Vagy mégse?

Londonban egy, a bikini-body fontosságára emlékeztető kampányból nemrég óriási lebőgés lett. A plakátokat megrongálták, és milliók látták az erről posztolt fotókat. Beindult a bikini body-ellenes gépezet is: tele a net a terhességi csíkjaikat büszkén mutogató nők fotóival. Jelige: a bőrhiba szép! A közmondásos arany középút nem játszik.

Azt mondani, hogy az extrém repedések, csíkok, ilyen-olyan bőrhibák szépek lennének, nyilván erős túlzás. Természetesnek attól még természetes. Szégyelleni sem kell, ez tiszta sor.

A szupermodelleknek is van, mégis ki mernek állni a kifutóra (igaz a plakátokról, videókról aprólékos munkával minden ilyen kiretusálásra kerül). Lady Gaga még fotóztatta is a csíkos dekoltázsát. Férfiak sem mentesek a bőrhibáktól, aztán őket mégsem revolverezi senki, hogy takarják el a francba, és szégyenkezzenek, vagy maradjanak otthon, ha már ilyen a külsejük, pláne ha sörhasuk is van. Tudjátok, az apukatest, a pocis cicis dadbod szexi. Egy férfi akkor is tökéletes, szexi félisten, ha történetesen nem az. A nők meg... Utoljára kis túlzással tán Rubens képein (és a valóságban) nem volt feszes a bőrük.

Csak természetesen

Most érdemes lesz a gyengébb idegzetű olvasóknak elfordulniuk: valamennyi striája, sőt narancsbőre a nők kilencven százalékának van. Mármint a valódiaknak. Míg a csíkok csak plasztikai sebészeti kezelésekkel eltüntethetők, a másik is jobbára genetikai tényezőktől függően feltűnő, vagy észrevehetetlen, bár a narancsbőr láthatóságában több szerepe van az életmódnak, étrendnek, de ettől még ez is egy teljesen természetes, a női test kötőszöveti felépítéséből fakadó jelenség. És hogy

akkor vagy kifejezetten szeretnünk kell-e a bőrhibákat,vagy épp bujdokolni a napvilág elől, nehogy valaki megbotránkozzon?

Dehogy kell. Éppenséggel egyiket sem.

Nők millióit izgatja mégis, hogy mit tehetnének, mondjuk csíkjaik ellen. A rossz hírünk, hogy majdnem semmit. Vagy lesz, vagy nem. Nem szép ezt írni tudjuk, de igaz. A genetikai lottótól függően a stria (ami leegyszerűsítve egy bőrrepedés, afféle heg: kötőszöveti szakadás) testünkön bizony könnyen kialakul. Ha mondjuk keloidos hegképződésre van valakinek hajlama, ez a hege is csűny lesz. Ha nem, akár szinte láthatatlanul halvány is lehet. Fogyás/hízás után a comb belsején, terhesség során (ha addig nem, hát a szülés előtti utolsó hetekben) a has bőrén a leggyakoribb. Ettől még mi nem gondoljuk, hogy egy csodálatos maradandó nyoma lenne annak, hogy a gyermekeink a mi testünkben kezdték az életüket, vagy, hogy "őérte megérte".

Miután kialakultak a csíkok, azokat csak halványítani lehet. Ezeknek a kötőszöveti szakadásoknak a nyomát, eltüntetni természetes úton, nem. Sebészkéssel is csak bizonyos helyekről/mértékben. Lehet, hogy sokan furcsállják, de szerintünk egy-egy szépészeti műtét is megoldás lehet mindazok számára, akiknek a testükben bekövetkezett változások oly mértékűek, hogy testi-lelki egészségüket fenyegetik. A plasztikai műtéttel való helyreállítás is egy lehetőség. Van, hogy az egyetlen. A választóvonal mindenkinél máshol húzódik.

Testünket - és annak természetes változásait - azonban elsősorban saját igényeinek és lehetőségeink szerint alakítani, de főként elfogadni érdemes.

A média által évtizedek alatt belénk sulykolt képnek való megfelelési kényszer, a Photoshop által ránk erőltetett, tökéletessé montírozott (a valóságban szintén teljesen normálisan kinéző) nő vágyképe azonban hazug és hamis elvárásokat (és persze tök felesleges termékeket, csodaszereket) erőltet ránk.

A bikini-test a tiéd is. Csíkkal, csík nélkül, szőrrel, szőr nélkül, túlsúllyal-túlsúly nélkül. A sor tetszőlegesen folytatható.

A strand-alak a tiéd. Abban a pillanatban, ahogy kiértél a strandra.