Hatalmas botrány van az Egyesült Államokban: kiderült, hogy az elmúlt év egyik legtöbbet hivatkozott és legnagyobb hatású tudományos kutatásából egy szó sem igaz.

Az egyik legtekintélyesebb tudományos folyóiratban, a Science-ben jelent meg az UCLA végzős hallgatója, Michael LaCour és a Columbia Egyetem ismert politikatudósa, Donald Green által jegyzett cikk. A két kutató (illetve, mint később kiderült: álkutató) azt vizsgálta, hogyan változik az emberek álláspontja az azonos neműek házasságáról, ha klasszikus kopogtatós kampánnyal, az otthonaikban próbálják meggyőzni őket. A kutatás (álkutatás) azt mutatta, hogy a házalók rendkívül hatékonyan tudják meggyőzni az emberek, különösen, ha maguk (mármint a házalók) fel is vállalják homoszexualitásukat. Sőt, még azt is igazoltnak látták, hogy a meggyőzés továbbszivárog, tehát nem csak azok lettek támogatóbbak melegházasságügyben, akik személyesen beszéltek a magát melegnek való házalóval, de azokat is ebbe az irányba befolyásolták, akik velük egy háztartásban éltek.

Ez a kutatás arra a közhelyszerű bölcsességre vagy köztézisre erősített rá, hogy bármi is legyen az emberek politikai vagy vallási meggyőződése, egészen máshogy hajlamosak megítélni egy kérdést, ha személyesen megismernek egy érintettet, és tőle hallanak érveket. Az azonos neműek házassága ráadásul 2014-ben gyakorlatilag a legtöbbet vitatott politikai téma volt az Egyesült Államokban. LaCour és Green tanulmányáról kiemelt helyen számolt be a Washington Post, a New York Times, a Wall Street Journal és az összes fontosabb lap.

Az eredmények ugyanakkor ellentmondanak több korábbi, jól ismert és sokszor idézett kutatásnak, amelyek éppen arra jutottak, hogy az emberek politikai meggyőződése ennél sokkal nehezebben eltéríthető. Ismert példának számítanak Brendan Nyhan és Jason Reifler kutatásai: azt vizsgálták, hogy mi történik, ha olyan embereknek próbálnak tényekkel ellentmondani, akik meg vannak győződve arról, hogy Irakban voltak tömegpusztító fegyverek vagy hogy Obama muszlim, és rendre azt találták, hogy az érveknek épp ellentétes hatása van, a vitapartnerek ilyenkor hajlamosak még makacsabbul ragaszkodni meggyőződéseikhez.

Az új eredményeket – a többi között éppen azért, mert a tekintélyes Science közölte őket – lelkes izgalommal köszöntötte a tudományos világ. Valami új, korábban nem dokumentált jelenség bukkant fel, gondolták tavaly tavasszal. Lelkesek voltak a homoszexuálisok jogaiért küzdő aktivisták is, az eredmény azt ígérte, hogy van értelme a racionális párbeszédnek.

De a helyzet nem ilyen vidám. Green pár nappal ezelőtt, május 19-én visszavonta a tanulmányt, és azt kérte a Science-től, hogy töröljék a cikket. Jelenleg úgy fest, hogy LaCour egyszerűen meghamisította az adatokat.

„Mélységesen szégyellem, ami történt, és elnézést kérek a szerkesztőktől, a tanulmány ellenőrzőitől és a Science olvasóitól”

– írta összefoglaló jegyzetében Green, önéletrajzában pedig a tanulmány mellé feltüntette, hogy annak állításait visszavonta.

A lebukáshoz épp az eredmények újszerűsége is kellett. A Berkeley két végzős hallgatója,  David Broockman és Josh Kalla kezdett el gyanakodni, hogy itt valami nincs rendben, és ahogy belementek a részletes elemzésbe, egyre több furcsa dolog került elő. A kutatás jegyzőkönyveiből kiderült például, hogy sokkal többen válaszoltak a megkérdezettek közül, mint az hasonló közvélemény-kutatásoknál szoktak, és ráadásul a válaszadók feleletei is jóval egybehangzóbbak voltak, mint megszokott.

Amikor pedig megerősítő kísérletként maguk is megismételték Greenék kutatását, azt tapasztalták, amit vártak: a kapott eredmények messze elmaradtak a Greenék által közöltektől. Még ekkor sem kiáltottak rögtön csalást, első gondolatuk az volt, hogy a két kutató valamilyen ismeretlen, sokkal jobb módszertannal dolgozhatott, ezért felvették a kutatásban megjelölt közvélemény-kutató vállalattal a kapcsolatot, hogy megtudják a részleteket.

És ekkor minden kiderült: a cégnél soha nem is hallottak erről a projektről, soha nem volt olyan nevű alkalmazottuk, mint akire hivatkozik a kutatás és ráadásul nem is lennének képesek egy hasonlóan átfogó felmérés lebonyolítására.

Ezután felvették a kapcsolatot Greennel, majd publikáltak egy tanulmányt arról a nyolc szabálytalanságról, amit találtak. Ekkor még mindig voltak megengedőbb magyarázatok, hogy például LaCour korábbi kutatások nyersanyagait dolgozta fel, csak ezekről lehántotta a nem kellően illeszkedő adatokat. Időközben kiderült, hogy LaCour sosem vezette át a nyers statisztikai adatokat az egyetem által elvárt minőségbiztosítási rendszeren, sőt, azt állította, hogy véletlenül letörölte azokat. Az egyre gyanúsabb helyzetbe keveredő LaCourtól ekkor elkérték válaszadói elérhetőségeit, de ezeket nem volt hajlandó megadni.

LaCour júliustól a Princetonon kezdhetett volna adjunktusként, ebből most valószínűleg nem lesz semmi. A fiatal szerző a Washington Post megkereséséére emailben reagált, mint mondta, összegyűjti a szükséges bizonyítékokat és információkat, és a lehető legrövidebb időn belül mindenre magyarázatot ad. Az eddig összegyűlt bizonyítékok azonban annyira súlyosnak tűnnek, hogy nehéz elképzelni egy újabb fordulatot az ügyben, szinte képtelenség, hogy LaCour bizonyítani tudja igazát.

A csalás ténye valószínűleg nem fogja érzékenyen érinteni az azonos neműek házasságának ügyét, a Gallup épp egy napja közölt felmérése szerint ennek a kérdésnek a megítélése ugyanis még soha nem volt ennyire kedvező az amerikai társadalomban, jelenleg az emberek 60 százaléka támogatja a házasságkötés engedélyezését. Viszont biztosan ártani fog a tudományos közéletnek és sokat árthat a Science hírnevének is, hogy simán leközöltek egy tanulmányt, aminek az alapadatait egyszerűen kitalálták. (via Vox, Washington Post, Retraction Watch)