Hiába a mindent elöntő szemétkupacok rémképe, a kávét a világvége előtt egy perccel is út közben akarjuk meginni. Ahogy a melóhelyre menet sem hagyjuk ki azt a gyorsan fogyasztható, agyunkat életben tartó szénhidrátbombát.

Bele kell törődni, hogy ez az igény fennmarad, nem fognak generációk hátat fordítani a városnak, és báránysimogató természetbarátként, szalmából épített passzívházban meditálni.

Viszont ha változik a kínálat, és egy kreatív ötlet új megoldást kínál, garantált, hogy sokan döntenek majd mellette. Ebben az irányban jó lépés a PET palack helyett papírdobozban árult víz, de úgy tűnik, a kávés, üdítős poharak ügye is előremozdulhat lassan.

A cipóban felszolgált leves gondolatát viszi tovább a csokoládéból készült scoffee pohár, amit kiürítve nem kell kukát keresnünk. Belső, fehér csokoládé rétege édesíti a kávét, ugyanakkor védi a belső csokoládé sávot attól, hogy ragadós masszává olvadjon a kezünkben.

Még csak kísérleti stádiumban jár a projekt az Egyesült Királyságban, és az eddigi rövidhírből még nem tudtam eldönteni, hogy csak a KFC furfangos poénba bújtatott reklámja, vagy tényleg egy érdekes alternatíva az eldobható poharakkal szemben.

A pohárforradalom második lángoszlopa egy Kickstarter projekt lehet. Kiötlői motivációt adnak ahhoz, hogy magad dédelgesd az elfogyasztott ital után fennmaradó poharat. Falában növénymagok rejlenek, így öt percnyi áztatás után a pohár mehet a kertbe, ahol egy csokorra való vadvirág nő majd a helyén.

Csak újra hasznosított papírból gyártják, ráadásul abból a durvább, esztétikailag kevésbé mutatós fajtából, amit már nem használnak a normál csomagolóiparban, és mindenképp szemétként végezné. Ha pedig nincs igény a saját virágokra, a pohár akkor is bevégzi a dolgát, 180 napon belül mindenképp lebomlik, és útjára engedi a magokat.

Ahhoz, hogy gyártásba kerüljön a prototípus 10 000 dollárt kérnek a tervezők, és úgy tűnik elérik a kitűzött célt, 13 nappal a lefújás előtt már 8 000 felett járnak.