Finnországban tavaly novemberben jelentette be az országos oktatási bizottság, hogy 2016 őszétől megszűnik a folyóírás oktatása az iskolákban, és helyette gépírást tanítanak. Mielőtt bárki pánikba esne: Finnországban, és nem úgy általában a kézírás, hanem a folyóírás oktatását váltja fel a gépírás, szóval betűket kell tudni írni, csak kacifántokat nem.
Más európai országokban, így Magyarországon sincs szó hasonló változtatásokról, így a gyerekek továbbra is legalább három évet töltenek az iskolapadban azzal, hogy megtanulják, hogyan kell a ceruza lehető legritkább felemelésével cirkalmasra kanyarítani a betűket. Amire aztán lehet, hogy az életben soha többé nem lesz szükségük, tekintve, hogy sokan az iskolában látnak utoljára ceruzát.
Kétségtelen, hogy a folyóírás gyönyörű hagyomány, a kalligráfia ősi művészet, és a szép írás, hogy mást ne mondjunk, szép. De gyakorlati haszna nem sok van, ellentétben például a gépírással. Itt a hat fő érv a folyóírás kötelező oktatásának eltörlése mellett.
Nemhogy a folyóírás, de a kézírás is kiveszőfélben van – az írástudó felnőtt ember életében néha hosszú hónapok telnek el anélkül, hogy a saját nevén kívül bármit is leírna kézzel, miközben a billentyűzeten, amit naponta használ, rossz esetben egy, jó esetben két ujjal pötyög az optimális tíz helyett. Ehhez képest az a három év, amit az iskolában a folyóírás tökélyre fejlesztésével töltenek a gyerekek, indokolatlannak tűnik: ez alatt az idő alatt hasznosabb ismereteket is tanulhatnának (például gépírást), és a tanároknak is több energiájuk jutna másra. A folyóírás fakultatívvá tétele nem egyenlő a betiltással, a kézírás szépségei iránt érdeklődők, a művészek, történészek, irodalmárok gyakoroljanak autodidakta módon, vagy tanuljanak kalligráfiát.
Igazán gyorsan írni az iskolában tanult folyóírással nem lehet, legfeljebb úgy, hogy az ember később maga sem tudja elolvasni, amit leírt. Aki tényleg gyorsan és viszonylag olvashatóan akar például élőbeszédet jegyzetelni, annak egyéni módszereket kell kifejlesztenie, mert azt már nem tanítja meg neki senki; esetleg később, pénzért beiratkozni egy gyors- és gépírótanfolyamra.
Magyarországon becslések szerint 50 000 a betűket nem ismerő analfabéta él - nagyjából ennyien vannak, akik nem végezték el az általános iskola első osztályát. Ugyanakkor az uniós átlagnak nagyjából megfelelően az emberek negyede (más számítások szerint harmada, ismét mások szerint a diákok ötöde) funkcionális analfabéta, ami azt jelenti, hogy nagy nehezen ki tudja ugyan silabizálni a betűket, de folyékony olvasásra, szövegértésre képtelen, az írásról nem is beszélve. Annak ellenére, hogy járt iskolába, és ott éveken át termelte az enyészetnek a farkincákat és kunkorokat.
Az USA államainak többségében a Common Core State Standardsben leírt szabványok szerint folyik az oktatás: a folyóírás nem kötelező, így nem is nagyon tanítják. Az amerikaiak többsége gyakorlatilag nyomtatott betűkkel ír. Két évvel ezelőtt hét amerikai államban (Kalifornia, Idaho, Indiana, Kansas, Massachusetts, Észak-Karolina és Utah) indult kezdeményezés a folyóírás oktatásának visszaállítása érdekében.
A mozgalom élharcosai elsősorban azokra a pszichológiai kutatásokra hivatkoznak, amelyek szerint "a folyóírás során alkalmazott folyamatos mozgás javítja a kéz-szem-koordinációt, és fejleszti a finommotoros képességeket, ami aztán hozzájárul az olvasási, írási és logikai készségek fejlődéséhez."
A nemzetközi felméréseken elért eredmények egyébként azt mutatják, hogy az amerikai gyerekek folyóírási készségek hiányában is elég jól teljesítenek.
Ezeket a készségeket a legváltozatosabb eszközökkel lehet fejleszteni, még az iskolában is. Közéjük tartozik a szabás, a varrás, a kötés, a horgolás, a hagymaaprítás, a kávédarálás, a gyurmázás, a gyöngyfűzés, a legózás, az autószerelés, az Angry Birds, a Counter-Strike, az egykezes sms-küldés és természetesen a folyóírás.
Ez könnyű, angolul van, George Orwell írta, el tudod olvasni?
Ez is angolul van, Nathaniel Hawthorne írta, el tudod olvasni?
Ez németül van, Wolfgang Goethe írta, el tudod olvasni?
Ez magyarul van, nem mondom meg, ki írta, el tudod olvasni? Legalább azt, hogy ki írta?
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.