Eszetlen pénzszórásra készül a külügy

Szijjártó Péter március 5-én meghirdette a Déli Nyitás stratégiáját. Ennek keretében már nem csak keletre, de a fejlődő Dél-Amerikára és Afrikára is jobban akar figyelni a külügy. A stratégia részeként új nagykövetségek nyílnak egy dél-amerikai és három afrikai országban:

  • Ecuadorban,
  • Etiópiában,
  • Ghánában és
  • Angolában.

Illetve kereskedőházakat is nyitunk szép számmal, egészen pontosan hatot:

  • Chilében,
  • Ecuadorban,
  • Peruban,
  • Etiópiában
  • Kenyában és szintén
  • Angolában

Koncentráljunk egy pillanatra Angolára. A 24 milliós, Afrika déli részén elterülő ország valóban impozáns gazdasági növekedést mutatott be az elmúlt években, bár az olajár zuhanása őket is keményen érinti.

Luanda, Angola fővárosa. Fotó: flickr.

Luanda, Angola körülbelül ötmilliós fővárosa a világ legdrágább városa. És ez most nem egy retorikai túlzás, a Mercator évek óta 200 különféle, ott élő külföldiek számára fontos szolgáltatás árának a figyelésével listázza a világ városait. A 2014-es listán Luanda megőrizte az első helyét, simán maga mögé utasítva Hongkongot és a svájci illetve skandináv nagyvárosokat. Pár példa:

  • Kétszobás, bútorozatlan lakás bérleti díja 6600 dollárról indít (1.9 millió forint!). Havonta.
  • Éttermi számla legalább 70 dollár (20 ezer forint), fejenként.
  • Kis doboz paradicsom 3000 forint.
  • Éves kondibérlet 7500 dollár (2,2 millió forint).
  • Éves tandíj átlaga a nemzetközi általános és középiskolákban 60 ezer dollár (17 millió forint).

Mibe fog ez nekünk kerülni?

Ha nagyon szerényen számolunk és feltételezzük, hogy az angolai kormány ingyen biztosít felújított reprezentatív épületet a követségnek (és miért tenne így?), akkor csak a nagykövetség és a kereskedőház alkalmazottainak a bérét és juttatásait kell kigazdálkodnia a külügynek.

Tegyük fel, nagyon óvatosan számolva, hogy 20 fő fog a nagykövetségen dolgozni (nagykövet, helyettese, egy főkonzul, két tanácsos, három titkár, három segédattasé és attasé, gazdasági vezető és gazdasági felelős, egy rendszergazda, egy rejtjelező, három szakmunkás és két sofőr). (UPDATE a cikk alján!)

A húsz ember szállásköltsége a 6600 dolláros átlagárral számolva másfélmillió dollár, azaz 430 millió forint évente. Kétszobás lakásokkal számoltunk, nem nagyköveti rezidenciával.

Tegyük fel, hogy az emberek harmada viszi magával legalább az egyik kisgyerekét, ebben az esetben a 7 gyerek iskolai tandíja (amit a nagykövetség fizet értelemszerűen) 420 ezer dollár, azaz 120 millió forint.

A fizetésekről nehéz pontos adatokat kapni. Elszórt információk alapján az expatek körében a lakbéren túl kapott fizetések másfélmillió forintnál indulnak havonta. Az amerikai külügy 575 dolláros napidíjat (165 ezer forint) számít fel a Luandába nem állandó megbízással kiküldött embereknek. Fogjon nagyon vékonyan a ceruzánk, tegyük fel, hogy a bértábla legalján szereplő szakmunkások egymillió forint nettót kapnak. Húsz ember fizetése, a külügyben használt bérszorzótábla szerint (nagykövet ötszörös, attasé 2,3-szoros pénz) így havonta 40 milliót számolhatunk bérekre. Az éves szinten újabb 480 millió forint.

Az utazás és költözés költségeitől most tekintsünk el. És a nagykövetség programjainak a költségeitől is.

Szerény számításaink szerint - és a kormány miért lenn szerény, amikor saját embereinek javadalmazásáról van szó -

csak a nagykövetség fenntartása legalább egymilliárd forint évente. A kereskedőház nélkül. Programok és beszerzések nélkül.

A Külügyminisztérium a pénzhiányra hivatkozva zárta be az észt és a ciprusi nagykövetséget. Magyarország külkapcsolatait Észtországgal illetve Angolával az alábbi infografikán mutatjuk:

Szinte semmi sem indokolja ezt az eszetlen pénzszórást. Kivéve ha Rogán Antal-közeli üzletemberek egy eddig szűz terepen szeretnék árusítani a magyar letelepedési kötvényt. Tavaly szeptemberig közel ötvenmilliárdot kaszáltak az üzleten. Remek dolog államilag segíteni egy üzletet, ahol a magyar államot leszámítva mindenki jól járt.

Erre utal az is, hogy a ma becsődölt Quaestor nyakig benne volt a letelepedésikötvény-bizniszben. A csődbe ment cégcsoport által üzemeltetett moszkvai és isztambuli kereskedőház "mivel foglalkozunk?" menüpontjának első mondata szerint

Magyar értékpapírok és állampapírok, valamint a letelepedési kötvények lehetőségének bemutatása török üzletembereknek és befektetőknek.

Nekünk az eszetlen pénzszóráson és a letelepedési kötvényeken kívül nem jutott eszünkbe más lehetséges megoldás, ezért megkérdeztük a Külügyminisztérumot. A választ várjuk, amint befut, beszámolunk róla.

UPDATE Március 12. 0:49 - A Külügyminisztérium válasza befutott. Szerintük a cikk téves számításokon alapul, mert csak 4-5 fős lesz a nagykövetség (a kereskedőházról nem írtak semmit). Ebben az esetben a bér- és juttatásköltségek természetesen alacsonyabbak lesznek az általam számítottnál, de új kalkulációm szerint így is legalább 600 millióba fog kerülni a nagykövetség évente.