Dobjanak félre minden őstörténettel foglalkozó, szamárfüles, porosodó történelemkönyvet, új teóriával állt elő ugyanis a Magyar Tudományos Akadémia a honfoglalásról:

A korábban széles körben elfogadottnak tartott évszázadok helyett csupán öt-hat évtized alatt érhettek el a magyarok az Urál vidékétől a Kárpátokig.

Erre a kutatók a magyar törzsek vándorlásának feltételezett útvonalán talált régészeti leletek feldolgozása nyomán jutottak, közölte az MTA, amelynek falain belül - több évtizedes hiányt betömve - pár éve megalakult a Magyar Őstörténeti Témacsoport.

A témacsoport vezetője, Vásáry István közleményében azt írta, a magyar őstörténet iránti általános érdeklődés, valamint a tudományosan megalapozott szemlélet erősítésének szándéka együttesen járult hozzá, hogy 2012 elején az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközponton belül megalakult a MŐT.

A korszakról tudni kell, hogy alig néhány oldalnyit teszne ki azok az írásos emlékek (arab és bizánci eredetűek), amelyek a magyarokról megemlékeznek. A vándorló törzsek pedig nem nagyon írogatták fel, hogy merre járnak, mit csinálnak.

Nem is vagyunk onogurok?

Ugyanakkor az utóbbi években számos régészeti lelet került elő a vándorlás feltételezett útvonaláról, főként Türk Attilának köszönhetően, aki a mai Oroszország és Ukrajna vidékeit járta leletek után, és szövetkezett az ügyben helyi régészekkel.

"Az új hipotézis elveti azt a múlt század harmincas éveiben kidolgozott elméletet, amely az 5. századi nagy sztyeppei népmozgásban részt vevő, a Kaukázust érintve a délorosz puszták felé vándorló onogurokat a magyarokkal azonosította" – emelte ki Vásáry István.

Vásáry szerint az, hogy az onogur elnevezés (a latin Hungarus stb.) mikortól alkalmazható a magyar törzsekre, egyelőre nem világos, de az biztosnak tűnik, hogy évszázadokkal későbbre datálható a korábban feltételezettnél.

"Nehéz kérdés például annak eldöntése, hogy egy genetikai vizsgálatban mit mivel hasonlítunk össze. Egy honfoglalás kori sírban talált leletet például hiába vetünk össze egy ma a Kárpát-medencében élő ember genetikai mintájával, mert amit magyar népnek nevezünk, az az elmúlt ezer év etnikai keveredésének eredményeként alakult ki" - intett viszont mindenkit, aki gyors eredményekre számítana.

Etnocentrizmus helyett

Az interdiszciplináris kutatás eddigi eredményeit a nagyözönség számára egy 2013-as kiadvány, a "Magyar Őstörténet. Tudomány és Hagyományőrzés" foglalja össze.

A kutató azt is kiemelte, hogy az "etnocentrikus szemlélet helyett egy-egy térségre kell összpontosítani"

Ezáltal - például a kelet-európai térséggel kapcsolatos kutatásokkal – erősíthető a magyar régészet és történettudomány nemzetközi beágyazottsága, és így lehet felkelteni az érdeklődést a magyar szempontból fontos, de mások számára kevéssé jelentősnek tűnő témák iránt is.