Vlagyimir Putyin megkerült. Hétfőn, 11 nappal azután, hogy utoljára látták, a kirgiz elnök társaságában jelent meg Szentpéterváron, az egykori cári palotában tartott sajtótájékoztatóján. Az AFP tudósítója szerint "kicsit sápadtnak tűnt", a Reuters szerint viszont "megjelenésében semmi sem utalt semmilyen nyilvánvaló egészségügyi problémára".

Ez utóbbit azért volt fontos hangsúlyozni, mert távolléte 11 napjában komolyan elterjedt, hogy nagyon beteg. De ez csak egy volt a vadabbnál vadabb pletykák közül.

A legvadabb tán az volt, ami az Oroszországgal szomszédos, épp ezért határozott háborús paranoiában élő Észtországban terjedt arról, hogy Putyint valójában

biztonságos helyre menekítették, mert hamarosan indul az oroszok baltikumi inváziója.

Ezt a paranoiát biztosan tovább fűti majd, hogy Putyin, újbóli felbukkanása előtt, teljes harckészültségbe helyezte az orosz Északi Flottát:

negyvenezer katona, 42 hadihajó és 15 tengeralattjáró várja most az elnök parancsát.

A hivatalos magyarázat szerint az Északi Flotta az új biztonsági kihívásokra válaszul gyakorlatozik csak, egészen március 21-ig. Aggasztó azonban, hogy az elmúlt egy évben ilyen és ehhez hasonló gyakorlatokat Kelet-Ukrajna szomszédságában, a rosztovi térségben tartottak az ott állomásozó csapatoknak – abból pedig láttuk, hogy mi lett.

De vajon mi Putyin célja?

Az észtek paranoiája ellenére az kevéssé valószínű, hogy Putyin a Baltikum lerohanására készülne:

bár ezt könnyedén megtehetné, három NATO-tagállam lerohanásával ténylegesen kiprovokálhatná a világ legerősebb katonai szövetségének válaszát, ami ez esetben a szövetség alapszabálya szerint csakis a hadüzenet lehet.

Ennél valószínűbbnek tűnik, hogy Moszkvában az ukrajnai háború következő lépéseit tervezik. A NATO a múlt héten azzal vádolta Oroszországot, hogy a második minszki tűzszünet előírásait megsértve továbbra is fegyvereket szállít az ukrajnai szakadároknak, akik Mariupol, az Azovi-tenger partján álló kikötővárosnál csoportosítják erőiket.

Hans Binnendejk, az amerikai Nemzetbiztonsági Tanács volt védelempolitikai igazgatója és John Herbst, George W. Bush ukrajnai nagykövete a New York Timesban megjelent közös publicisztikájában ezzel a lehetőséggel, Mariupol lerohanásával számol.

Orosz szempontból ez logikus folytatása volna az ukrajnai hadjáratnak. Mariupol elfoglalásával megnyílna a szárazföldi út a már Oroszországhoz csatolt Krím felé.

Binnendijk és Herbst szerint a NATO-nak előre készülnie kéne erre az eshetőségre, ez esetben ugyanis

azonnali és határozott lépéseket kell tenni, hogy Oroszországot eltántorítsák a további, területszerző hadjáratoktól.

Szerintük az amerikaiaknak és európai szövetségeseiknek előre meg kéne állapodniuk abban, hogy ha Oroszország és ukrajnai szövetségesei újból nyíltan megsértik a tűzszünetet, akkor azonnal komoly gazdasági szankciókat vezethessenek be ellenük, és megkezdjék Ukrajna felfegyverzését. "Ezek a lépések minden bizonnyal drámai választ váltanának ki Oroszországból, amely akár el is zárhatja a gázcsapokat. De ha nem akarunk NATO-katonákat bevetni, akkor csak az ilyen drasztikus lépések rettenthetik el Moszkvát" - írják.

A második minszki tűzszünet után a tárgyalások két európai résztvevője, Németország és Franciaország is erősen visszafogta magát, határozottan elvetették például, hogy fegyvert szállítsanak Ukrajnának, míg erről az USA és Nagy-Britannia kormánya komolyan gondolkozott. Németország a békés megegyezésben érdekelt, de Putyin újabb kardcsörtetése intő jel lehet. Úgy tűnik, hogy Oroszországot csak bátorítja a Nyugat határozatlansága - végülis a minszki tűzszünet is csak pillanatokig élt, az oroszok pár órányi szünet után felújították támadásaikat Debalceve ellen, amit végül be is vettek.