Európát hidegen hagyja ez a tömeggyilkosság

Nincs hiány drámai nyilatkozatokból a legújabb Földközi-tengeri hajókatasztrófa után, amiben legalább 650 ember halt meg. Ami csak a jéghegy csúcsa:

  • tavaly 3500 bevándorló halt meg a Földközi-tengeren,
  • idén eddig 900-an vesztek a tengerbe,
  • közben tavaly 218 ezer bevándorló jutott át a tengeren, idén pedig még 31,5 ezer.

Az Európai Tanács válságülést hívott össze a kül- és belügyminisztereknek, az erről szóló nyilatkozatban arról beszélnek, hogy emberi életek forognak kockán, ezért "az EU erkölcsi és humanitárius kötelessége", hogy valamit határozottan lépjen.

AFP PHOTO / GIOVANNI ISOLINO

Federica Mogherini, az európai külpolitikai főember úgy fogalmazott, "túl sokszor mondtuk már, hogy soha többet", ezért késedelem nélkül csinálni kellene valamit. A máltai miniszterelnök, Joseph Muscat még keményebbet mondott: szerinte

"a történelem rossz véleménnyel lesz azokról a vezetőkről, akiket hidegen hagy a most folyó tömeggyilkosság."

Kevesebb pénz ment a megfigyelő-rendszerre

Sokan úgy látják, hogy a mostani katasztrófa elkerülhető lett volna, ha a tavaly még működő megfigyelő-program ment volna.

AFP PHOTO / GUARDIA COSTIERA

A 2013-as, több mint kétszáz életet követelő lampedusai katasztrófa után Olaszország felállított egy nagyobb tengeri megfigyelő-rendszert, Mare Nostrum néven, havi 9,5 millió eurós költségvetéssel és több mint ezer fős létszámmal. A Mare Nostrum program keretei között szinte az egész Földközi-tengert figyelték drónokkal, repülőkkel és hajókkal, és több mint százezer menekültet mentettek ki a vízből.

De csak egy évig működött ez a program: annyira népszerűtlen volt politikailag az általános bevándorlóellenes hangulatban, hogy inkább nem hosszabbították meg a finanszírozását. Úgyhogy most már az EU finanszíroz egy sokkal kisebb és alulfinanszírozottabb programot.

Tavaly november óta felváltotta a Mare Nostrumot egy költségvetésben és területi hatókörben is lényegesen kisebb program, a Triton-program. Ez csak a Líbia, Málta és Olaszország közötti vizekre koncentrál, a költségvetése is kisebb, a Mare Nostrum harmada csupán, és csak néhány helikopterrel és part menti hajóval működik. Tavaly november óta így is megmentették húszezer ember életét.

Egyes uniós politikusok képesek voltak azt mondani, hogy a Mare Nostrum azért nem volt jó, mert gerjesztette a bevándorlást: a bevándorlók abban a tudatban indulhattak útnak, hogy nagy eséllyel ki fogják menteni őket a vízből.

Ha valami biztos, akkor az az, hogy ez az embertelen érvelés nem állja meg a helyét: attól még, hogy kevesebb pénzből finanszírozzák az életmentő programot, nem indulnak útra kevesebben.

Ez se megoldás

Kérdés viszont, hogy önmagában a tengeri megfigyelés vezethet-e egy ilyen komplex humanitárius válság megoldásához. Vagyis nem kérdés, a válasz nyilván az, hogy nem: nem elég visszafordítani a hajókat Líbiába, vagy visszatoloncolni a süllyedő hajókról kimentett bevándorlókat. Akik olyan elszántak, hogy bármi áron be akarnak jutni az EU-ba, azok ha tehetik, újra fognak próbálkozni.

Megoldás nyilván az lett volna, ha nem hagyták volna az európai országok, hogy miután szétbombázták Líbiát és megdöntötték Kadhafi ezredes rezsimjét még 2011-ben, azután simán szétessen az egész állam a törzsi harcokban. Most ugyanis az embercsempészek teljesen szabadon működhetnek arrafelé. Továbbá amíg Afrika és a Közel-Kelet jelentős részében nincsenek működő államalkulatok vagy teljes a nyomor, addig nem kellene csodálkozni azon, hogy sokan át akarnak szökni oda, ahol nem lehetetlen az élet.