• Orbán Viktor eligazitotta a magyar diplomáciát.
• Magyarként is lehet késsel-villával enni.
• Az oroszok nem ellenségeink, de ne legyen velük közös határunk.
• Idén már júliusban lefogadja a parlament a jövő évi költségvetést, annyira kiszámítható a magyar gazdaságpolitika.

Magyarbarát politikát folytassanak, vazallusi attitüdőket szorítsuk háttérbe, a partnerit helyezzük előtérbe. Ezt határozta meg a magyar diplomatáknak a nagyköveti értekezleten Orbán Viktor.

Nem most lett volna aktuális a nagykövetek összehívása, de Orbán szerint fél évvel a legújabb magyar külpolitikai doktrína meghirdetése után érdemes kasszát csinálni. Mert a külpolitikai gondolkodásban egy váltás lefordításra napi ügyekre sokkal bonyolultabb.

A kormányfői alapvetés:

Világpolitikai átrendeződés zajlik. Nem játszunk ebben meghatátozó szerepet, de a magyar érdekek feltétlen képviselete elvárás. A mi térképeinken Magyarország a világ közepe. Ebből következik jónéhány elvárás.

"Egy diplomata nem lehet világpolgár. Aki nem magyarként tekint a világra, arra a világ sem tekint magyarként".

Vagyis:

"Nemzeti elkötelezettségű külügyi államapparátusra van szükség".

Ez Orbán szerint nem provincizalist jelent, hanem nemzeti identitást.

"Lehet magyarként is elegánsnak lenni, magyarként is lehet késsel-villával enni, idegen nyelven beszélni, nemzetközi diskurzusokban részt venni. Nem délibábos eszméket, hanem a tízmilliós magyar állam és a tízmilliósnál nagyobb világnemzet érdekeit kell képviselni."

A nagy váltás lényege:

szakítani azzal a korábbi doktrínával, hogy az érdekeink egybeesnek annak a nagyhatalomnak az érdekeivel, amelynek az érdekszférájába tartozunk.

Ez nem így lesz a jövőben. Lehetnek nemzeti érdekeink, amelyek nem esnek egybe százszázalékosan a németekével vagy az amerikaiakéval.

"Nem kell kiélezni a konfliktusokat, de a gondolkodásunkba legyen benne, hogy nem ördögtől való, hogy vannak más érdekeink, természetes a nemuzeti alapú külpolitika" - mondta Orbán. Aki szerint az már a diplomácia művészete, hogy mikor kell kiállni nyíltan a saját érdekeinkért, és mikor a színfalak mögött. Még azt is mondta, hogy az együttműködés képességét meg kell őrizni úgy is, hogy más álláspontot képviselünk.

A miniszterelnök szerint önálló külpolitikát folytatni egy más logikát követő külpolitika után kényelmetlen dolog.

"Találkoztam nagykövettel, aki arra panaszkodott, hogy most nem kedvelik"

- mondta Orbán. A magyar külpolitikát a jó kapcsolatteremtő képesség jellemezte eddig, ami azt sugallta, hogy mi mindig egyetértünk. Most kiderült, hogy vannak ügyek, amikre ez nem igaz, két-három kérdésben más vonalat viszünk, mint a fogadó ország, ezt képviselni kell. Ezek között az országot között említette Németországot, Lengyelországot és Litvániát.

Orbán szerint a nemzetek között viszony kétféle lehet: vazallusi és partneri. Az előbbit kell háttérbe szorítani, a partnerit kell előtérbe helyezni.

Úgy tért rá az oroszokkal való viszonyra, hogy odaszúrt egyet mindenkinek.

"A magyar hajlamos arra, hogy magát nagyon dörzsöltnek tartsa, közben ő az utolsó balek. Ez fajtatörténet"

- mondta Orbán. Azt a konkért példát hozta, hogy mennyire megijedt mindenki, amikor fogadta Putyint, hogy milyen következményei lesznek a látogatásnak. Ehhez képest mi történt? Az olasz miniszterelnök nemhogy fogadta az orosz elnököt, hanem egyenesen elment hozzá Moszkvába. Sőt, a bojkott idején megállapodtak egy egymillárd dolláros befektetési alapről.

"Mi meg nézünk ki a fejünkből"

- vonta meg Putyin látogatásának magyar mérlegét Orbán.

Szerinte értelmiségi dörzsöltség helyett kereskedelmi dörzsöltségre lenne szükségünk, ebben a nyugat számos országa és az USA is sokkal jobb. Úgy kell képviselni az elvi álláspontokat, hogy az szolgálja a gazdasági érdekeket is. Németország a bojkott idején is növelte a gazdasági együttműködését Oroszországgal.

Az orosz viszonyra bővebben is kitért. A magyar miniszterelnök szerint két dolgot világossá kell tenni. Az egyik, hogy nem vagyunk Oroszország ellensége. A másik, hogy fizessünk pontosan.

"Nem tartozunk azok közé, amelyek kifejezetten oroszellenes politikát visznek"

- összegzett Orbán. Persze fontos számunkra a nemzetközi jog tisztelete is, Ukrajna területi integritása is, de ne legyünk ellenségesek az oroszokkal szemben, mert elveszítjük őket.

Kicsit később visszatért az oroszokra, illetve arra, hogy miért fontos Magyarországnak Ukrajna területi épsége. Akkor azt mondta: Magyarországnak elemi érdeke, hogy ne legyen közös határa Oroszországgal, valami mindig legyen Oroszország és Magyarország között. Minél nagyobb, annál jobb. És ez Ukrajna.

Amerikáról azt mondta: van vitánk velük, de sokszor elmondta, hogy nem esnek egybe az érdekeink. A nagy kérdés az, hogy minek akarunk hangsúlyt adni, a különbözőségnek vagy az együttműködésnek.

"Katonai és gazdasági téren erősek a kapcsolatok, az ideológiait nem kell erőltetni"

- adott utasítást az amerikaikkal való viszonyra Orbán. Szerinte jogállaminak láttatják az amerikaiak a vitáinkat, de valójában ideológiai vita az. Kicsit sértődötten példát is hozott fel arra, hogy az USA külpolitikáját a belpolitikája határozza meg. A 2000-es évek közepén még kiemelt volt számukra a térségünk, a csillagháborús tervek helyszíneként számoltak velünk, bíztattak a Nabucco gázvezeték megépítésére, Orbán még ellenzékben is hangos szóvivője volt ezeknek, bírálta az MSZP-t, hogy mennyire nem állnak bele a tervekben, aztán az amerikaiak meggondolták magukat, és dobták a terveket, mint egy papírzsebkendőt.

Orán elárult valamit, amit eddig még nem. Ha történik valami a világban, ő mindig három relációt néz. Három olyan országra figyel, amelyik mindig befolyásolta a magyar történelmet: Németország, Oroszország és Törökország. Megerősödött persze az atlantista vonal is, de ez a három ország van a legerősebb befolyással Magyarország. Nem véletlen, hogy az év elején egymás után fogadta a német kancellárt, az orosz elnököt és a török kormányfőt. Így volt ez elrendezve.

A németek egyébként szerinte sokkal következetesebb Közép-Európa politikát visznek, mint az USA. A 20 milliárdos beruházásai miatt ráadásul érdekelt is Magyarország sikerében.

Ráadásul a különutas politikánk sikeres is, amit a gazdaság teljesítménye is alátámaszt, ez kellő önbizalmat és helyes önértékelést adhat a képviseletéhez.

"Van teljesítmény, ami alapján megtehetjük, hogy saját érdekeinket nézzük".

Orbán szerint a lengyeleké a leginkább nemzeti gazdaságpolitika, nem véletlen, hogy ott még a válság alatt sem torpant egyszer sem meg a növekedés. Erre felé tart Magyarország is. Sikeres évek jönnek számunkra.

A kormányfő bejelentette azt is, hogy annyira kiszámítható a magyar gazdaságpolitika, hogy idén nem decemberben, hanem már júliusban elfogadják a jövő évi költségvetést.

"A keleti nyitás megtörtént, faktum, lezárult. A kapu ki van nyitva, közledekeni kell rajta, meg arra figyelni, hogy valaki be nem csukja"

- tett múlt időbe a keleti nyitást Orbán. Szerinte sikeres volt, mégha az ezt igazoló külgazdasági számokkal van egy kis probléma. 2009-ben az exportunk 80 százaléka ment az EU-ba, az arány öt százalékkal csökkent. Ez még így is nagyon magas, az uniós országok között ezzel Magyarország a 3-4. Ami persze egyrészt jó hír, mert erős piacon állunk helyt, de diverzifikálni kell. 2018-ig az EU_n kívüli országokba irányuló exportot a mostani 25 százalékra 30 százalék fölé kell vinni.

Ezért jön a déli nyitás. Mégpedig azért, mert Orbán szerint még mindig Ázsia a jövő gazadsági motorja, de a növekedés ott csökkeni fog, és a következő évtizedben Afrika jön fel. Ha sikerül stabilizálni a térséget. Orbán idén még olyan ázsiai országba megy, ahol a keleti nyitás jegyében még nem járt, de Szijjártó már Afrikát és Latin-Amerikát veszi célba, hogy kitapossa az utat a miniszterelnöknek, aki 2016-tól indul erre. Afrikában egyébként egyszer járt 2010, Egyiptomban, még Mubarak vendégeként.

Nyugati nyitás meg nem lesz, mert olyan nincs, mi a nyugat része vagyunk, ezt két népszavazás (NATO, EU) döntötte el. A nyugati ingetrációt emiatt senki nem kérdőjelezheti meg. Azt is mondta, hogy a nyugat részének lenni kötelezettségekkel is jár, ezért támogatja a részvételünket az Iszlám elleni katonai akcióban.

Orbán idézett egy mondást, miszerint "Egy országnak nincsenek barátai vagy ellenségei, csak érdekei". Szerinte van ebben igazság, de nem teljesen.

Az érdekvezérelt külpolitika fontos, de nem mindenható. Mert van egy sorsközösségünk, ami preferenciát élvez. Van egy közös múltunk a lengyelekkel, horvátokkal. Ez a közép-európai sorsközösség majdnem olyan fontos, mint a saját nemzeti érdekeink. Ehhez képest a Mol miatt Orbán szerint is hűvös a viszonyunk a horvátokkal, a lengyelekkel pedig annál is rosszabb az oroszbarát politikánk miatt.