Láttad a Bosszúállókat? Mármint nem a hollywoodi blockbustert, hanem azt a béna angol filmet, amiben sétapálcás, keménykalapos, teázó angol kémek állítják meg az időjárást fegyverként felhasználó skót főgonoszt. Na, az a helyzet, hogy valaki talán tényleg olyasmire készül az időjárással, mint Mézga Géza a Memumóval.

Mit akar a CIA a klímával?

Alan Robock magas rangú amerikai tudós, aki közreműködött az Éghajlat-változási Kormányközi Testület (IPCC) jelentéseinek elkészítésében. A New Jersey-i Rutgers Egyetem klímakutatójaként számítógépes modellekkel vizsgálja, hogyan lehet sztratoszférikus aeroszolokkal lehűteni a bolygót a hatalmas vulkánkitörések hatásához hasonlóan.

Most az Amerikai Szövetség a Tudomány Fejlődéséértnél amiatt aggódott, hogy titkosszolgálatok pénzelik a klímaváltozás-kutatásokat, és azt kérdezi, mi lesz, ha az időjárás-megfigyelésben vagy -manipulálásban használható új technológiákat fegyverekként is fel lehet majd használni. Fel is szólította a titkolózó állami szerveket, hogy hozzák nyilvánosságra, milyen érdekeltségeik vannak a témát kutató cégeknél, szervezeteknél – írta meg a Guardian.

A múlt héten az Amerikai Tudományos Akadémia közzétett egy két részes jelentést a klímaváltozás elleni módszerekről. Az egyik téma a szén-dioxid kivonása az atmoszférából, a másik meg az, hogy hogyan lehetne megváltoztatni a felhőket vagy a Föld felszínét, hogy azok több napfényt tükrözzenek vissza a világűrbe. Nagy tanulság egyébként nincs benne: arra jutottak, hogy bár szükség lenne kisléptékű kutatási projektekre, de a technológiák olyan kezdetlegesek, hogy a szélsőséges éghajlatváltozás megfékezésére még mindig a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése a leghatásosabb módszer.

De nem ez benne az érdekes, hanem az, hogy a 600 000 dollárba kerülő jelentést részben az amerikai titkosszolgálatok fizették. Robock azt mondta, hogy a CIA – ami az egyik fő támogató volt – és más ügynökségek nem magyarázták el, mi érdekli őket a témában. (A finanszírozók között volt még egyébként a NASA, az Amerikai Energiaügyi Hivatal és a Nemzeti Óceáni és Légköri Hivatal.)

A CIA 2009-ben hozta létre az Éghajlatváltozási és Nemzetbiztonsági Központot, amit néhány republikánus hevesen bírált, mondván, hogy eltereli a CIA figyelmét a sokkal égetőbb terrorizmusparáról. A központot végül 2012-ben bezárták, de a CIA azt mondta, hogy még ha nem is egy kiemelt irodával, de továbbra is figyelemmel fogja kíséri az éghajlatváltozás humanitárius következményeit és a hatását az amerikai gazdaság biztonságára.

Robock azt állítja, hogy akkor kezdett el arra gyanakodni, hogy a titkosszolgálatoknak valamiféle sötét tervük van, amikor három éve felhívta két férfi, akik azt állították, hogy a CIA tanácsadói:

„Azt mondták: »A CIA-nak dolgozunk, és azt szeretnénk tudni, hogy ha valamelyik ország irányítaná az éghajlatunkat, észre tudnánk-e azt venni?« Szerintem közben az a kérdés járt a fejükben, hogy: »Ha irányítaná akarnánk valaki más éghajlatát, észrevenné-e azt?«”

Robock azt válaszolta, hogy ha egy ország egy akkora sztratoszférikus felhőt akarna létrehozni, amekkora meg tudna változtatna egy éghajlatot, az műholdakkal és földi műszerekkel is látható lenne. Egyébként megijedt, mert nem tudta, hogy ilyesmire költik az adóját. Szerinte a klímakutatásoknak nyitottnak és nemzetközi szervezetek által felügyeltnek kell lenniük, hogy ne legyen kérdés, vajon nem használják-e fel ellenséges célokra. A CIA nem válaszolt ezzel kapcsolatban a Guardian kérdéseire.

Hidegháborús időjárás-fegyverkezés

A világ első mesterséges havazását 1946-ban hozta létre a General Electric két kutatója, akik a New York-i Schenectadytől 50 km-rel keletre kb. 4,2 km-rel a tengerszint felett 1,5 kiló száraz jeget (megfagyott szén-dioxidot) szórtak a felhőkbe, és pár perc múlva azon a helyen már hó hullott a felhőkből. Akkoriban indult a hidegháború, és az amerikaiak az atombombához hasonló fegyvert láttak az időjárás-manipulálásban – Irving Langmuir Nobel-díjas kémikus ezért Einstein és az atombomba esetéhez hasonlóan ajánlotta az elnöknek, hogy vegye a kezébe az időjárás-szabályozás ellenőrzését.

1953 augusztusán az USA-ban felállították az elnöknek az Időjárásszabályozási Tanácsadóbizottságot Howard T. Orville kapitány elnökletével, aminek az volt a célja, hogy meghatározza az egyes időjárás-módosító eljárások hatékonyságát, és hogy a kormány milyen mértékben folyjon ezekbe bele. Orville kapitány 1958-ban arról írt cikket, hogy ha egy ellenséges ország az Egyesült Államoknál hamarabb rájön, hogyan kell irányítani az időjárást, az az atomháborúnál is katasztrofálisabb lehet, ezért gyakorlatilag időjárás-fegyverkezési versenyt hirdetett.

Az amerikaiak és a szovjetek is mindenféléről álmodoztak, és az 1950-es évek közepén ezekről nyíltan is beszéltek a médiában: a jégsapkákat például színes festékkel tervezték felolvasztani, hogy pusztító árvizeket okozzanak, a sztratoszférába meg nagy mennyiségű port akartak felküldeni, hogy esőt hozzanak létre. A szovjetek a Bering-szorosra egy 1000 atommeghajtású szivattyúval felszerelt gátat szerettek volna építeni, amivel Arkagyij Boriszovics Markin orosz mérnök terve szerint megváltoztatták volna a Csendes-óceán vizeinek irányát, ezzel pedig elméletileg megemelték volna olyan nagyvárosok hőmérsékletét, mint New York vagy London. A hivatalos indoklás az lett volna, hogy a gáttal „a nagy hideget enyhítenék az északi féltekén”, de az amerikai tudósok attól tartottak, hogy ezzel a fajta időjárás-szabályozással árvizeket akarnak okozni.

Teller Ede 1958-ban azt vallotta a Szenátus katonai felkészültségért felelős albizottsága előtt, hogy:

„Biztosabb vagyok abban, hogy eljutunk a Holdra, mint hogy megváltoztatjuk az időjárást, de az utóbbi egy lehetőség. Nem lennék meglepve, ha sikerülne öt év alatt, de akkor sem, ha a következő ötvenben sem jönne össze”.

1962 és 1971 között a Stormfury-projektben az amerikaiak azzal kísérleteztek, hogy repülőgépekkel ezüst-jodid és egyéb részecskéket szórtak a felhőkbe, hátha mérsékelni tudják a viharok és trópusi ciklonok pusztító erejét. A projektet hivatalosan 1983-ban törölték. Hasonlóval próbálkoztak a vietnami háborúban is, amikor a felhőket szórták meg a Ho Si Minh-ösvény felett, hogy a fő ellátási útvonal túl sáros legyen az észak-vietnami gyalogosoknak.

Az amerikai Nemzeti Kutatási Tanács végül 1964-ben egy szkeptikus jelentést közölt, amiben leírta, hogy korai lenne még a nagyszabású operatív időjárás-módosítási programok kezdményezése, de idővel – valószínűleg évtizedek múlva – az atmoszféra tanulmányozásával és a technológia fejlődésével elérhető lesz az időjárás-szabályozás.

Az időjárás fegyverként való felhasználását 1978-ban tiltották be az Enmod-egyezménnyel, ami tiltja a természetes folyamatok széleskörű, hosszan tartó vagy komoly, szándékosan előidézett megváltoztatását, a Föld dinamikájának, szerkezetének vagy összetételének lényeges átalakítását, beleértve az atmoszférát és a világűrt is, bármilyen pusztító, romboló vagy kárt okozó eszközzel.

Vadul járatjuk az időt

A veszélytelen eszközök viszont úgy látszik, maradhatnak. Kína – ami az ötvenes évek óta harcol a természettel (például az északi tartományok sivatagi vidékén akart esőt gerjeszteni) – az 1980-as években állított fel a Kínai Meteorológiai Akadémián egy időjárás-módosítási hivatalt, a legnagyobbat a világon, aminek van egy rendkívüli árvízek esetén bevethető 37 ezer fős hadserege, 30 repülőgépe, 4000 rakétavetője és 7000 légvédelmi fegyvere. Az ő feladatuk volt a 2008-as pekingi olimpián megállítani az esőt. De hiába nagyok, az igazgató szerint a technikájuk elavult.

Abu-Dzabival ellentétben, ahol az uralkodó nyugati kutatókat pénzel, akik 2010-ben állítólag áttörést értek el: 50-szer esett az eső a száraz időszakban közvetlenül aztuán, hogy ionizálókat használtak.

Az időjárás-trükközéssel kapcsolatos legnagyobb ismert bűnt az oroszok követték el, önvédelemből: 1986-ban, két nappal a csernobili atomkatasztrófa után vadászgépekkel szórták az ezüst-jodidot, hogy az esőfelhők kimossák a levegőből a radioaktív részecskéket. Hogy Moszkvát megmentsék, feláldozták Fehéroroszországot: a helyiek színes port szóró vadászgépeket láttak a környéken, majd fekete eső hullott. Alan Flowers brit tudós, akit az elsők között engedtek oda kutatni, azt tapasztalta, hogy Fehéroroszországban a normális 20-30-szorosa volt a sugárzás. Miután 2004-ben azt mondta, hogy ezt az oroszok okozták, kiutasították Fehéroroszországból. Az oroszok évekig tagadták a vádat, de a baleset 20. évfordulóján több szovjet veterán is azt állította, hogy ezért tüntették ki őket.

A 21. században az összeesküvés-hívők előszeretettel gyanakodnak a hiedelmek szerint szupertitkos, valójában egy rakás egyetemmel együttműködő, ionoszférát vizsgáló HAARP-ra, mint az amerikai időjárásterror központjára, de ez ellen könnyű védekezni, csak egy alufólia-sisak kell hozzá.

(Guardian, Wikipedia, Smithsonian, L. A. Times, Telegraph, Daily Mail)