A körömrágás végső oka: azért csináljuk, mert JÓ

Nagyon sok ember rágja a körmét. Illetlen szokás. Látványa könnyen kell visszatetszést, ha hangja is van, az már egyenesen viszolygást kelthet a közelben lévőkben. És még csúnya következményei is lehetnek: a túlrágott köröm ronda, fájhat is, meg piszkot nyelhet közben az ember.

De csak csinálja rengeteg ember. Ülnek a tévé előtt és rágják a körmüket, bambulnak az iskolapdban és rágják a körmüket, csinálják minden bizonnyal a járási kormányablak mögött és a tudományos akadémia kutatóintézetének irodáiban is. Van olyan felmérés, ami szerint minden ötödik ember érintett. A földkerekség 20 százaléka körömrágó.

Miért van ez így?

A legfrissebb tudományos eredmények elvetettek szinte minden eddigi elméletet. És az válasz csak annyi, hogy azért rágja az ember ennyit a körmét, mert könnyen hozzáférhető kielégülést okoz.

Voltak elméletek bőven, amióta a pszichológia tudománya megalkottatott. Sigmund Freud is foglalkozott vele, és szerinte a túldajkált, túlóvott, túldédelgetett csecsemőkből lettek a körömrágó felnőttek, ők az orális szakaszt viszik így tovább a bölcsőből, és még azt is sejtette, hogy az ilyen emberek inkább keresik szájjal kapott – adott szexuális gyönyört, mint nem körömrágó társaik.

Aztán leírták később azt is, hogy a perfekcionista ember rágja a körmét, mert nem bírja elviselni, hogy már kicsit hosszabb a kelleténél, hogy már nem olyan szép az íve. Leírták azt is, hogy az önmagával megbékélni képtelen ember rágja a körmét, aki bünteti, csonkolja magát, mert nem bírja elviselni önnön létezését.

A mostani kutatások szerint mindezeknél talán ártatlanabb a helyzet. Arra jutottak a tudósok, hogy a körömrágás stressz idején megnyugtat, unalom idején pedig a szükséges élményt biztosítja. Olyan mint a dohányosnak a nikotin: rágyújt, ha ideges; és rágyújt, ha nem történik semmi.

A kísérlet

Krónikus körömrágóknak és hajcsavargatóknak kellett különböző helyzetekben lenniük. A kísérleti alanyokat stresszelték, mert olyan feladatot kaptak, amit a rendelkezésre álló idő alatt képtelenség volt megoldani. Vagy untatták: egy töküres szobában helyezték el őket, ahol nem volt mit csinálniuk. Na erre jöttek is a szokásos megoldással: rágni kezdték a körmüket, csavargatni a hajukat. Viszont amikor egy kényelmes fotelből kellemes tengerpartról vetítettek nekik andalító filmet, akkor sokkal kevésbé nyúltak ily illetlen módon önmagukhoz.

De miért pont a körömrágás?

Valószínűleg azért, mert ez a legegyszerűbb. A köröm mindig kéznél van, ahogy saját szájunkért sem kell a szomszédba menni. A köröm visszanő, mindig lehet újra kezdeni. A legújabb elmélet szerint nem a köröm rágását keressük, hanem valamit, ami biztosítja, hogy érzelmileg helyrebillenjünk, és azt a megoldást választjuk, ami a legegyszerűbb. Márpedig az ilyen repetitív és eredménnyel járó tevékenység, ez az apró kihívás érzelmi kielégülést hoz a nehezebb pillanatokban.

Le lehet szokni róla?

Igen, de nehéz. A szakemberek javaslata szerint figyeljük meg, hogy mikor szoktuk leginkább rágni. Olyankorra készüljünk fel előre, hogy legyen nálunk rágó. Legyen valami biszbasz a kezünk ügyében, amivel el helyette lehet játszani.

És ha nagyon nem megy így se, kenjük be körmünket-kezünket undorító ízű dologgal, hogy fertelmes legyen a kívánt rágás.

Ne akarjunk egyik percről a másikra leszokni! Nehéz út vezet a teljes leszokásig, ne adjuk fel, ha elsőre nem megy. (Vox)