Mi ugyancsak nagyon elámultunk a Stumpf András interjúkérdéseinek olvasása közben.

A roskadozó egészségügy válságtüneteire a közvélemény figyelmét demonstrációjával felhívő ápolót, Sándor Máriát a védjegyévé vált provokatív stílusban faggatta.

„Ön 140 ezret keres, ugye?

Igen, de ez nem az alapbér. Ebben benne vannak már a pótlékok is, például az, hogy bent vagyok karácsonykor. És 12 órás a munka.

Azt mondta, van férje.

Van.

Hogyhogy akkor még takarítani is el kell mennie a szabadnapjain? A férje nem dolgozik?

Dehogynem! Csak nálunk be van osztva, ki mit fizet. Egy kapcsolat szerintem így korrekt. Ő is minden munkát elvállal, és én is járok takarítani a szabadnapomon. Kell a pénz. Van egy kislányom. Csak a bérlet tízezer. Marad 130. Jönnek a törlesztések, merthogy hitel is van. Önmagában a nővéri fizetés nem lenne elég.”

A nők tán hobbiból dolgoznak?

Sokszor szóvá tettük már, hogy azokat a kérdéseket, amiket nem tenne fel valaki egy férfinak, azt egy nőnek sem kéne. No, a fentiekkel pont ez a helyzet. Játsszunk már el egy cseppet a gondolattal, hogy Stumpf András megkérdez egy béremelésért demonstráló tűzoltót, miért dolgozik mellékállásban biztonsági őrként, nincsen tán felesége? Ahham. Ugye érthető már, hogy mire akarunk kilyukadni.

Stumpf kérdése nemcsak hogy elhibázott, de mélységesen ártalmas is, akármi is volt a célja. Azt sugallja, hogy egy nőnek nem számít, hogy mennyi a keresete, ha férjnél van, úgyis csak szórakozásból dolgozik, a pénzkereset a férfi dolga.

Mondja mindezt egy olyan nővel készült interjúban aki, és akinek munkatársai napi 12 órákat húznak le, több műszakban, sokszor testileg és lelkileg megterhelő munkakörben, leginkább gyalázatos bérekért. Láthattuk a közösségi oldalakon, mennyiért. Közalkalmazottak, bölcsődei gondozók, szociális munkások, ápolók. Ja igen. Zömmel nők. A munkájuk értéke felbecsülhetetlen, amit csinálnak, az pótolhatatlan.

Csodáljuk, hogy a már a nőnapon is nagyot menő Stumpf András nem küldte rögtön haza a tiltakozókat a gyerekükhöz, a konyhába, vagy szülni.