Otthon született a kislány? Már viszi is a gyámhivatal

Amikor Juli érzi, hogy megindulnak a fájások, rögtön hívja a mentőket, de mire kiérnek, világra jön a második gyermeke, Brigi. Minden rendben lenne, de akkor jön a gyámhivatal, és szabálytalan otthonszülésnek minősíti az esetet. Brigi a bátyjával együtt gyerekotthonba kerül, rögtön azután, hogy megszületett. Megmutatjuk, hogy zajlik egy másfél éves háború a gyerekekért egy Borsod megyei faluban.

Adél, Juli édesanyja | Fotó: Hajdú D. András ( Abcúg.hu

Adél negyven körüli asszony, állása nincs, a közmunkán is mindig csak várólistára teszik. Hét gyereket nevelt fel, mostanában pedig főleg az unokák töltik ki az idejét, ott szaladgálnak körülötte akkor is, amikor megérkezünk. Akkora a zsivaj, és annyi rokon lakik a közös udvarról nyíló pincelakásokban, hogy ha nem tudnánk, talán fel sem tűnne, hogy jó ideje kevesebben vannak, mint kellene.

Az udvarról nyílik egy kétszobás ház is, itt lakik Adél a tizennyolc éves lányával, Julival és az ő férjével, Danival együtt. A porta Szomolyán, egy domboldal tetején van, könnyen rálátni az alatta fekvő temetőre. Azt mondják, temetéskor még a holttestet is látják az ablakból, de már hozzászoktak, nem zavarja őket.

Adélék háza és alatta a temető | Fotó: Hajdú D. András / Abcúg

2013-ban, egy novemberi délutánon indulnak meg a fájások Julinál, aki az előző nap még Mezőkövesden volt ultrahangon. Fél hatkor hívják ki a mentőket, akik hat körül érkeznek meg, de ekkorra megszületik Juli második gyermeke, Brigi. Míg a mentősök felérnek a dombra, Adél vigyáz a lányára, utána pedig mindhármukat kórházba viszik.

Szinte még aznap közlik Julival, hogy el fogják venni tőle Brigit és másfél éves testvérét, Danit is. A gyámhatóság ugyanis otthonszülésnek tartja az esetet, amihez nem voltak megfelelőek a körülmények, szerintük a családnak jobban fel kellett volna készülnie.

Az otthonszülés önmagában nem tilos, de szigorú feltételekhez kötött. Például

  • az anyának legalább tizennyolc évesnek kell lennie,
  • a szülést csak olyan szolgáltató vezetheti le, akinek erre képesítése van,
  • ezzel a szolgáltatóval szerződést kell kötni,
  • a terhesség 36. hetéig adatlapot kell kitölteni, amiben kérik az otthonszülést,
  • higiénikus eszközöket kell biztosítani.

Juli ezeknek valóban nem felelt meg, de mondja is, hogy nem otthon akarta megszülni a lányát, Brigi egyszerűen előbb jött a világra, minthogy kiértek volna a mentők. Egy héttel később Brigi és Dani is a nagybarcai gyermekotthonban ébred. A család nem érti, miért történik ez velük.

Balra Juli, a tükörben az édesanyja, Adél | Fotó: Hajdú D. András / Abcúg

Száz kilométerre a családtól

A család rögtön megpróbálja elérni, hogy a gyerekeket Brigi testvérénél helyezzék el, de nem járnak sikerrel. Közben Dani nehezen viseli az elválást, kórházba is kerül. Az orvos szerint pánikbeteg, egy hétig bent tartják, addig alig eszik. Mivel minden próbálkozás hiábavaló, nincs mit tenni, mint alkalmazkodni a helyzethez: Adél és Juli hetente látogatják a gyerekeket, akik júniusig maradnak a gyermekotthonban. Ekkor nevelőszülőkhöz kerülnek Edelénybe, ami majdnem száz kilométerre van Szomolyától. Brigi és Dani ma is itt laknak.

Fotó: Hajdú D. András / Abcúg

„Havonta látogathatjuk őket, mindig felpakolva, nagy csomaggal megyünk. Viszünk nekik csokoládét, gyümölcsöt, játékokat, ami kell. Most a kisebbik a szőlőt szerette meg nagyon, akármennyit meg tud enni belőle. Hát, ha ennyire szereti, akkor csak viszünk neki, akármilyen drága” – mondja Juli, akinek szerencsére nem kell Edelényig elbuszoznia, mert Miskolcon szokott találkozni a gyerekekkel. Adél szerint ez azért is jobb, mert a nevelőszülőknél több gyerek is lakik. „Nem akarjuk azzal fájdítani a szívüket, hogy őket nem látogatja senki, a mieinket meg igen. Általában pár órát vagyunk velük. Odaadjuk a csomagot, játszunk egy  kicsit, aztán bemegyünk. Most már Brigi is kötődik hozzánk. Nagyon apás lett”.

A falon az egyik nagybarcai látogatás emlékei | Fotó: Hajdú D. András / Abcúg

Közben Adél egy rokonán keresztül megismeri Simon Mihályt, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) romaprogramjának jogászát. Ő segít nekik fellebbezni a gyámhatósági határozat ellen, de hiába, mert másodfokon is úgy döntenek, hogy a gyerekeknek nevelőszülőknél kell maradniuk. Már szeptembert írunk, mire a bíróság elé kerülhet az ügy, de nem kell sokat várni az ítéletre, mert soron kívül járnak el. Novemberben az eljárás megismétlésére kötelezik a gyámhivatalt, az erről szóló határozat viszont hónapokig a bíróságon pihen. Simon szerint ez „teljesen irreális, de nem lehet felelősségre vonni a bírót”. Az óra tovább ketyeg, és már a második karácsony telik el a gyerekek nélkül.

Akkora a zsivaj az udvaron, hogy elsőre fel sem tűnne: Brigi és Dani már másfél éve nincsenek otthon. | Fotó: Hajdú D. András / Abcúg

Simon Mihály szerint a gyámhivatal nem tehet mást, mint hogy megváltoztatja az eredeti döntését, mert semmi sem indokolta, hogy otthonszüléssé nyilvánítsák az esetet. „Nem derült ki, hogy különösebben problémás lenne a család. A gyámhivatal a szabálytalan otthonszülésen kívül ingerszegény közegre és egy környezettanulmányra hivatkozott, amely lesújtó képet festett a családról. Pedig az első gyereknél is minden rendben volt, és a második terhességet is védőnő felügyelte. Ezek az emberek 5-6 éve még barlanglakásokban éltek, azóta óriásit léptek előre, és mindent megadnak a gyereknek, amire szüksége van. A gyámhivatalnak igaza van abban, hogy kimaradt egy koponya-ultrahang, de ennek sok oka lehet, a kórházba még eljutni sem túl könnyű, nem beszélve arról, hogy könnyen félreérthetik, eltéveszthetik a dolgokat” – mondja.

Ha tényleg hazajönnek, én berúgok 

Juliék úgy tudják, március elején visszakaphatják a gyerekeket, vagyis csaknem másfél év után a gyámhivatal tényleg beláthatta, hogy rosszul döntött. A család néhány napja kapta meg a jó hírt, azóta nagy a készülődés. Brigi és Dani a szüleivel laknak majd egy szobában, ahol még üresen áll a kiságy, és a plafonról is mozdulatlanul lógnak a plüssállatok, amiket Juli akasztgatott fel.„Hazahozom őket, aztán berúgok, az biztos. Megiszok valamit, aztán alszom” – mondja Adél nevetve, de hozzáteszi: ha a nagy zsivajban tud majd aludni egyáltalán. Julinak nincsenek ilyen tervei: „Csak játszani fogok velük, míg le nem fekszünk aludni”.

Majdnem ez az utolsó mondata Julinak, mielőtt eljövünk. Végül még hozzáteszi, „hamarosan sok lesz a dolog. Jön a harmadik is”.

Ebben a szobában lakik majd Brigi és Dani a szüleivel együtt. Lesz kivel megosztani a játékokat. | Fotó: Hajdú D. András / Abcúg

Az ügyben megkerestük a másodfokon eljáró Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kormányhivatalt is. Kíváncsiak voltunk, hogy miért hagyták helyben a mezőkövesdi gyámhivatal döntését, és miért látták jogosnak a gyerekek elvételét. A Hivatal azonban személyes jogokra és különleges adatokra hivatkozva nem válaszolt a kérdéseinkre. 

Uralkodj magadon!
Új kommentelési szabályok érvényesek 2019. december 2-től. Itt olvashatod el, hogy mik azok, és itt azt, hogy miért vezettük be őket.