Ásványi anyagokkal teli savas víz folyik át kénben gazdag köveken. Kénes szag kering a levegőben. Mindez egy számunkra nem túl kellemes környezetet ír le, azonban az ellenálló és hőkedvelő mikrobák ebben érzik jól magukat. Ez viszont problémát jelenthet a marsi élet keresése számára.

Egy ehhez hasonló környezet nagy valószínűséggel jelen lehetett a fiatal Marson, amely kiváló közegként szolgálhatott mikroorganizmusok számára. A NASA marsjárói az elmúlt évtizedben találkoztak olyan kis területekkel, ahol egykor hőforrások voltak. Ezeknek az ősi nyomai egy kémiailag kellemetlen, de nedves környezetről árulkodnak. Az ilyen felfedezések komolyan befolyásolták a küldetések irányát.

Ugyanakkor egy friss kutatás szerint, a jarozit nevű, vas-szulfát ásvány, amely könnyedén formálódik ilyen élőhelyeken, megzavarhatja a szerves anyagok után kutató műszerek vizsgálatait. Ilyen típusú mintaelemző laboratórium található a NASA Curiosity marsjáróján is.

Az Astrobiology folyóiratban közzétett kutatás során Lewis és kollégái a jarozit-ot szerves anyagokkal keverték, majd pedig felhevítették azt, hasonlóan ahhoz, ahogy a Curiosity SAM (marsi minta vizsgálat) laboratóriuma teszi azt a beérkező mintákkal. A folyamat során 1000 celsius fokra emelkedik a minta hőmérséklete. A kibocsátott gázok összetételét pedig ezután spektrométer elemzi. A jarozit azonban 500 celsius fokon lebomlik, kéndioxidot és oxigént produkálva. Ilyen hőmérsékleten a jarozit által kibocsátott oxigén hevesen reagál bármilyen szén-tartalmú szerves vegyülettel, amelyet esetleg élőlények hagyhattak hátra.

A végkifejlet az, hogy mind a jarozit, mind a szerves anyagok lebomlanak, de nem valószínű, hogy a kutatók érzékelik, hogy eredetileg jelen voltak. Ez még tovább nehezíthet egy amúgy is trükkös szituációt. Az már ismert, hogy a Mars felszínén természetesen előforduló perklorát sók bonyolítják az ilyen hevítéses vizsgálatokat. A lebomlásukkor keletkező oxigén szintén károsan hat a szerves anyagokra, egészen egyszerűen elégeti őket.

A jarozit szennyezés nem biztos, hogy könnyen kimutatható, ami egy elég nagy probléma, ha pont olyan helyen - hőforrások maradványainál - van jelen, ahol a marsjáró szerves anyagok után kutatna.

Egyelőre nincs egyértelműen megerősítve, hogy a jarozit valóban létezik a Mars felszínén. Továbbá a perkloráttal való szennyeződés kiküszöbölésére született már használható megoldás. A szén-dioxid termelés nagyon alapos követése segíthet megállapítani, hogy az adott mintában lebomlanak-e szerves anyagok. A jarozit esetén is működhet egy hasonló megközelítés.

A kedvezőtlen helyzetet tovább nehezíti a felszínt folyamatosan érő UV és kozmikus sugárzás, amely lebontja az annak régóta kitett kőzetekben esetleg megtalálható bonyolultabb szerves molekulákat. A Curiosity kutatói számára egy lehetséges stratégia ennek a megoldására olyan kőzetek keresése, amelyek viszonylag frissen kerültek a felszínre, így a lehető legkevesebb ideig voltak kitéve a sugárzásnak.

Úgy tűnik a kíméletlen marsi környezet és a műszer választásaink együtt nehezítik, hogy választ kapjunk arra a kérdésre, létezett-e egykor élet a vörös bolygón. Lehet hogy itt az ideje újra átgondolni, hogyan lehetne a legjobban vizsgálni a marsi mintákat.

(via Scientific American)