Dübörög a déli nyitás: naposcsibékkel és tojásokkal árasztjuk el Afrikát
2015 március 17., 17:35
Pont Afrika legundorítóbb diktatúrájával jött össze a „Déli nyitás első sikere”
Győzedelmes sajtójelentéssel tudatta a világgal a Külgazdasági és Külügyminisztérium a 'Déli nyitás első sikerét', a remek hírről az MTI is beszámolt. Naposcsibékkel hódítjuk meg Eritreát. A hír szerint
„a Déli nyitás egyik első sikereként 100 ezer bábolnai naposcsibe és mintegy 30 ezer keltető tojás szállításáról szóló megállapodást kötött az eritreai Mezőgazdasági Minisztérium és a Bábolna Tetra Kft. a Külgazdasági és Külügyminisztérium közvetítésével. A szállítmány, amelynek értéke meghaladja a 200 ezer eurót, március 16-án érkezett meg Eritrea fővárosába, Aszmarába, közvetlenül a Sármelléki repülőtérről. A tárgyalások még 2014 decemberében kezdődtek meg.”
Egy magyar, magántulajdonban lévő cég eladott 60 millió forint értékben tojást egy aprócska afrikai országnak. Egy magáncég üzleti sikereinek mi is örülünk. A Külügyminisztérium részéről ebben segíteni is belefér szerintünk.
De eritreai biznisszel dicsekedni pont olyan, mintha egy észak-koreai üzlettel bizonyítaná a keleti nyitás sikerét a KüKüm.
Március 17-én egy másik, Eritreával kapcsolatos hír is megjelent. Az ország emberi jogi helyzetét vizsgáló ENSZ bizottság (UN Commission of Inquiry on Human Rights in Eritrea) közzétette a jelentésének az első verzióját. Nem volt könnyű idáig eljutni, mert a teljesen elszigetelt és szankciókkal sújtott Eritrea nem csak egyszerűen megnehezítette az ENSZ szakértők munkáját, egyenesen nem engedték be őket az országba. A jelentés szerint
Eritreában tömegesen, rendszeresen és szisztematikusan megsértik a legalapvetőbb emberi jogokat. Gyakori a kínzás, és az indokolatlan letartóztatás.
„Eritreában a fogvatartás a mindennapi élet része. Rendkívül sok embert érint, férfiakat, nőket és gyerekeket egyaránt. Hivatalos és nemhivatalos zárkák is léteznek, föld felett és föld alatt egyaránt.” A jelentés szerint a fogvatartottakat, akiknek a legfőbb bűnük, hogy kritikusak voltak a kormánnyal vagy az egyetlen engedélyezett párttal, sokszor egyszerű konténerekben vagy fém ketrecekben tartják. Ítéletet gyakran nem hoznak, az országban tisztességes bírói eljárásra esély sincs.
Az ENSZ szakértői szerint nem meglepő, hogy eritreaiak százai próbálnak átszökni a határokon minden nap. Az eritreai hadsereg - ahol fiatal férfiak töltik nem meghatározott ideig tartó sorkatonai szolgálatukat - éleslősszerrel tüzel a szökni próbálókra. Lampedusa és Málta partjainál vízbe fulladó szerencsétlen menekültek többsége eritreai.
Az UNHCR adatai szerint 357 ezer menekült vallja magát eritreainak szerte a világban. Ez csak a hivatalos adat és ez a teljes eritreai lakosság 6-7 százaléka. Eritreában nem létezik szabad sajtó, és több tucatnyi újságírót tartanak börtönökben, ítélet - sőt vád - nélkül. A legnagyobb, a sajtószabadsággal foglalkozó civil szervezet, a Riporterek Határok Nélkül éves listáján most már évek óta Észak-Koreát is megelőzi Eritrea. Sőt mindenki mást is,
180. helyével Eritreában a legkevésbé szabad a sajtó a világon.
A kormányt finoman kritizáló ortodox pátriárka, Abune Antonios nyolc éve van házi őrizetben, vádemelésre várva.
2005-ben jártam Eritreában, Dzsibuti felől érkeztem. A déli kikötőváros, Asszab után a Danakil-sivatagban vág keresztül az egyetlen autóút Masszava és a gyönyörű főváros, Aszmara irányába. Húsz kilométerenként katonai ellenőrzőpontok állították meg a buszunkat, amelyiken szabadnapos katonák utaztak haza a családjaikhoz. Többen elmondták, hogy a 4 napos eltávozásba annyi fér bele, hogy hazabuszoznak, megölelik szeretteiket és még aznap indulnak vissza.
Az egyik ellenőrzőponton, amíg a buszt újra alaposan átvizsgálták, megszólított az egyik ott szolgáló katona. Tökéletes angolja zavarba ejtett. Manchesterben tanult, vízügyi mérnöknek. Hazatért, mert abban bízott, hogy a tudásával szolgálhatja országát. Az eritreaiak nagyon büszkék országukra és a több évtizedes szabadságharcra, ami alatt kivívták a függetlenségüket Etiópiától. Hazatért, és szinte egyből behívták katonának és eldugták egy isten háta mögötti ellenőrzőponton. Akkor már 6 éve szolgált ott, eltávozást nem kapott. Valaki fenyegetést látott benne Aszmarában, ezért eldugták. Nem volt szomorú, nem volt dühös, nem lázadozott. Nem csinált már semmit.
Egy ilyen országgal büszkélkedik a Külügyminisztériumunk.
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.