A kínai pártvezetés belső hatalmi harcainak vizsgálata a kremlinológiához hasonlóan nem tartozik az egzakt tudományok közé. Viszonylag kevés a hiteles forrás, így a Kínával foglalkozóknak leginkább homályos jelekből kell megpróbálniuk kiolvasni, hogy mi történhet a színfalak mögött. Most éppen a jelek hiányából arra lehet következtetni, hogy

semmi.

Ez pedig fura. Nagyon fura. Kína jelenlegi urát, Hszi Csin-pinget 2012 novemberében választották a kommunista párt főtitkárává, hogy egy fél évvel később megörökölje az államelnöki posztot is elődjétől, Hu Csin-taótól. Hszi felemelkedése nem volt meglepő, Hu már nagyon régen nevelgette a szerepre. Ahogy azt annak rendje és módja szerint kell.

Hol van az utódjelölt?

Kínában az államalapító Mao Ce-tungot követő Teng Hsziao-ping alakította ki az államvezetés sajátosan kínai modelljét, amelyben az állami vezetőket tíz évente lecserélik. Hszi elődje, Hu a pártvezetés negyedik generációjához, az 1940-es években születettekhez tartozott, az 1953-as születésű Hszi pedig az ötödik generációt képviseli.

Azt az ötödik generációt, aminek az első tagjait már 1992-ben, Csian Cö-min főtitkárságának kezdetén beválasztatta a politbüróba az akkor még csak utódjelölt Hu, Hszi is ekkor került be a testületbe. Teng modelljének ugyanis egyik lényegi eleme, hogy az új vezér azonnal kezdje kinevelni saját utánpótlását. A tíz éves vezetői ciklusokban kétszer, ötévente tartanak pártkongresszust, így az új generáció legtehetségesebbnek tartott tagjait az elsőn már komoly kormányzati, miniszterhelyettesi posztokkal szokták megkínálni, a politbüró-tagság szinte alap. A második, öt évvel későbbi kongresszuson aztán ezek a káderek már átvehetik az öregek helyét a legfontosabb posztokon - egy másik iratlan szabály szerint 68 évesnél idősebb pártvezetők visszavonulnak, fiatalabbaknak átadva a helyüket, ezt hívják kínaiul csisang bahszia szabálynak.

Ehhez képest a Hszit megválasztó pártkongresszuson, amikor a hatodik generációnak már vezető posztokat, a hetediknek pedig politbüró-helyeket kellett volna kapniuk, egyetlen hetedik generációs politikust, az 1970-ben született sanghaji polgármesterhelyettes Si Kuang-hujt választották csak be a politbüróba - vagyis egy olyan politikust, aki generációja legöregebbjei közé tartozik.

Kortársaival venné körbe magát

Hszi most látszólag a csisang bahszia elvével is szakítani készül. Jelenleg a párt legfőbb, kilenctagú irányítótestületében, a végrehajtó bizottságban Hszin és a miniszterelnök Li Kö-csiangon kívül a 2017-ben esedékes kongresszusra már az összes tag be fogja tölteni a 68. évét. A jelek szerint egyikük, a korrupció elleni harcért felelős Vang Csi-san annak ellenére megőriheti a posztját, hogy addigra már 69 éves lesz, új tagként pedig nem hatodik generációs politikusokat, hanem három olyan ötödik generációs politikust - a 2017-ben már 67 éves, tehát a szoksájog szerint éppenhogy megválasztható Li Csan-sút, illetve az 1955-ös születésű Vang Hu-ningot és az 1957-es Csao Lö-csít - választhatnak be a testületbe, akik Hszi legközelebbi bizalmasai közé tartoznak.

Mindez pedig arra utalhat, hogy Hszi tovább akar szolgálni tízéves mandátumánál. A kínai alkotmány ugyanis csak a miniszterek és a miniszterelnök esetén tiltja a tízévesnél hosszabb ciklusokat, a párt vezetői körében ezt csak a szokásjog szabályozza. Márpedig Kínában a valódi hatalom a párté, vagyis még ha Hszinek és embereinek a kormányposztokat és az elnökséget fel is kell adnia, a párt főtitkáraként még mindig ő maradna az ország igazi vezetője.

Ha mégis lemondana a párt főtitkárságáról is, az sem jelentené a hatalma végét. Hszi egy harmadik fontos posztot is betölt, ő a Központi Katonai Bizottság (KKB), vagyis a hadsereg vezetője is - annak idején Csiang Cö-min távozása után még két évig a KKB elnöke maradt, így nagy befolyása volt utódjára, Húra. Hszi emellett két új szupertestületet is alapított, az ország erőszakszerveit felügyelő Központi Nemzetbiztonsági Bizottságot és a gazdaságpolitikáért felelős Átfogó Reformok Mélyítésének Központi Vezető Csoportját. Ha mindhárom posztot megtartja, akkor az új főtitkárnak, bárki is legyen, alá kell majd vetnie magát Hszi akaratának.

Már ha ez a hatalomkoncentráció nem hergeli fel a kínai kommunista párt többi klikkjét annyira, hogy az első adandó alkalommal őt tegyék felelőssé bármely, váratlanul kirobbanó kül- vagy gazdaságpolitikai válságért, ha már ezt a két területet Hszi teljesen kisajátította. (Via Foreign Policy)