Kasnyik Márton néhány napja írt egy remek cikket arról, hogy szerinte mi áll valójában a KDNP Fidesz által is támogatott ötlete, a vasárnapi zárva tartás mögött. A cikk szerint a terv az, hogy a magyarok minél kevesebbet fogyasszanak, a megtakarított pénzüket pedig állampapírba tegyék, így pedig a magyar állam minél hatékonyabb finanszírozásában vegyenek részt.

Kasnyik Márton remek ember és a padszomszédom, tök jókat szoktunk nevetgélni dolgokon, ebben cikkben azonban szerintem

nem volt igaza.

Azaz nem mindenben. Az utóbbi öt év kormányzásának talán legfontosabb gazdasági célja szerintem is az állam finanszírozásának stabilizálása, és a külföldtől függő források arányának csökkentése az államadósságon belül, csak azzal nem értek egyet, hogy a mindez a fogyasztás rovására történne, és hogy a vasárnapi zárva tartást eredményező jogszabály-módosításnak is ez lett volna az oka.

A fogyasztás ugyanis érdemben nem fog csökkenni attól, hogy kiiktatunk egy vásárlási napot a hétből. Aki élelmiszert vásárolt vasárnap, az ezután is meg fogja vásárolni, amire szüksége van, aki meg tartós fogyasztási cikket, az nem fogja csak azért elfelejteni, hogy autó vagy bútor kell neki, mert vasárnap nem mehet plázába. Ha lesz is némi fogyasztáscsökkenés, az közel sem lesz akkora, hogy az egész javaslatot és a vasárnapi zárva tartás körüli kormányzati nyomulást megmagyarázza.

Ezen kívül az sem egyértelmű, hogy a kormánynak valóban célja lenne-e a fogyasztás nagymértékű visszafogása, hiszen a lakosság életszínvonal-érzetén leginkább a fogyasztás felpörgetésével lehet javítani. Ha a Fidesz szeretné is visszafogni a fogyasztást, az maximum úgy teszi, hogy rávenné a gazdagokat, ne vegyék meg a második vitorlásukat, hanem inkább állampapírba fektessék a pénzüket. Ezt viszont nem a vasárnapi zárva tartással érik el. A zárva tartás maximum arra jó, hogy a fogyasztók valamivel talán kevesebb élelmiszert vesznek majd, de a változás annyira csekély lesz, hogy a megmaradt pénz egészen biztosan nem állampapírokba vándorol.

A vasárnapi zárva tartásnak sokkal inkább hatalomtechnikai oka lehet, egész egyszerűen annyi, hogy legyen még egy ügy, amit a kormányoldal dobott be a közbeszédbe, és alakíthatja vele a politikai kommunikációt. Arról nem is beszélve, hogy az intézkedésnek van egy sokkal mélyebb üzenete is. Mivel látszik, hogy a magyar társadalom jelentős része nem támogatja az intézkedést, akik támogatják, azok pedig egyelőre nem érzik úgy, hogy nyilvánosan meg kellene védeniük, és még ennek ellenére sem volt különösebb társadalmi ellenállás a vasárnapi boltbezárásról szóló jogszabállyal szemben, az intézkedéssel

a magyar állam ismét megüzente lakóinak, hogy az emberek márpedig ki vannak szolgáltatva az államhatalmat gyakorlók akaratának.

Ha a Fidesz és a KDNP le akar nyomni valamit a torkodon, akkor azt lenyomja. Ennyi.

Ezen kívül a Fidesz számára az is fontos, hogy az általa bedobott témák uralják a közbeszédet, akár rosszat, akár jót, de az ő ötleteikről írjon a sajtó. Ők akarják megszabni, miről beszéljenek a magyar belpolitikát követő emberek. Ezért is volt különösen fájdalmas a Fidesznek az amerikai kitiltási ügy, hiszen semmilyen kontrolljuk nem volt a téma felett. Nem tudták mit szivárogtathatnak ki az amerikaiak, mit deríthet ki a sajtó. Nem is volt a kormányoldalon meghatározott kommunikációs irány a botrány első napjaiban, még a kormány olyan, mindent tudó és mindig magabiztos politikusai is megilletődve válaszolgattak a nekik szegezett kérdésekre, mint Lázár János. Ezért lehetett akkor jó ötlet még a nyilvánvalóan vérlázító netadó belengetése is, hiszen még ha tízezrek vonultak is utcára, legalább vissza tudta vele szerezni a Fidesz a kezdeményezést. Az emberek újra arról beszéltek, hogy mit csinál a kormány, nem arról, hogy mit csinálnak a kormánnyal az amerikaiak.

A Fidesz legnagyobb erőssége ugyanis az, hogy minden pillanatban ura az eseményeknek, vagy ha az eseményeknek nem is, de annak igen, hogy az emberek hogyan beszélnek a politikai történésekről.

A nagyobbik kormánypárt az utóbbi majd 10 évben tökélyre fejlesztette a diskurzuselméleten alapuló politikai kommunikációt, mára a kormányzati közlemények ültetik be a legtöbb magyar választó agyába még a szavakat is, melyekkel a politikáról beszélünk. Nagyon leegyszerűsítve ez a diskurzuselmélet lényege is: az van, amiről azt gondoljuk, hogy van, gondolkodni pedig a nyelv segítségével tudunk, tehát ha a nyelvet uralod, akkor uralod a gondolatokat, azaz lényegében a gondolatok által konstruált valóságot is.

Rezsicsökkentés, szabad vasárnap, nemzeti trafik, nemzeti fiszfasz, szocialista brókerbotrány, keleti nyitás, déli nyitás, nemzeti együttműködés rendszere, alaptörvény, polgári Magyarország, keményen dolgozó kisember, szociális népszavazás, nemzeti konzultáció, Gyurcsány-Bajnai korszak, elmúlt 8 év, ezek mind-mind a Fidesz kommunikációs szakemberei által kitalált fogalmak, mi pedig használjuk őket, sokszor még úgy is, hogy a szavak mögött húzódó politikai üzenettel nem is értünk egyet. A lényeg azonban így is ugyanaz: olyan kommunikációs valóság jön létre, melyet a Fidesz által teremtett fogalmakon keresztül a Fidesz ural.

A nyelv ebből a szempontból valóban hadszíntér, és az itt folyó harcban a Fidesz egyelőre verhetetlen. A vasárnapi zárva tartás (direkt nem írok szabad vasárnapot) gyönyörűen illeszkedik ebbe a kommunikációs stratégiába.

A vasárnapi zárva tartás lényege tehát − még ha van is mögötte valamilyen KDNP-s vallási meggondolás − inkább kommunikációs előnyszerzés, hiszen

1. a kormányoldal aktív, az eseményeket alakító politikai szereplőként jelenik meg,
2. a kormányoldal az emberek életét alapjaiban meghatározó erőként jelenik meg,
3. ráadásul úgy, hogy döntése ellen sehol nincs érdemi tiltakozás, ezzel pedig az intézkedéssel egyet nem értők úgy érzik, egyedül vagy kevesen vannak a véleményükkel, és
4. több napi, több heti beszédtémát ad.

Ettől függetlenül azonban az a folyamat, amit Kasnyik Márton pompásan bemutat a cikkében, nagyon is létező jelenség, a kormány valóban mindent megtesz azért, hogy a lakosság szabad forrásait az állam finanszírozásába terelje. Az utóbbi években komoly sikereket is elértek ezen a téren, jelenleg a teljes magyar államadósság 10 százalékát birtokolják a magyar háztartások, és még erre jön rá a bankok és más vállalatok által vásárolt államkötvények mögött álló itthoni tulajdonlás.

Erről nem érdemes sokat írni, Kasnyik mindent leírt a cikkében, ami fontos. Ha nagyobb arányban birtokolják az államadósságot hazai szereplők, akkor az ország kevésbé kitett a külföldi befektetők szeszélyeinek, összességebben tehát biztonságosabban finanszírozható. Japán államadóssága például az éves GDP majd 240 százalékán áll, ez messze a legnagyobb arány a világon. Viszont ezen mégsem parázik annyira a piac, mint Magyarország 75-80 százalékos értékein, mert a japán lakosság hatalmas megtakarításaival jórészt belülről finanszírozza az államot.

Ebből a szempontból a kormánynak kapóra jönnek a sorozatos brókerbotrányok is, hiszen azzal, hogy a megtakarítókat elijesztik a brókerházaktól és befektetési vállalatoktól, a botrányok egy olyan befektetési formától is elrettentik az embereket, amik az állampapíroknál nagyobb hozamokat kínálnak.

A független brókercégek pedig nagyon szépen növekedtek az elmúlt években, 2014-ben már majdnem 2000 milliárd forintot kezeltek. Ezeket a cégeket tépázzák most a sorozatos botrányok. A bankbetétek eleve rosszabb hozamokat kínáltak, szóval a brókerházak kiesésével tényleg csak az állampapír marad.