó az országnak sem.

És egyáltalán nem arról van szó, hogy Pete szerint ne lenne jó, ha a magyar diákok külföldön tanulnának: „Az hogy mennek külföldre tanulni, az a legkevésbé sem tragédia, mert ha egyszer hazajönnek, akkor jobban bírják majd, nem lesz ez az Extra Hungariam non est vita típusú mind a mai napig élő tragédia, nem fognak behasalni minden marhaságot.”

De a tanszéken oktatók véleménye szerint mind a diákoknak, mind az országnak célszerűbb, ha nem rögtön érettségi után vágnak ennek neki, hanem az alapokat itthon sajátítják el. A diáknak Pete szerint azért, mert 18 évesen még borzasztóan fiatalok. Ennyi idősen kiszakadni az addigi közegből, egy idegen országban másik nyelven elkezdeni egy teljesen új tananyagot, ez legyen bármennyire is okos egy fiatal, hatalmas teher. Ráadásul mivel az angol egyetemek drágák, a legtöbb magyar diák közgazdaságtanért német és osztrák egyetemekre jelentkezik, ahol ugyan a képzés angol nyelven zajlik, de a mindennapi élethez még egy idegen nyelvet el kell sajátítani.

18 évesen ráadásul még dolgozni sem tudnak olyan könnyen, és az ösztöndíjakat is inkább mesterképzésekre írják ki, azaz az azonnali váltás komoly anyagi terheket is rak a szülőkre.

Az sem igaz, hogy bármely külföldi egyetem alapszakos képzése automatikusan többet ér, mint az itthon elérhető képzések. Az nyilván nagy szó, ha valakit 18 évesen felvesznek mondjuk Cambridge-be. Hatalmas dolog, hiba lenne kihagyni. De a jelek szerint a 18 évesen külföldre távozó diákok közül sokan középszerű vagy gyengécske külföldi egyetemeken folytatják, ahonnan egyáltalán nem vezet simább út egy erős mesterszak felé.

Az pedig ma már viszonylag könnyen kinyomozható, hogy egy képzésről milyen a végzettek továbbtanulási és elhelyezkedési statisztikája. Pete elmondása szerint az ő alapszakos képzésükre járó diákok több mint fele folytatja egy jegyzett külföldi egyetem mesterszakán:

„Lehet mondani, hogy ez csak önérdek és féltjük a saját képzésüket. De ez egy társadalmi és országos érdek is kéne legyen, hogy itt olyan diákokat képezzünk, akik magyarul is tudják művelni ezt a szakmát.”

Ha így megy tovább, gyakorlatilag megszűnhet itthon az elméleti közgazdaságtan oktatása. Ezzel pedig elveszhet a közös nyelv és a közeg is, amelyik képes a közgazdasági kérdésekről gondolkodni.

A közgazdaságtan egy haszontalan marhaság lett

Pete már egy 2007-es interjúban is arról beszélt, hogy gyenge lábakon áll a hazai közgazdászképzés, mert a '89 előtti, félpiaci, posztszocialista világból nagyon sokminden átöröklődött, rengeteg szereplő megmaradt. Akkor még ez volt a legnagyobb probléma. Ma már úgy tűnik, hogy akkor is jobban jártunk volna, ha minden marad a 2007-es állapotban.

„A mainstream közgazdaságtan előnye, hogy egy formalizált, matematikai logikával működő rendszer, ahol a vizsgálatok módszerei természettudományos igényűek. A magyar közgazdaságtanról gondolkodók egy része ezt mindig az elméletek egyikeként gondolta el, és úgy véli, hogy ezzel szemben alternatív elméletek is lehetségesek. Holott a mainstream igénye kizárólag az volt, hogy gondolkodni csak logikusan szabad, és a következtetéseket össze kell vetni a tényekkel.”

Ez volt az az ideológiai szembenállás, ami miatt Pete távozott végül a Corvinusról, és 2007-ben az ELTE-n létrehozta a tanszéket:

„Be voltunk sorolva a neoliberálisnak, mert azt vallottuk, hogy az elemző közgazdaságtan eszközei alapvetően piaci mechanizmusokra vannak kidolgozva. Ezért azok, akik alapból nem szerették, inkább csak engedték ezt a piaci izét, azok mindjárt be is raktak minket neoliberálisnak.”

Azóta a laikus közhangulat is közgazdaságtan-ellenessé vált, a kormányzat megnyilatkozásai szerint például az egész egy haszontalan marhaság.

„Hiszen az, amit unortodoxiának hívnak, lefordítva annyit jelent, hogy a korábbi tapasztalatok és a mainstream mögötti logika szükségtelen, sőt káros ahhoz, hogy gazdasági sikereket érj el.”

Pete szerint a mai döntéshozók nem szeretik az általános elveket, a logikai alapon előálló megoldásokat, egyszerűen csak megmondják, hogy te meg te fizetsz adót, te meg te pedig nyersz a közbeszerzéseken. Pedig bármilyen értéknormatívákból indulunk is ki, annak létezik közgazdasági eszközrendszere, hogy miszerint kéne lebonyolítani egy tendert vagy kéne adóztatni, hogy az egész társadalom számára a lehető leghaszonosabb, legműködőbb legyen.

Nem mehet el minden pénz a vudura

Tavaly ősszel kiderült, hogy a Magyar Nemzeti Bank alapítványain keresztül elképesztő, 250 milliárd forintos kerettel indíthat közgazdászképzést. Pete szerint az történik, hogy a saját elképzeléseikre elgondolhatatlan pénzeket költenek az MNB nyereségéből. Régi működésmódok éledhetnek fel. Mert arra a jegybank elnökének se ideje, se eszköztára nem lesz, hogy egy akkora összeget, melynek akár az egy ezrelékből az ország legjobb közgazdasági programját lehetne megcsinálni, teljes egészében az unortodoxiavudu oktatására használja el.

Ehelyett az lesz, hogy akik nem teljesen dervisek és nem mentek kivont karddal a kormány ellen, kaphatnak majd megbízást:

„Azok közül, akik ebben az oktatásban az előretolt arcok lesznek, kétségkívül lesznek olyanok, akik a Jóisten ítélőszéke előtt a közgazdaságtan meggyalázásáért lesznek felelősek.”

De amennyire lehet tudni, a Pallas Athéné alapítvány doktori képzése jelenleg is úgy néz ki, hogy egy nap fejtágítás, a többi nap meg a CEU standard kurzusait kapják a diákok. Pete szerint egyelőre nem világos, hogy milyen lesz a Matolcsy zászlóshajójának kitalált kecskeméti iskola. Tekintettel arra, hogy unortodox közgazdaságtan nincsen, mivel az nem egy tudományos diszciplína, hanem kirohanás megrajzolt ellenségek ellen, még folyhat ott elfogadható alapképzés is.

Épp azért népszerűek, mert semmi értelmük nincs

Közben pedig az látszik, hogy a magyar társadalom közgazdasági tudása súlyos hiányosságokkal terhelt, újságokban még viszonylag egyszerű közgazdasági tantételeket sem könnyű propagálni, nincs elég ember, akit ez érdekelne.

A közgazdaságtan alapvetően egy nyelv, megértést jelent, nem egyetértést, viszont ez által tudjuk tisztázni, mi az, amiben nem értünk egyet. A közgazdaságtant alapszinten sem ismerő emberekkel Pete szerint az a nehéz, hogy a közgazdász számára nem értelmezhető, mit mondanak.

Az unortodoxia-vudu azért népszerű, mert azon a nyelven van megfogalmazva, amiről az emberek azt gondolják, hogy értik. Ez a nyelv a jók és a rosszak gigantikus harcáról szól, ahol mi vagyunk a jók, és a rossz a másik, akitől el kell venni valamit ahhoz, hogy helyreálljon az igazság. A makroökonómiával jövedelem-újraelosztást is lehet modellezni, de ott alapvető tézis, hogy ha valakitől elveszed, és odaadod valaki másnak, akkor mindkét szereplőnek meg fog változni a magatartása. Arra nem számíthatsz, hogy akitől elvettél, az megelégszik kevesebbel, és működik tovább, mintha mi sem történt volna.

Elég megnézni a bankadót, hogy a bankok viselkedése hogy megváltozott, pedig a kormány azt mondta, hogy ennek az egésznek semmiféle hatása nem lesz a bankrendszerre.

„Nagyon elkeserítő, hogy ezek a demagóg lózungok sikeresek tudnak lenni. És az is, hogy miért csak olyan pártokra lehet szavazni, akik azt ígérik, hogy semmi mást nem kell csinálni ahhoz képest ami eddig volt, de mégis mindenkinek több fog jutni ugyanabból.”

Címlapkép: FERENC ISZA / AFP