Orbán Viktor miniszterelnök ma ünnepli 52. születésnapját. Ebből az alkalomból a tavaly elhunyt Szentmihályi Szabó Péter költő özvegye hálaadó szentmisét hirdetett délelőtt 11 órára a Hermina kápolnában, a lovagok templomába.

A vasárnapi evangéliumra körülbelül negyven a környéken lakó törzsvendég, köztük sok vak a közeli Vakok Intézetéből, érkezett. Nekik láthatóan fogalmuk sem volt, hogy miért van ekkora felfordulás, miért vonult föl a sajtó. A Hermina út túloldalán ugyanennyi felháborodott civil tartott ellenszeánszot. Az úttesten keresztül-kasul szaladgáltunk mi, újságírók hasonló létszámban. Kábé negyven miséző, kábé negyven ellentüntető, kábé negyven újságíró. Tökéletesen kiegyenlített erőviszonyok. A médiát még a mise előtt kitessékelték a pici templomból, így csak a gyülekezet önjelölt szóvivőjétől értesültünk a bent zajló eseményekről.

A délelőtti egyenlőtlen csata egyik hőse, a templomkapu őrzője Hóvári János ex-államtitkár, Tel-Aviv-i és törökországi nagykövet volt, aki nem mellesleg a Jeruzsálem Lovagrend lovagja is. Ő amellett, hogy a sajtót is folyamatosan tájékoztatta és kordában tartotta, szinte egyedül próbált tűzszünetet kiharcolni az út túloldalán gyülekező Civil Mozgalom aktivistáival, akik ételt próbáltak osztani a szegényeknek. Hóvári János lovag méltó ellenfelet kapott Kaczvinszky Barbara személyében, aki társaival együtt az éjszaka folyamán 340 db kakaós és lekváros palacsintát és 500 szendvicset készítettek az orbáni diktatúra elnyomottjai számára.

Amíg a harangszó a híveket misére szólította, az ellenzéki megafonból Petőfi Sándor Dicsőséges nagyurak című akasztós verse recsegett, Mácsai Pál tolmácsolásában.

„Dicsőséges nagyurak, hát
Hogy vagytok?
Viszket-e úgy egy kicsit a
Nyakatok?
Új divatú nyakravaló
Készül most
Számotokra... nem cifra, de
Jó szoros.”

Az első összecsapás

Hóvári János lovag kijött a templomból, és tájékoztatta a sajtót, hogy ez egy teljesen átlagos vasárnapi mise, ami semmiben nem különbözik a múlthetitől. Nem Orbán Viktorért imádkoznak, hanem az ország vezetőiért.

Tehát ez egy félreértés, majd átment az út túloldalára, hogy megkérje az Orbán-gyűlölőket, hogy csavarják lejjebb Petőfit, mert zavarják a hívőket. Ekkor heves vita indult, arról, hogy mik is Krisztus tanításai, és ki is támogatja hatékonyabban a rászorulókat. Mondanom sem kell, a lovag fejére zúdult minden átok, amit magyar ember szórni tud, de Hóvári öntött még egy kis olajat a tűzre. Ugyanis előkapott egy adománynak szánt ezrest, mintegy kiegészítésként a palacsinta mellé, amit a  civilek megpróbáltak kiverni a kezéből.

Hóvári visszavonult, a tüntetők pedig fura szeánszba kezdtek. Körbeálltak és egymás kezét szorítva imádkoztak a diktatúra ellen. Az áhítat akkor kulminált, mikor Kaczvinszky Barbara egy társával átvonult a kápolna elé, letérdelt a bezárt kapunál, imádkozni kezdett, majd lehelyezett egy műanyag tányérnyi palacsintát a küszöbre.

Második összecsapás

A Hermina kápolnából egy fiatal férfi tört ki, és könyörögve kérlelte a demonstrálókat, hogy hagyják a hívőket megélni a hitüket. El-elcsukló hangon magyarázta, hogy ő nem mondja, hogy Orbán Viktor jól csinálja a dolgait, de higgyék el a templomban el sem hangzott a miniszterelnök neve, és az embereknek meg kell hagyni a hithez való jogot.
A kormányellenes demonstrációk állandó sztárvendége táblás Józsi bácsi lebirkázta, a gyülekezetet lebírkaólazta, és lesunyiképűzte a férfit, aki láthatóan nem viselte jól a támadást, mert a még a mise után is magába roskadva ült a templom lépcsőjén.

A tüntetőknél egymást követték a szónoklatok, egy látássérült férfi fehér botját fenyegetően rázta: Hogy történhet meg, hogy ahol valaha Liszt Ferenc a saját művét játszotta, oda most orbánisták telepedtek be?! Úgy hogy rohadt nácik, jött a válasz a hallgatóságtól. Egy másik szónok azt vetette a templomban lévők szemére, hogy Jézust és Isván királyt is lábbal tiporják, és egyébként is ki akarják irtani a nemzetet.

A szent mise véget ért. Menjetek békével. Istennek legyen hála.

Amikor a mise a kápolnában véget ért, és a hívők távoztak, még utoljára szembenéztek egymással a felek, és kisebb szócsaták is lezajlottak, hogy ezek izgalmát és szívonalát érzékeltethessük, egyet lejegyeztünk, íme:

„Mi a szegények miatt jöttünk ide, nekik osztunk ételt.”

„De cigarettázás után jöttek. Mindenki elszívja a cigarettáját, megissza a borát. Arra van pénz. Tejre kenyérre, krumplira nincs. És ezzel tönkreteszik az embernek a vasárnap délelőtti miséjét.”

„Szép. Biztos, hogy te nem éhezel.”

A csatatéren nem maradt más csak sokszáz megmaradt palacsinta és szendvics, úgy tűnik, a szegényeknek elfelejtettek szólni, hogy zsúr lesz.