Kényszerházasság, szexrabszolgaság, tömeges nemi erőszak. 2009 óta az Iszlám Állam (IS) színre lépésével ezek az amúgy is súlyos, de alapvetően a háborús nemi erőszakként számon tartott atrocitások szintet léptek. A konfliktusok által sújtott térségekből napról-napra rémes híreket kapunk. Az ENSZ háborús erőszakot vizsgáló nyomozóegységének munkatársával, Zainab Bangurával, aki nemrég tért vissza Szíriát, Irakot, Törökországot, Libanont és Jordániát érintő adatgyűjtő útjáról a Middle East Eye készített interjút az Iszlám Állam fennhatósága alá került területeken zajló szexuális bűncselekményekről, beleértve ellen foglyul Jazidi nőkkel történteket.

Ilyen nőnek lenni az Iszlám Államban: a kivégzések, családirtások mindennaposak, a nők ha feleségek is, csak rabszolgák.

Bangura elmondta, hogy zajlik egy tipikus IS „akció”. Miután a radikális iszlamisták elfoglalnak egy-egy települést: különválasztják a nőket és a férfiakat, majd a férfiakat és 14 év feletti fiúkat kivégzik. A lányokat meztelenre vetkőztetik, szüzességi vizsgálatot végeznek rajtuk, a mellméretüket is megállapítják. A legfiatalabb és a legcsinosabbnak talált szüzeket várja Rakka, az IS fellegvára. Ők sokat érnek. Mármint pénzben.

A szexrabszolga-piacon a hierarchia szigorú: a sejkek választhatnak először, az emírek utánuk, a maradék a harcosoké. Egy férfi gyakran három-négy lányt is kiválaszt, akiket miután „elhasznál”, újra elad a „piacon”. Az embervásáron a főnyomozó Bangura szerint heves alkudozás folyik, a rabszolgára licitálók igyekeznek a lányok becsmérlésével leszorítani az árakat. Az ENSZ nyomozója hallott olyan lányról, akit 22 alkalommal adtak el, és egy másikról, aki megszökött, és elmondta, az őt megvásárló sejk ráírta hátára nevét mintha csak egy vagyontárgyat jelölt volna meg. Egy 20 éves lányt élve elégettek, mert nem volt hajlandó részt venni valami extrém perverz szexuális aktusban.

A szakértő szerint egyébként az ilyesmi, azaz, hogy szadista szexuális aktusokra kényszerítik az elrabolt nőket, nem ritka.

Zainab Bangura szerint azIS széles körű és szisztematikus alapon szervezett, egészen elképesztően embertelen atrocitásokért felelős.

Az intézményesített szexuális erőszak, szexuális rabszolgaság, a kényszerprostitúció, a trükkös toborzás, adománygyűjtés, a fegyelem és a rend mind részei radikális ideológiájuknak.

Az úgynevezett szexuális dzsihád koncepcióját az IS a kampánya részeként kezeli

Több ez, mint a jól ismert és szintén rettenetes háborús erőszak, amiről legutóbb épp a szíriai kormányerők és egyéb milíciák összecsapásai kapcsán olvashattunk elborzasztó beszámolókat. Az IS számára nem az ellenfél megalázásának és leigázásának része az nőkkel való embertelen bánásmód, a saját asszonyaikkal sem bánnak másképp.

Azzal ellentétben, amit a nyugati nőket is oly gyakran lépre csaló hangzatos toborzásaik során hangoztatnak a hozzájuk csatlakozókat, de pláne a foságba ejtett nőket nem a dicső államépítő feleség szerepe várja. A nők életének gyakorlatilag nincs értéke. Helyük és dolguk az ő világrendjükben ennyi és nem több: tenyészállat, szextárgy, cseléd.

Írtunk már róla, hogy az IS mellett harcoló nők zömmel maguk is áldozatok. Bántalmazásnak, bebörtönzésnek, kínzásnak, nemi erőszaknak kitéve és brutális gyilkosságokkal teli légkörben, fenyegetve élik életüket. A dzsihádista “harcos” nők többsége nem a hatásosan terjesztett propaganda lefestette rettenthetetlen katona. Ezek a nők kizsákmányolt és elnyomott emberek, aki többnyire már távol az otthonuktól szembesülnek a háború valóságával, a számukra addig elképzelhetetlen káosszal, nyomorral és éhezéssel, miközben a hazatérésre pedig gyakorlatilag semmi esélyük.

Napról-napra több tízezer dzsihádista harcos azt várja, hogy ők is "kapnak" egy nőt „feleségnek”, aki kiszolgálja őket minden elképzelhető módon, és azt tehetnek ezekkel a nőkkel, amit csak akarnak.

A férfiak egy részének felesége lesz a megvásárolt, megszerzett nő, másoknak hivatalos feleségük mellett van több rabszolgája. Senki sem kér rajtuk számon semmit.

Kiút szinte nincsen

Bangura szerint előfordul, hogy maguk a feleségek segítettek menekülni a melléjük vásárolt rabszolgáknak, ám a szabadulás szinte reménytelen. A szerencsés kevesekért tehetősebb rokonaik - közvetítőkön keresztül - váltságdíjat fizetnek.

Mások nem is akarnak menekülni. A szakember olyan lányokat is említ, akik már elvesztettek minden reményt, és megpróbáltak öngyilkosok lenni, például patkányméreggel próbáltak véget vetni az életüknek.

Bangura Bosznia, Kongó, Dél-Szudán, Szomália és a Közép-afrikai Köztársaság konfliktusain edződött, de azt mondja, ehhez foghatót még soha nem látott.

„Nem értem az ilyen embertelenséget. Belebetegedtem, nem tudom megérteni” - mondja.

További nőkkel kapcsolatos híreket, érdekességeket találsz a feminfo facebook oldalán. Tetszik?