Továbbra is elkeserítő, hogy mennyire szét van szakadva a magyar társadalom

A KSH kihozta, hogy minden rendben! Megjelent ugyanis minden magyar statisztikák legérdekesebbike, ami a "Háztartások fogyasztási kiadásai" címet viseli, és arról szól, hogy a jövedelem és lakóhely szerint csoportosított magyarok hogyan költik a pénzt. Márpedig az derült ki belőle, hogy tavaly átlagosan 2,7 százalékkal többet költöttek a magyar háztartások reálértéken, mint 2013-ban.

2014 egyébként választási év volt, szépen felpörgetett közmunkaprogrammal, nyugdíjreálérték-emeléssel, családi adókedvezményekkel és főleg rezsicsökkentéssel. Ehhez képest egy év alatt egészen jelentős mértékben

nőtt a szegényebbek fogyasztása, a gazdagoké meg picit csökkent.

Ha a magyarokat öt jövedelmi kasztra osztjuk, akkor így változtak a havi fogyasztási kiadások:

(Itt egyébként nem konkrétan az egy főre jutó fogyasztási kiadásokat mérik: az alapegység a háztartás, azok összes kiadását nézik a statisztikusok, és leosztják az adott háztartás létszámával. Torzítja a statisztikát, hogy a szegényebbek között és vidéken általában többen vannak egy háztartásban. Fontos az is, hogy fogyasztási kiadásokról van szó, tehát nincs benne a felhalmozás/megtakarítás. Azért osztják öt részre az embereket jövedelem alapján, mert ezek még csak az előzetes adatok – a véglegesben tíz jövedelmi osztály lesz.)

Bizony, az alsó két jövedelmi ötödben (a társadalom legszegényebb 4 millió embere) kevés híján 5 százalékkal többet költöttek, míg a leggazdagabb kétmillió magyar 2 százalékkal visszafogta a kiadásait.

Persze a különbség közöttük továbbra is hatalmas:

a legszegényebb 20 százalékra 36,4 ezer forint havi kiadás jut, a leggazdagabb 20 százalék tagjaira viszont 124,1 ezer forint.

Bár az idei számok alapján picit javult a helyzet, továbbra is elkeserítő a fogyasztás szerkezete: hogy a szegényebbek arányaiban, az összes költésen belül még mindig sokkal többet költenek a túléléshez közvetlenül szükséges dolgokra (élelmiszer, lakás/rezsi, közlekedés), mint bármi másra.

Ruhára a legszegényebb 20 százalék átlagosan havi 877 forintot költ, kultúrára-szórakozásra pedig 1394 forintot.

(A leggazdagabb 20 százaléknál ugyanez ruhára 4334, kultúrára-szórakozásra 10247 forint.)

Rezsicsökkentés = felemás, de siker

Tény, hogy a magyarok kevesebbet fizetnek a lakásfenntartásra és a rezsire, mint korábban, és ez leginkább a kormány rezsicsökkentő tevékenységének köszönhető – igaz, 2014 nyara óta összeomlottak az energiaárak világszerte, amit egyébként is követnie kellett volna a fogyasztói energiaáraknak.

A számokból az látszik, hogy a társadalom egésze – tehát külön-külön mindegyik jövedelmi csoport – nagyjából tíz százalékkal kevesebbet fizet rezsire és lakásfenntartásra általában, mint 2012-ben.

Az alábbi grafikon azt mutatja, hogy mennyit költenek a jövedelmi rétegekbe osztott magyarok

  1. havonta összesen,
  2. havonta rezsire,
  3. mennyit takarítottak meg a rezsin 2012-hez képest (2012 az utolsó év a rezsicsökkentés előtti időkből).
A piros oszlop az, amivel nagyjából többet költenének a háztartások rezsire, ha nem csökkent volna az.

A legszegényebb 20 százalék majdnem egy havi ezrest spórolt a 2012-es állapotokhoz képest, ami sajnos szabad szemmel látható pénz az összes költésük százalékában: közel 3 százaléka minden kiadásuknak, amit a rezsicsökkentésnek köszönhetően megspóroltak.

A leggazdagabb 20 százalék abszolút értékben két és félszer ennyit, több mint 2500 forintot spórol a rezsicsökkentés hatására, nagyjából ennyit költhetnek másra (még több fűtés? több steak az asztalon?) vagy takaríthatnak meg. Persze előre tudni lehetett, hogy a gazdagok abszolút értékben többet fogni spórolni a rezsicsökkentésen, mivel jellemzően nagyobb lakásokban élnek, és kevesebben laknak egy háztartásban. De a számokból látszik, hogy az összes kiadáshoz viszonyítva kisebb a megtakarított összeg, mint a legszegényebbeknél: az összes kiadásuk 2 százaléka.

Szóval felemás a dolog:

regresszív a rezsicsökkentés hatása, hiszen jóval több pénzt hagy a leggazdagabbaknál. De tulajdonképpen rá lehet erőltetni azt is, hogy progresszív, mert annyival nem hagy többet a leggazdagabbak zsebében, mint amennyivel azok egyébként is többet keresnek.

Felborult a társadalom

És hogy mit eszik a leggazdagabb és a legszegényebb kétmillió magyar?

Az első grafikonon a teljes élelmiszer-fogyasztás a háztartásokban, tehát az is benne van, amit a háztartások maguk termelnek, vagy nem pénzért jutnak hozzá.

(Figyelem, az oszlopok csak páronként összehasonlíthatóak, egyébként nagyrészt más mértegységben vannak.)

Gigantikusak a különbségek a tartós fogyasztási cikkekkel való ellátottságban is. Vannak olyan dolgok, amik csak az életet teszik kényelmesebbé (mosogatógép), de vannak olyanok is, amik nélkül bárki leszakadna.

(Itt az az érdekes, hogy minőségről szó sincs, csak azt nézték a statisztikusok, hogy van-e egyáltalán az adott dologból a háztartásban. Tehát a kopott Suzuki ugyanúgy autó, mint a Jaguár, és a 386-os is pc-nek számít.)

Az Észak-Alföld kimarad a buliból

Nemcsak jövedelem szerint nagyok a különbségek, hanem regionális szinten is. Érdekes és szomorú fejlemény, hogy éppen a legelmaradottabb magyar régió, az Észak-Alföld maradt ki teljesen a fogyasztás növekedéséből (az átlagos fogyasztás 55 ezer forint, miközben országosan 68 ezer). De a Dél-Aföldön és a Budapestet is magában foglaló Közép-Magyarországon is nagyítóval kell keresni az éves javulást. Közben az ország nyugati végein 5-8 százalékos volt a fogyasztás növekedése.

ksh térkép