Amikor 2014 nyarán a demokrata ellenzék az RTL Híradóját kezdte ünnepelni, nem szóltam mert nem néztem az RTL Híradóját. Ha valaki egy kereskedelmi csatorna hírműsorától várja el, hogy társadalmi problémákat oldjon meg, azzal egyébként sincs miről vitatkozni.

Amikor 2015 februárjában a demokrata ellenzék Simicska Lajost kezdte el ünnepelni, nem szóltam, mert én nem vagyok geci. Ha valaki Magyarország tönkretételének egyik főszereplőjét képes megtapsolni, csak mert üzleti érdekei hirtelen ellentétessé válnak egykori kollégiumi szobatársáéval, azzal végképp nincs miről vitatkozni.

Amikor viszont március első hétfőjén a demokrata ellenzék már Portik Tamás nyilatkozatát osztogatja a Facebookon, csak mert abban van egy-két durva mondat a jelenlegi hatalom néhány fontos emberéről, muszáj szólnom néhány mondatot.

Csak néhányat, mert Portik Tamástól még akkor is rettegnék, ha tíz rendőr őrizné. Sőt, felületesen ismerve az elmúlt 15-20 év történéseit, akkor félnék csak igazán, ha lenne mellette tíz magyar rendőr.

Simicska Lajost még csak azzal lehetett vádolni, hogy valamennyi magyar állampolgár zsebéből súlyos százezreket csoportosított át a hózentrógere alá, hogy aztán szívhez szóló interjúkat adjon demokráciafelfogásáról és euroatlanti elkötelezettségéről. Portik Tamást viszont még ennél is vadabb dolgokkal hozták hírbe, ám ennek ellenére most sokan odafigyelnek arra, hogy mit mond Pintérről, Lázárról és Rogánról.

Megértem, hogy ma Magyarországon nem könnyű a demokrata ellenzék támogatójának lenni. Annak az ellenzéknek, amely képtelen népszerűbb lenni egy olyan országban, amelynek vezetése saját zsebének megtömésén kívül már tényleg semmivel nem foglalkozik, amelyről naponta derülnek ki olyan mocskos ügyek, amelyek közül egy évtizede még bármelyik kormányt buktatott volna, és amely lábtörlőként fekszik le az a regionális középhatalom elé, amelyet a magyarok többsége a legjobban utál.

Megértem, de azért tényleg ne szórakozzunk: Simicska Lajos? Portik Tamás? Melyik szorult helyzetbe jutott magyar aktuálpolitikai véleménye és hirtelen kiömlő lelke lesz még érdekes, ha az éppen úgy dalol, ahogy a demokrata ellenzéknek tetszik? Kovács Béla? Vizó? Hallgassuk meg, mit mesél a lapzártakor a köztévéből távozó Rákay Philip a kormánypropaganda belső működéséről?

Nincs abban semmi szégyellnivaló, ha valaki egy szerencsétlen vesztes, és a magyar demokrata ellenzéknek ezt dobta a sors. De veszíteni is csak méltósággal érdemes, Simicska Lajos, Portik Tamás, és persze Rogán, Lázár és Pintér nélkül.