Rozsnyik Szabolcs 19 éves magyarkanizsai srác, Zentára jár középiskolába. Épp érettségire készül, a szerbiaira és a magyarra is, mert magyar-szerb kettős állampolgár, és Magyarországon szeretne továbbtanulni

Jelenleg nála közelebb nem áll magyar ember ahhoz, hogy kisbolygót nevezzenek el róla.

Idén Szabolcs képviseli Magyarországot az Intel ISEF nevű versenyén az Egyesült Államokban, Pittsburghben. Ez a világ legnagyobb, egyetem előtt álló fiataloknak szóló tudományos vetélkedője, idén több mint 70 ország 1700 diákja jutott be a döntőbe, őket pedig az ISEF hálózatával kapcsolatban álló kisebb versenyekről, több millió fiatal közül választották ki. Szabolcsot is a Magyar Innovációs Szövetség nevezte hazai versenyeredményei alapján, és mert projektje különdíjat nyert tavaly Varsóban az EU Fiatal Tudósok kiállításán.

Az Intel ISEF-EN 20 kategóriában zajlik a verseny, összesen több mint 4 millió dollár összdíjazással. De nem is csak a pénz számít: a győztesekre vár egy csomó ösztöndíj és munkalehetőség is, néhányukról pedig idén is, ahogy minden évben, kisbolygót neveznek el.

Magyarország hagyományosan jól teljesít ezen a versenyen, tavaly Hegyesi Donát Sándor pókerrobotja második helyen végzett a kategóriájában, 2013-ban Papp Gergely harmadik lett a szuperhangszórójával, Rátai Dániel pedig hat első díjat szerzett meg 2005-ben.

Rozsnyik Szabolcs idén egy anyagtudományi kutatással vesz részt a versenyen, a Szegedi Tudományegyetem laboratóriumában kísérletezett szén nanocsövekkel.

„A szén nanocső, az egy elképesztően jó tulajdonságokkal rendelkező anyag. Elektromos vezető is lehet, de hatalmas a szakítószilárdsága és rugalmas is. Az egyetlen gond vele, hogy magában csak fekete por, semmi más. Én azzal kísérleteztem, hogy fém-oxidokat vittem fel a nanocsövek felületére és megnéztem, lehet-e ötvözni ezek és a szén nanocsövek kedvező tulajdonságait.

A kísérleteim szerint lehet.”

Na jó, ez így bizonyára sokaknak semmit nem mond, de mikor visszakérdezek, Szabolcs azonnal kapcsol és mond egy érthető példát:

„Szén nanocsövekről bármennyit tudok beszélni, de ha egyszerűbben akarjuk megközelíteni ezeket a kísérleteket, akkor

képzeljünk el egy autót, aminek a karosszériája nagyon könnyű, de elképesztően szilárd is, képes napenergiát felvenni, és ahogy áll a napon, a felülete magától tisztul.

Na, a kísérleteim nagyjából arról szólnak, hogy lehetséges egy ilyen karosszéria-anyag megalkotása a szén nanocsövek segítségével. Nagyon jó lenne például, ha a mi autónk otthon már most ilyenből lenne, mert utálok autót mosni. Részben ezért is kezdtem ilyen komolyan foglalkozni a kémiával: amíg tanulok, addig sem kell autót mosni.”

Szabolcs azt mondja, ő egyébként sem az az otthonülő típus, mert mikor otthon van, nem halad a tanulással meg a kutatásával.

„Eszünk, kávézunk, beszélgetünk, és már el is ment az egész nap. Persze szeretem ezt, apukám véleményét mindig kikérem a kutatásaimról is, és bár ő nem kémikus, mégis mindig hozzá tud fűzni valamit a munkámhoz, és ez segít. De azért tanulni jobb házon kívül.”

A szegedi egyetem azért is volt jó választás, mert viszonylag közel van Magyarkanizsához, ahogy Szabolcs mondja:

„biciklivel másfél óra, és még a határon sem kell várni.”

Persze nem minden vajdasági magyar diák juthat be csak úgy a szegedi egyetem laboratóriumaiba, Rozsnyik Szabolcs nem is győzi hangsúlyozni, hogy mennyit köszönhet középiskolájának, a Bolyai Tehetséggondozó Gimnáziumnak. Ez az intézmény működik együtt a szegedi egyetemmel, és más módon is segíti diákjai tudományos előmenetelét.

„Ez egy természettudományi tagozatú iskola, az oktatás pedig teljesen magyar nyelven folyik. Szegedről és más egyetemekről is járnak át hozzánk tanárok, tudományos versenyeken pedig nagyon aktív az egész osztályom. Inspiráljuk és biztatjuk is egymást, tulajdonképpen egymást hecceljük bele a versenyzésbe.”

Kézenfekvő, hogy egy ilyen iskolából a legtöbb végzős útja a szerb felsőoktatási intézményeknél sokkal jobban felszerelt magyar egyetemek felé vagy még nyugatabbra vezet. Szabolcs is magyar egyetemre menne, még ha ezért duplán is kell érettségiznie. Az egyetlen problémája, hogy a magyar emelt szintű érettségik épp az Intel ISEF-fel egy hétre estek, így még Pittsburgh-ben a bemutatóanyagait összerakva is azon izgul, hogy vajon el tudja-e majd intézni, hogy bepótolhassa az írásbeliket. Azt mondja, egyáltalán nem biztos a kedvező elbánás, hiszen a magyar szabályok szerint ha egy diák azért mulasztja el az írásbeli érettségit, mert épp a világ legnagyobb ifjúsági tudományos versenyén képviseli az országot, akkor az a diáknak felróható hiányzásnak minősül, amiért neki magának kell felelnie.

„Majd meglátjuk, mi lesz. Itt, a versenyen meg az érettségin is. Megteszek mindent, de már most is elégedett vagyok. Óriási dolog ez, kijutni ide, itt lenni több száz kutató diákkal, érdekesebbnél érdekesebb projekteket látni. Izgulni persze nagyon izgulok, ahogy elmélkedek a versenyen, egyre keményebbnek tűnik.”