• Mostanra sikerült visszafoglalni az iraki Tikritet az Iszlám Államtól.
• Furcsa koalíció győzött: az iraki hadsereg mellett síita milíciák, iráni parancsnokok, és amerikai bombázók játszották a főszerepet.
• A városban elképesztő kegyetlenségek történtek. Alig maradt benne ember, és az épen maradt házakat felgyújtották a bosszúszomjas ostromlók a győzelem után.

Bagdadtól csak 140 kilométerre észak-nyugatra, a Tigris partján van Tikrit. Mostanra nem sok maradt belőle, lakóinak 90 százaléka elmenekült, ép ház alig áll már benne. Pedig egykor paloták és mecsetek ékesítették. A város már Kr. e. 650-ben is létezett, és itt született Szaladin, a középkor egyik legnagyobb hadvezére is. Utoljára az 1300-as években látott ekkora pusztítást a város, akkor Timur Lenk rombolta földig. Fél éve az Iszlám Állam foglalta el és rendezett benne vérontást, majd márciusban az amerikaiak bombázták egy héten át, végül pedig síita harcosok gyújtották fel, ami ezek után még maradt belőle. Irak borzalmas sorsának minden kínja belésűrűsödött ebbe a városba: a szunnita - síita konfliktustól az iráni - amerikai együttműködésig, és a vérbosszúk soráig.

A hétvégére fejeződött be a harc Tikritért. Most béke van, de sok nem maradt belőle.

Szaddám Huszein legfontosabb bázisa volt

Ez volt az a város, amit Szaddám Huszein legfontosabb bázisának tartottak bő tíz évvel ezelőttig. A néhai diktátor a közelben született, eredeti családneve is az volt, hogy al-Tikriti, vagyis Tikritből való. A városban volt Szaddám egyik palotája, ahol rendszeresen tartózkodott. Az amerikai megszállás után Tikritben rejtőzött el a Szaddám-rezsim több fontos vezetője, és maga Szaddám Huszein is errefelé bujkált hónapokon át, a várostól alig 15 kilométerre emelték ki egy bunkerből, amikor az amerikai katonák rátaláltak. A Tikrit melletti Avdzsa nevű faluban van Szaddám sírja is, ami fölé mauzóleumot emeltek a helyiek, de a márciusi harcokban bombatalálat érte, és teljesen megsemmisült.

Tikrit volt az északi csücske az úgynevezett Szunnita Háromszögnek, ez volt az a vidék, ami a leghevesebb ellenállással fogadta a 2003-as amerikai megszállást. Irakban ugyanis többségben vannak a síiták, ám Szaddám rendszere a kisebbségi szunnitákra épült, akik ebben a háromszögben voltak a legerősebbek. A szunniták nem egyszerűen Szaddám diktatúráját akarták volna megmenteni, hanem leginkább attól rettegtek, hogy ha a síiták jutnak hatalomra, akkor nekik végük lesz.

Az Iszlám Állam könnyedén elfoglalta

Aggodalmuk nem volt alaptalan, az utóbbi években az Irán-barát iraki kormány al-Maliki miniszterelnök (2006-2014) vezetésével folyamatosan szorította ki a hatalomból, a hadseregből és a gazdasági életből is a szunnitákat, a tiltakozókat pedig koncepciós perekkel és merényletekkel hallgattatták el. Jórészt ez vezetett ahhoz is, hogy az Iszlám Állam a szunnita területeken lényegében ellenállás nélkül tudott előrenyomulni tavaly Szíria felől. Az iraki szunnitáknak elegük volt az iraki kormányból, és az iraki hadsereg jórészt síita katonáit 2014-re már megszállóknak tekintették.

Tavaly júniusban az Iszlám Állam fegyveresei könnyen elfoglalták a várost, 11-én egy nap alatt megszerezték az egészet. Még aznap elengedtek 300 rabot a városi börtönből, többségüket terrorizmus miatt fogták el korábban. A várost védő iraki katonák nagy része civil ruhába öltözött és elszökött. Akiknek ez nem sikerült, azokat megölték.

1700 katonát végeztek ki két nap alatt. Az egyik túlélő szerint (ő halottnak tetette magát, így úszta meg) hátrakötött kézzel és bekötött szemmel vitték őket a Tigris partjára, rá kellett harapniuk az előttük menő pólójára, hogy rendben haladjon a halálmenet. A folyó partján aztán pisztollyal egyenként lelőtték őket. Összesen 12 tömegsírt tártak fel most hétvégén Tikritben. Az áldozatok többsége síita volt. Ez azért fontos, mert az ő halálukra hivatkoztak az elmúlt napokban a városban kegyetlenkedő síiták.

Egy hónapig tarott az ostrom

Nem a mostani volt az első ostrom: tavaly júliusban és decemberben is megpróbálta az iraki kormány visszafoglalni Tikritet, de kísérleteiket könnyen visszaverték az Iszlám Állam csapatai.

Egy hónapig tartott Tikrit mostani, immár sikeres ostroma. A támadás március 2-án indult, és április 4-én fejeződött be a harc. Az ostromot hivatalosan az iraki kormány indította, ám a csapatok kétharmadát síita milícisták adták, akik inkább engedelmeskednek Iránnak, mint az az iraki vezetésnek.

A támadók március elejére teljesen körbevették a várost, mintegy 20-30 ezer fős sereggel. Tikritet több ezer fegyveres védte, de a pontos számról hiteles beszámoló nincs. Az biztos, hogy ez volt eddig az Iszlám Állam elleni legnagyobb csata.

A tíz éve még bő negyedmilliós Tikrit az ostrom kezdetére lényegében kiürült. Az elmúlt évtized harcait túlélt lakók egy része már tavaly júniusban elmenekült, amikor az Iszlám Állam elfoglalta a várost, a többiek pedig a most érkező síita milicisták elől keresett menedéket. Az emberek Bagdadba, Szamarrába, az iraki kurd területekre illetve Libanonba menekültek.

Maga Szulejmani irányította az ostromot

Állítólag Kasszem Szulejmani személyesen irányította az ostromot, és már februárban a közeli Szamarrába utazott, hogy előkészítse a támadást, majd egy Tikrit melletti faluban volt a parancsnoksága, mintegy 35 kilométerre a harcoktól. Szulejmani az egyik legbefolyásosabb iráni hadvezér, ő irányítja a külföldi hadműveleteket és merényleteket, itt írtunk részletesen róla. Katonai karrierje az iraki-iráni háborúban, a 80-as években kezdődött. Az ostromlók komolyabb fegyvereit mind az iráni hadsereg biztosította: rakétavetőket, tankokat és drónokat is adtak. Az ostromló csapatok többségét adó síita brigádok eleve Iránnak engedelmeskednek.

Három irányból indult az ostrom, és ugyan nagy fölényben voltak fegyverben és emberben is a támadók, az Iszlám Állam fegyveresei megnehezítették az előrenyomulásukat. A Tikritbe vezető utak mentén bombákat rejtettek el, és orvlövészeik folyamatosan lőtték a város felé nyomuló katonákat. A védők felrobbantották a város hídjait is, de már március 10-e körül látszott, hogy helyzetük meglehetősen kilátástalan. A védők közül ekkoriban sokan megpróbáltak dezertálni, ám akiket elkaptak közülük, azokat a város határában az út mentén felakasztották, intő példaként.

Az ISIS az utolsó emberig kitartott

Március 11-én kezdődött a város megszállása, addig inkább csak lőtték az ostromlók Tikritet. 13-ára már Tikrit felét az ostromlók ellenőrizték. Ekkor azonban a támadás megrekedt. Az elfoglalt városrészekben brutális vérengzés kezdődött. Az Iszlám Állam elfogott katonáit válogatott kegyetlenségekkel végezték ki: többeket lefejeztek, többeket ablakokból, háztetőkről dobtak le, és voltak foglyok, akiket autó mögé kötöttek, és végighajtottak velük a felszabadított utcákon. Így álltak bosszút a júniusban legyilkolt 1700 síita iraki katonáért.

Március közepére már csak ezer védője maradt a városnak, ők bevették magukat Tikrit központjába, egy jól védhető negyedbe. Az egész belvárost telerakták bombákkal, csapdákkal, aknákkal, mintegy 6500 robbanóeszközzel vették körbe magukat. Mint utóbb kiderült, egy hosszú alagúton keresztül kaptak utánpótlást. Számos öngyilkos akciót is véghezvittek, eddigre látták, hogy nincs értelme megadni magukat, mert úgyis megkínozzák és megölik őket. A belvárossal nem bírtak az ostromlók.

Amerika kellett a végjátékhoz

Ekkor szállt be az USA. Március 25-én éjszaka 17 légicsapást mért az amerikai légierő Tikrit belvárosára. A helyzet világpolitikai szempontból ekkor lett igazán bizarr. Az USA hadserege ugyanis ekkor lényegében közös hadműveletben vett részt Iránnal. Az amerikai gépek egy olyan célpontot bombáztak, amelynek megszerzését Kasszem Szulejmani irányította a szárazföldről, az az ember, aki 2003 és 2006 között az amerikai hadsereg elleni merényletek és támadások sorát irányította Irakban, és akit a Hezbollah parancsnokai is a főnöküknek tekintenek. Hivatalosan a Pentagon cáfolta, hogy az iráni hadvezetéssel egyeztettek volna a légicsapásokról.

Az amerikai beavatkozás után két napra leálltak az utcai harcok, mert néhány síita parancsnok úgy vélte, hogy az iraki kormány elárulta őket, és „aranytálcán adják át a győzelmet” az amerikaiaknak, és az USA aratja le a dicsőséget a végén. A síita harcosok egy része végleg kiszállt az ostromból.

Az amerikai bombázások ennek ellenére március végéig folytatódtak, beszámolók szerint szőnyegbombázással intézték el az aknákkal és bombákkal telerakott belvárost. A bombázások szüneteiben utcáról–utcára elkeseredett harc folyt, elég komoly vesztességekkel minden oldalon. A központot védő utolsó néhány száz ISIS-katona továbbra sem adta meg magát.

Március 31-re foglalták el a belváros nagy részét az ostromlók, de az ISIS emberei közül mintegy négyszáz fő kisebb csoportokra szakadva a városban maradt. A következő napokban e csoportokat számolták fel, sokszor elkeseredett küzdelemben. A foglyokat a síita milicisták továbbra is megölték, lámpavasakra lógatták fel, holttestüket megcsonkították.

3 nap szabad rablás

A síita milíciák katonái április első napjaiban szabad prédának tekintették a várost, illetve azt, ami megmaradt belőle. Fosztogatni kezdtek, autókat loptak el, erőszakoskodtak, boltokat és lakásokat raboltak ki. Sok szunnita tulajdonban lévő házat és üzletet felgyújtottak, összesen közel ezer épület lett így a lángok martaléka. 3-án az iraki kormány utasította őket, hogy hagyják el a várost, és ezután többségük ki is vonult Tikrtitből. A szabad rablás három napja számukra ezzel véget ért.

4-én befejeződtek a harcok, az Iszlám Állam utolsó sejtjeit is felszámolták. A városban alig maradt ép épület. A veszteségekről még csak becslések sincsenek, az amerikai hadsereg is csak annyit közölt, hogy az ostromban több ezren haltak meg összesen.

Mi lesz most?

A folytatásról máris vita van. Az USA azt szeretné, ha Moszul ostroma következne. A Tikrittől északra fekvő város Bagdad után a második legnagyobb település Irakban, és ez az Iszlám Állam legfontosabb iraki erőssége. Ráadásul észak felől a kurdok is tudnák segíteni az ostromot, ők a város utánpótlási vonalát rendszeresen lövik már most is.

Csakhogy az iraki kormány inkább a Tikrit környéki vidéket foglalná vissza, ahelyett hogy rögtön észak felé törjenek. És az Iránból irányított síita milíciák sem indulnának Moszul ellen, ők inkább nyugat felé fordulnának, hogy Bagdad közeléből, Anbar tartományból űzzék el az ISIS fegyvereseit. Azt mondják, hogy akkor is erre folytatják a hadjáratot, ha ezúttal nem számíthatnak az amerikai légierőre. Sőt, ezt kifejezetten akarják is, mert továbbra is úgy érzik közülük sokan, hogy Amerika elvette tőlük a dicsőséget az ostrom utolsó hetében.

Az Iszlám Állam pedig ugyan elvesztette Tikritet, de közben április elsején elfoglalták Damaszkusz, a szír főváros Jarmuk nevű negyedét, ahol eddig palesztin menekültek éltek. Új területükről közvetlen közelről támadhatják Asszad elnök központját. Akinek a legfontosabb szövetségese éppen Irán.