A vasárnapi zárva tartás igazi értelme

  • Elsőre teljes rejtélynek tűnik, hogy miért tiltják meg nekünk a vasárnapi vásárlást a jövő héttől kezdve.
  • Egyszerűen nem áll meg a lábán logikailag egyik közkeletű magyarázat sem.
  • Van egy olyan terv is, amiről ritkán beszélnek, de a vasárnapi zárva tartás is tökéletesen beleillik.

Persze, „szabad vasárnap”. A vasárnapi áhítat és a családi programok. Bár a beterjesztő tényleg elég kommunista párt (a szó kádárista-házmesteri értelmében), nehéz elképzelni, hogy egy ilyen ideológiai kérdés miatt akarna a kormány átszabni egy kulcsfontosságú gazdasági szektort.

De hát ennek nincs semmi értelme

kasnyiknak-langolo-bevasarlo-kocsi-flaming-shopping-cart

A KDNP nevű névleg létező párt korábban is többször felvetette ezt a templomba járós vasárnap dolgot (például 2010-ben és 2011-ben is), de a Fidesz rendszeresen elutasította. Méghozzá azért, mert, mint Orbán Viktor többször is elmondta akkoriban, a magyar bérek még nem érik el azt a szintet, hogy a kiskereskedelmi dolgozók meg tudjanak élni a hétvégi pótlékok nélkül (konkrétan a német vagy osztrák dolgozók átlagbérét kellene elérnünk ehhez, mondta, ami a mostani trendek alapján évszázados távolságban van).

A „keményen dolgozó kisemberek” érdekeit védenék, mint az már hetek óta hajtogatják (ez az új rezsicsökkentés) – tehát a dolgozókat vasárnapi kötelező munkával kizsigerelő óriásvállalatokat szeretnék kordában tartani? Ezt is nehéz elhinni, mert a kormány eddig keményen nyirbálta a munkavállalói jogokat. Emlékszik itt még valaki a három éve elfogadott új Munka Törvénykönyvére? Akkor még valahogy nem volt fontos a keményen dolgozó emberek érdeke, csak a munkáltatóké.

Lehet, hogy egyes kormányközeli kiskereskedelmi láncok helyzetbe hozásáról lenne szó? Ez a leginkább közkeletű ellenzéki magyarázat. A CBA és a Coop vezetői tényleg közel állnak a kormánypárthoz, és az is igaz, hogy az ő franchise-alapon működő hálózataikban több üzlet maradhat nyitva vasárnap is, mint mondjuk a teljes vasárnapi forgalmát elvesztő Tesco és Auchan esetében. Gyanús volt, hogy a CBA, a Coop és a Reál mennyire gyorsan sietett nyilvánosan támogatni a kormány döntését a vasárnapi nyitvatartás betiltásáról. Ennek ellenére sántít ez a magyarázat is, hiszen a CBA hálózat is jelentős bevételtől eshet el, náluk is sok bolt van, amely mostantól nem nyithat ki vasárnap.

Egy titkos terv a boltba járás ellen

Szóval lehet, hogy érdemes megfontolni, hogy az ideológiai és a haveri kapitalista magyarázatokon túl mégis mi motiválta a Fideszt erre a radikális lépésre.

Az igazság az, hogy a Fidesznél nem szeretnék, ha többet fogyasztanánk.

Amióta a Fidesz hatalmon van, nagyjából mindent alárendel két hatalomtechnikai célnak. A hazai politikai hegemónia folyamatos biztosítása mellett legalább ilyen fontos cél az ország külföldi (pontosabban nyugati) függésének csökkentése.

Orbán Viktor szinte minden fontos, gazdasági témákat érintő beszédében említi, hogy csökkenteni kell az ország nemzetközi tőkepiacoktól való függését, és hogy mekkora sikereket ért el a kormány a pénzügyi függetlenség kivívásában, tehát abban, hogy egyre inkább a hazai megtakarításokra támaszkodjon. Ezzel indokolta a kormány legfontosabb lépéseit, így általában az „adósság elleni harcot”, vagy az (akkori piaci finanszírozásnál sokkal kedvezőbb) IMF-EU hitelprogram felmondását és idő előtti visszafizetését, ahogy a magánnyugdíj-pénztári vagyon állami eltulajdonítását is. De összefüggenek ezzel a céllal a kormány legfontosabb adópolitikai változtatásai is, mint az egykulcsos szja és az áfaemelés. Sőt, még a rezsicsökkentés is.

A cél az lett volna, hogy csökkenjen az államadósság. Ez nyilvánvalóan nem ment, mivel növekedés kellett volna hozzá, és a kormánynak a növekedésnél sokkal fontosabb volt, hogy az állam stabilan finanszírozható legyen. Ezért tartották jó ötletnek a bankadót (annyira, hogy az ideiglenesnek szánt adót be is állították állandóra), ami ugyan durván visszavetette a növekedést, de a költségvetési lyuk nagy részét befoltozta.

Ha egyszer nem lehetett gyorsan csökkenteni az államadósságot, inkább azt találták ki, hogy az állam finanszírozásában támaszkodjunk kevésbé külföldi forrásokra. Külföldi finanszírozásnál ugyanis túl sok követelménynek kell megfelelni, legyen szó az IMF feltételeiről vagy a külföldi befektetők kockázati prémiumáról. Ha ők nem akarnak vásárolni államkötvényeket, akkor gyorsan lefagyhat az ország.

Az államadósság nem egy változatlan valami, egyes szeletei folyamatosan lejárnak, ezeket vissza kell fizetni, ami miatt folyamatosan új hiteleket kell felvenni. Ezért vannak minden héten kötvényaukciók a nagybefektetőknek, és ezért lehet folyamatosan lakossági államkötvényeket venni. A kormány mindenáron olyan feltételeket akart teremteni, hogy a lejáró hitelek minél nagyobb részét finanszírozzák magyar megtakarításokból, azaz a magyarok félretett pénzének minél nagyobb része államkötvényekbe vándoroljon.

Ez valójában két dolgot jelent. Egyrészt az adósság külföldi devizában denominált részének csökkentését, másrészt pedig a külföldiek arányának visszaszorítását. Mindkettőnek van értelme. Ha csökken a devizaarány az adósságban, akkor a forint gyengülése nem fogja növelni az adósság forintban számított értékét. Ha kevesebb külföldi befektető finanszírozza az államot, akkor kevésbé lesz félő, hogy megijednek és elmenekülnek, mint 2009 elején – a belföldi megtakarítók ugyanis sokkal kevésbé hajlamosak elmenekülni a pénzükkel, ha rossz híreket hallanak, mint mondjuk a külföldi portfóliómenedzserek. Ezért aztán rengeteg eszközzel próbálja a kormány egyrészt a külföldi befektetőket a deviza helyett forintkötvények felé terelni, másrészt a magyar megtakarítókat, azaz a vagyonosabb háztartásokat az államkötvény-vásárlásokra noszogatni.

Ezek éppen azok közé a kormányzati gazdaságpolitikai célok közé tartoznak, amik elég jól bejöttek. A külföldi devizában lévő adósságok aránya 2011 végén – éppen a magánnyugdíj-pénztári vagyon felzabálása előtt – 50 százalékon tetőzött, azóta viszont, idén januárra már 36 százalék alá esett:

2006-2015, havi adatok, ÁKK.

Ez iszonyatosan nagy változás. Számokban ez úgy néz ki, hogy 2010 tavasza óta a forint adósságok értéke 4600 milliárd forinttal emelkedett (a harmadával!), a devizaadósságok értéke viszont gyakorlatilag nem változott egyáltalán, azaz alig, 100 milliárd forinttal nőtt. Az ÁKK idénre nem is tervezi új devizakötvények kibocsátását.

Ugyanebben az időben a külföldi befektetők viselkedésében is fontos változás történt. Szerencsére nem rohantak ki a magyar állampapírpiacról – ebben az esetben nagyon nagy bajban lettünk volna –, viszont elkezdtek forintért állampapírokat venni, és egyre hosszabb lejáratúakat.

A háztartások (kék vonal) 1500 milliárd forinttal több államkötvényt birtokolnak, mint 2011 közepén. A külföldiek viszont csak ezermilliárdnyi forintkötvényt vásároltak be azóta (piros vonal), de hosszabb lejáratúakat vettek (barna vonal).

A háztartások megtakarításainak az állam felé terelése nem nagyon titkolt célja a kétharmados Orbán-kormánynak. Nem csak a plakátkampányról vagy a kormányzati nyilatkozatokról van szó, hanem arról is, hogy nagyon kedvezővé tették az állampapírok tartását a többi befektetési lehetőséghez képest. A PMÁK és a PEMÁK jelentős prémiumot fizetnek az alapkamathoz képest, a lekötött banki betétek nem igazán tudnak versenyezni velük.

Segítség a megtakarító gazdagoknak

A másik oldalon a kormány számtalan módon a megtakarításra hajlamos (=gazdagabb) rétegek segítségére sietett. Az egykulcsos adó – és az adójóváírás eltörlése –, valamint a 27 százalékra emelt áfa azt jelentette, hogy közterhek nagyobb részét fizetik azok, akik a fizetésük jelentős részét amúgy is fogyasztásra kényszerülnek költeni. Tehát a szegényebbek. A gazdagabbak viszont – akik a jövedelmük lényegesen kisebb részét költik el a mindennapi élethez szükséges dolgokra – lényegesen több befektethető pénze maradt. Szó sincs arról, hogy a kormány a fogyasztás felpörgését várta volna – éppen hogy a hazai vagyonosabb megtakarító osztály létrejöttét akarta megtolni, miközben az ő pénzükre is pályázott.

Ehhez hozzájárult még a politikailag az adóváltoztatásoknál sokkal jobban eladható rezsicsökkentés is, ami abszolút értékben sokkal-sokkal nagyobb megtakarítást okozott a gazdagabbaknak (= általában nagyobb ingatlannal, és így rezsivel rendelkezőknek), mint a szegényebbeknek.

Mindenesetre a kormány sokféle húzása nyomán valóban nagyon masszív pénzek mentek a lakossági állampapírokba. Most már a forintkötvények 17 százalékát, és teljes államadósság 10 százalékát birtokolják a háztartások közvetlenül, de a bankok és a vállalatok államkötvény-tulajdona mögött is jelentős részben hazai megtakarítók állnak. (Igaz, a lakossági államkötvény-vásárlók között feltűnnek olyan bálnák is, mint az MNB alapítványai, de ezt most hagyjuk.)

Kicsavarták a devizát a dolgozókból

Ahhoz pedig, hogy csökkenjen egy gazdaság devizaigénye, igazából egy dologra van szükség, arra, hogy több deviza jöjjön be abból, amit külföldön eladunk, mint amennyit mi költünk el külföldi árukra, devizában. Közgazdászul: folyófizetésimérleg-többletekre. Ez is megvan:

2007-2014, négy negyedévi gördülőátlagok.

Ilyen, mármint többletes folyó fizetési mérleg, nem is volt a rendszerváltás óta. Igaz, annyira nem az export növekedése, mint az import beszakadása, majd stagnálása az oka ennek a remek külső pozíciónak. Ez összefügg a fenti okokkal, tehát a fogyasztásra inkább hajlandó rétegek terheinek növelésével. A reálbérek alig nőttek az utóbbi években, a forint pedig fokozatosan egyre többet vesztett az értékéből a fő kereskedelmi partnereinkkel szemben – amiatt jobban megéri Magyarországon termelni (tehát nagyobb lesz az export), a magyarok viszont kevésbé lesznek képesek vagy hajlamosak külföldről dolgokat vásárolni (kisebb lesz az import).

A magyarok nagyon-nagyon lanyha vásárlási kedve meglátszik azon is, hogy a kiskereskedelmi forgalom hogyan alakult:

image (3)

Mint látható, alig az ötödével vásárolunk többet, mint 15 éve, viszont éppen ennyivel kevesebbet veszünk a boltokban, mint a 2006-os csúcs idején. Ez az a gazdasági mutató, ahol Magyarország a legnagyobbat bukott a válságban, és ahol a legkevésbé talált magára azóta is. Egyelőre nyoma sincs annak a meredeken emelkedő pályának, ahol a kétezres években járt az ország.

Ennek az egésznek – tehát a gyenge fogyasztásnak és a megtakarítások államkötvénybe irányításának – több szomorú mellékhatása is van. Például hogy a magyar megtakarítások nem annyira a termelőszektorokba mennek, hanem az államhoz, ami miatt sokáig iszonyatosan gyengék voltak a beruházások (és most is csak az EU-s pénzek miatt pörögtek fel, valószínűleg csak átmenetileg). Ennél is fontosabb, hogy az emberek rosszabbul élnek, kevesebbet költenek fogyasztásra.

De hogy jön ide a vasárnapi vásárlás?

Hát úgy, hogy a vasárnapi vásárlással pont úgy lehet korlátozni a fogyasztást, hogy közben a fogyasztó nem érzi magát szegényebbnek.

Ha a magyar dolgozó elkezd magasabb fizetést kapni, akkor hajlamos lesz elkölteni azt. Az utóbbi tíz év gazdasági szenvedése miatt rengeteg meg nem valósult kiadás van a háztartásoknál, biztos sokan nem vettek új hűtőgépet, laptopot, autót és hasonlókat, mert mondjuk vissza kellett fizetni a devizahiteleket, és egyébként is csökkent a reáljövedelmük. Ha viszont elkezdünk többet költeni fogyasztásra, akkor biztosan többet fogunk importálni (mangó nem terem Magyarországon, de Iphone-t sem gyártanak nálunk), ami miatt elég gyorsan összeomolhat a folyó fizetési mérleg többlete. Ez így történt a kétezres évek közepén is.

De a kormány nem akarja, hogy elköltsük a pénzünket. Azt szeretné, hogy inkább megtakarítsuk azt, és államkötvénybe tegyük.

Ne vásárolj, takarékoskodj!

A vasárnapi vásárlók száma a legalacsonyabb a héten, de így is az összes vásárlás 10 százaléka koncentrálódik erre a napra a GfK kutatása szerint. Csak az FMCG termékeket (olcsó, minden napos fogyasztási cikkeket, pl. kóla, mosópor) több mint 800 ezer háztartás vásárolgat ezen a napon. Érdekes az is, hogy a kutatás szerint a magasabb jövedelműek – tehát azok, akik hajlamosabbak a megtakarításra – többször járnak vasárnap a boltba, ami tulajdonképpen logikus is, mert ők általában elfoglaltabbak hét közben. A kutatás szerint az átlagos költés is viszonylag magas vasárnap a hét többi napjához képest, valószínűleg azért, mert sokan csak ezen a napon érnek rá nagyobb, drágább dolgokat nézegetni az áruházakban.

A vasárnapi vásárlások nem fognak teljesen kiesni a rendszerből. De egy részük biztosan igen. Ezt még csak becsülni lehet, de ha akár csak a vasárnapi vásárlások fele esik ki, akkor a kiskereskedelmi forgalom 5 százalékának megfelelő vásárlásnak mondhatunk búcsút. Az utóbbi négy negyedévben 8700 milliárd forint volt a teljes kiskereskedelmi forgalom a KSH szerint (a negyede élelmiszer, de jelentős még a dohánytermék, a ruha és a mindenféle elektronikai cikk), ezt alapul véve több, mint 400 milliárd forinttal mérséklődhet a boltok forgalma, ha a vasárnapi vásárlások fele ugrik.

Ez a néhány százmilliárd forint el nem költött pénz lesz, ami nem rontja a külkereskedelmi mérleget. És talán utat találhat az államkötvényekbe.

Tehát a vasárnapi zárva tartás tulajdonképpen

fogyasztáscsökkentő szabályozási húzás,

aminek eredményeként a lakosság kevesebb importált árut vesz majd külföldről, viszont több pénze marad, amit lakossági államkötvénybe tehet. Úgy tűnik, hogy a gazdagabb magyarok megtakarításainak növelése olyan fontos gazdaságpolitikai cél lett a kormánynál, hogy ennek érdekében ilyen nagy politikai-gazdasági konfliktusokat is vállal.