A Friss Húson a legjobb magyar rövidfilm díját Szilágyi Fanni kapta a Kamaszkor vége című munkájáért. Fannit a forgatás körülményeiről, következő terveiről és legfrissebb filmes élményeiről kérdeztük.

A Kamaszkor végét egy novella alapján készítetted. Hogyan találtál rá az eredeti műre?

Mán-Várhegyi Réka, Boldogság az Auróra telepen című kötetében olvastam ezt a csodás novellát. Valószínű hogy nem én vagyok az egyetlen, aki olvasás közben lát valamilyen mozgóképet, az alapján ami oda van írva, és ez a film elég jó volt. Úgy fejben. Úgy terveztem, hogy legalább hasonlítson hozzá amit akkor láttam, és akkor minden rendben lesz.

Milyen volt a forgatás?

Két részletben vettük fel, az első és a második etap között majdnem egy év telt el. Mind a két rész a Színház- és Filmművészeti Egyetem segítségével, az iskola adta lehetőségekkel készülhetett el. A külső forgott le előbb, mert semmiféle keret nem volt még akkor a vizsgafilmekre, ezért az olcsóbban megvalósítható jelenettel kezdtük. Két napig forgott, főleg a naplemente körüli órákban. Hideg volt, a stáb nagy része búvárruhában állt órákig egy halastóban, de meglepően keveset panaszkodtak. A második fele pár hónapja készült el egy budapesti panellakásban. Itt inkább az idővel kellett sokat sakkozni, ami ugye senkinek sem volt. Összességében nagyon szerettem forgatni ezt a filmet, jó volt együtt dolgozni ezekkel az emberekkel.

Hogy találtál rá a színészekre?

Az ikreket kerestem a legtöbb ideig. Tini lányokat szerettem volna, de végül mégis Kárpáti Liza és Szenteczki Zita mellett döntöttem, és kevés döntésemben vagyok ilyen biztos. Mindkettőjüket az iskolából ismerem, olyan őszinte és nyitott személyiségük van, hogy simán letagadhatnak 10 évet. Olasz Renátó meg Renátó. Jön, és viszi a lányokat a partra.

Dobos Juditot régóta ismerem és nagyon szeretem, igazán nagy felüdülés vele dolgozni. Megnyugtat a jelenléte, arról nem is beszélve, hogy szuper színésznő. Szűcs Sanyival most találkoztam először, és örülök hogy megismerhettem. Igazán kevesen viselnék ilyen hősiesen a zsíros paprikás csirkét, amit előtte lévő éjszaka csináltunk… Őszintén szólva nem az ízére koncentráltunk, hanem inkább a színére..meg a sűrűségre. Elég gusztustalanra sikerült.

Mit vársz a film utóéletétől? Szeretnéd nevezni fesztiválokon?

Nem várok semmit, de igen, szeretném fesztiváloztatni, csak ez rengeteg időt elvesz, de a Daazo csapata segít nekem majd ebben.

Mi a következő projekted?

A diplomafilmem a következő projekt. Még készül a könyv, amit szintén Réka egyik novellájából adaptálunk Széphelyi Juli forgatókönyvíróval, nyáron pedig már forgatjuk is.

Láttál a Friss Húson olyan rövidfilmet ami tetszett? És a fesztiválon kívül bármi mást ami inspiráló vagy érdekes volt?

Sajnos sokkal kevesebb blokkot sikerült megnéznem, mint szerettem volna, de azok közül Kopasz Milán Frusztráció című animációja tetszett nagyon és Badits Ákos diplomafilmje, a Boglárka, ami szerintem annyira tökös és merész cucc, minden tiszteletem az alkotóké. Kovács István Betonzaj című filmjét is nagyon szerettem, igazán kivételes, hogy ezek a fiúk ilyen őszintén tudták megjeleníteni a főszereplő lány lelkét.

Az utóbbi időben a legmeghatározóbb mozi élményem Xavier Dolan Mommy című filmje volt. Azt hiszem amikor kijöttem az Uránia díszterméből, még kicsit sírtam is, és biztos voltam abban, hogy semmi értelme filmet csinálni ezek után. Azért remélem valami értelme csak van... Erről jut eszembe a VAN! Ami az egész ország meghatározó élménye, meglepő, hogy nekem is.