Maradt 15 négyzetméter járólapunk, árában eladni nem lehet, az asszony meg szereti a szépet, úgyhogy a gyerekkel meg a sógorral két héten át törtük fel kis darabokra, aztán egész júliusban ezzel burkoltunk, hát, igazából mindent, amit láttunk.

Én a másik fajtát is össze akartam törni, de már nem volt idő, mert mentünk volna már nyaralni, meg a sógor szerint különben sem fért volna bele a konyha ars poeticájába az a sok törés, így meg létrehoztunk egy művészeti paradoxont, állítólag, őszerinte, és én hiszek neki, mert ő tartja a rajzszakkört alsóban.

A végére a kislány besértődött, mert az ő szobájába már nem lett töréses dekoráció, de mondtam neki, hogy húsom, nem kell mindig kaviár, meg a sógor szerint is a narancssárga népiességéhez ez nem ment volna annyira, állítólag, őszerinte, és én hiszek neki, mert ő tartja a rajzszakkört alsóban. Különben is most kapta ballagásra ezt a pingvinest, hát nem tudom mi kéne még neki.

Köszi, Judit!