Időről időre érkeznek olyan hírek, hogy hajléktalanokat vertek egy erdőben, vagy egyszerűen hajnali háromkor egy részeg társaság poénból azt üvölti egy utcán alvó ember fülébe, hogy: „Ébresztő!”

De a csendes többség persze nem ilyen vadbarmokból áll. Az emberek nagy része igazából két részre osztható: vannak, akik néha adnak a hajléktalanoknak aprót, és vannak, akik nem (közülük sokan pedig azt gondolják, hogy ha adnának, 100 százalék, hogy a csövesek mindig olcsó drogot vennének abból a kínkeservesen összekuporgatott 50 forintból).

Viszont még akik segíteni is akarnának egyes hajléktalanokon, álítlában azok sem tudják, hol kezdjenek hozzá. Ezért a Vice brit kiadása megkért néhány angol hajléktalant, hogy adjanak tippeket arra, hogyan szeretnék, hogy kezeljék őket. Mármint nem arról van szó, hogyan kell megjavítani az egész életüket, egyszerűen csak arról, mit tartsunk észben, ha beléjük botlunk.

1. Ne hugyozd le a hajléktalanokat!

Ez egyértelműnek tűnik, de úgy tűnik, nem mindenkinek az. A megkérdezettek szerint az esték a legrosszabbak. Az még oké, hogy a hajléktalanokat gyakran hajnali 2, 3, 4 órakor kérik meg, hogy fáradjanak át egy másik közterületre a cuccaikkal.

De szintén éjjel szokták őket megtámadni, leköpni vagy lehugyozni is. Az utóbbiakat általában részeg férfiak teszik, akik néhány feles után ezt viccesnek hiszik, mondván, maga a hajléktalan is az utcán végzi el a dolgát, ők csak utánozzák. Egy angol felmérés szerint a hajléktalanok kétharmadát zaklatták már éjszaka, alvás közben, és minden tizediket lehugyozták már. Ettől függetlenül a megkérdezettek azt mondták, hogy 99 százalékban békések az interakcióik az arra járókkal.

2. Ne felejtsd el, hogy semmi sincs ingyen

Persze, a hajléktalanok vigyázhatnának magukra jobban is, de nehéz, amikor a jeges járdán is minden cuccukat magukkal kell cipelniük – így amikor elszakad egy szalagjuk vagy műteni kell a térdüket, az pénzbe kerül (pláne, ha nincs tb-jük).

A téli hidegben ráadásul életmentő lehet egy szállás vagy csak egy háztető. Aki túl akarja élni az éjszakát, inkább egy ágyra költi a pénzt, nem crackre. De – bár mindenki hallott történeteket olyanokról, akik eldobták a kapott szendvicset, mondván, pénzt kérnek inkább – a legtöbben nem csak pénzt fogadnak el.

A megkérdezettek azt mondták, hogy ha nem tudnak egy hostelbe vagy egy menhelyre bejutni, inkább egész éjjel sétálnak, minthogy megfagyjanak. Nyugaton van, akinek a segélyéből vonják le az éjszakai szállás díját, de akiknek ilyesmi nem jut, azoknak kb. 40 fontot kell összekéregetniük ahhoz, hogy egy hostelben megúszhassák szárazon.

3. Ne hidd, hogy kéregetni könnyű

Ahogy a kereskedők egyre profibb marketinggel próbálnak egyre nagyobb összegeket legombolni rólad, úgy a hajléktalanoknak is trükkök százait kell bevetniük egy kis apróért. Van, aki turistákat próbál fotózni – még ha nem is lát ebből pénzt, a barátságosság idővel kifizetődő lehet.

Más egyszerűen megdicséri az arra járókat, vagy azt mondja, hogy: „Áldja meg az Isten!” Ha egyből nem is fizetnek, jó esély van arra, hogy a boltból kifele jövet megszánják a visszajáróval.

Sokan pedig igyekeznek kedvesek lenni az idősekkel, akikkel általában alig beszél valaki – ők gyakran hálából fizetnek valamennyit.

4. Ne gondold, hogy nincs otthonuk

Lehet, hogy nincs hajlékuk, de gyakran nálad is százszor jobban ismerik a saját kerületedet. (Sok hajléktalan még szavazni is eljár.) Ezért aztán mindig az optimális helyre mennek: nappal például egy McDonald's-hoz a turisták közé, mert azok sokkal kevésbé érzik, mennyit ér a helyi, játékpénznek tűnő valuta.

5. Nem kell kamuznod, ha pénzt kérnek tőled

Sokan úgy tesznek, amikor pénzt kérnek tőlük, mintha észre sem vennék a kéregetőt, mert ez könnyebb, mint szemlesütve arról dadogni, hogy sajnos éppen csak bankkártya van náluk. De nem is kell hazudozni. Egy köszönés, egy mosoly vagy egy bólintás is megteszi. Ha nem adsz pénzt, hát nem adsz, csak ne legyél bunkó.

Egyébként a jobb fejek (hiszen nem minden hajléktalan egyforma) nem kéregetnek nyíltan, mert az tilos, inkább csak megdicsérik azt, akitől pénzt remélnek. És hogy a rendőrök se zaklassák őket, általában kedvesen odaköszönnek nekik.

A hajléktalanok is emberek, és ők is örülnek, ha valaki rájuk köszön.