Dolgozzon csak az a gyerek!

Na, nem egészen. Persze otthon, minden derék gyerekecske vigye ki a szemetet, terítsen meg, segítsen a bevásárlásban, pakoljon el maga után, és kövesse szülei intelmeit a rókavára rendben tartásában, sőt mi több kamaszkorunk legszebb nyara telhet némi zsebpénz keresettel is.

Ellenben fentiek fejlett világunk alsó-középosztályától felfelé érvényes embernevelési szentenciái lehetnek. A világ kevésbé jól-élhető és normákra rendezett tájain, óvodába-iskolába indulás, vagy játék és a mindenkinek kijáró gyerekség helyett gyerekek százezrei állnak cselédnek, vagy mennek ki a földekre, hogy egyáltalán legyen mit enni a családnak.

Ovi és iskola helyett gyerekmunka. Gyerekkor helyett verejtékes felnőttlét. Álmok helyett valami egészen más...

Ezek a srácok bevállalják más alternatíva híján, hogy az abc biflázása helyett, a tudatlanság fátylába burkolózva indulnak gyapotföldre vagy kakaóbabültetvényre, követ törni vagy fémet és más, vagyonnak nem nevezhető pénzzé tehető szemetünket összeszedni. Netán vészkijárat-mentes, rácsokkal „védett” textilgyárakban varrják naphosszat, visszautasíthatatlan jófogásnak tűnő ruháinkat, vagy sportcipőinket pipával vagy anélkül.

link Forrás

S ha már, sportnemzet vagyunk, akkor érdemes arra gondolni, hogy egyetlen pakisztáni városban, Sialkotban varrják a világ forgalomba került labdáinak több mint felét. Egy munkás naponta három labdát tud elkészíteni, ez évi mondjuk 40 millió darabot jelent. Ebből nagyon sok 4-12 éves gyerek keze munkáját „dicséri”.

Aztán meg a gyerekek édesek, ártatlanok, naivak, félelmet nem ismerők tudnak lenni, amellett kicsik és gyorsak, egyes hadurak előszeretettel alkalmazzák őket taposóaknakeresőnek vagy csak símán fegyverbe küldik őket. A háborúban, fegyveres konfliktusban élő helyek gyereklányait pedig cselédlánynak és/vagy feleségnek igénylik.

• A gyerekmunka globálisan harmadával csökkent 2000 óta, 246 millióról 168 millióra, közülük 85 millió gyerek veszélyes munkát végez.
• Ők 168 millióan 5-17 évesek. 120 millióan 14 év alattiak. További 30 millióan ebből a korcsoportból – főleg lányok – saját szűkebb vagy tágabb családjukban végeznek komoly házimunkát, fizetség nélkül.
• Ázsia és a csendes-óceáni térség még mindig a legérintettebb (78 millió vagy a gyereklakosság 9,3%-a gyerekmunkás), a szubszaharai Afrika gyorsan a 3. helyre ugrott (59 millió gyerek).
• A mezőgazdasági munka a legelterjedtebb a gyerekmunka vonatkozásában: (98 millió gyerek).

Ezeket a gyerekeket felnőttek használják: erre vagy arra. S ha már testhasználat, akkor itt a gyerekprostitúció is. Habár egész gyermekjogi rezsim védi a (szexuális) kizsákmányolástól - papíron legalábbis - a gyerekeket (vö. a Magyarországon is hatályos ENSZ Gyermekjogi egyezményét, és 2002-es, kifejezetten erről szóló Fakultatív Jegyzőkönyvét), a világ bizony csukott szemmel tűri, majd sóhajjal kísérve odébbnéz.

Pedig a világon milliárdokat hajt zsebekbe kelettől nyugatig a gyerekprostitúció-és pornó, amiben kábé 2 millió gyerek (lány és fiú) érintett. Igen, gyerek, 18 éves kora alatt.

És ők, nem ezt önszántukból vállaló, sőt szerető, "ősi foglalkozást" űző kishölgyek, fiatalemberek, koránál idősebbnek látszó kisnők, ahogyöltözikmegismérdelmi kis lotyók, hanem Gyerekek. Méghozzá sok. Akik ezt nem akarják, nagyon nem. Akiknek a teste már rég nem szentség, saját templom. Használati tárgy.

És mielőtt azt hinnénk, hogy ez Thaiföld, Dubaj, Fülöp-szigetek szörnyű csapása, kiábrándító lehet, de ez itthon is dívik. Ismerünk történeteket arról, hogy egy reményvesztett kisfaluból a tizenéves lányok hogyan próbálnak ily módon fennmaradni itthon vagy tudni véljük máshol, hogy a gyerekotthonból hétvégi kimenővel, markos legény társaságában hová is mennek. És hogy mit tudunk? Pontos számot a gyerekprostituáltakról biztosan nem.

Merthogy soha nem készült komplett hazai felmérés a gyerekprostitúcióról.

Így csak nagyon óvatosan lehet megbecsülni, vajon kiket, hány éveseket és hol érinthet a probléma. A néhány éve bizonyos legmagasabb belügyi körökbeli cáfolatot követően, elismert a jelenség létezőként és mostmár legalább az új Büntetörvénykönyv deklaratíve tiltja, minden 18 év alatti gyerek vonatkozásában a gyerekprostitúció kihasználását. Szóval, jeee, végre szankciót kap az elfogadhatatlan. És ez most mennyire komoly? Hm.

Elég arra emlékezni, hogy 2011-ben az ombudsman publikált egy átfogó vizsgálati jelentést, amiből az jött le, hogy a legtöbb érintett hivatal nem nagyon akar tudomást venni a probléma létezéséről. Az ombudsman a rendőrséget, a gyámhivatalokat, a gyerekotthonokat, a családsegítő és a gyermekvédelmi szolgálatokat kérdezte. Csak egy-két válaszban számoltak be konkrét esetekről, a legtöbb helyről azt jelentették, hogy legfeljebb és esetleg max gyanújuk volt arra, hogy egy-egy gyerek prostitúcióra kényszerült. Strucc és homok. Aztán nem segít kifejezetten az sem, ha rendőrök nem áldozatként, hanem szabálysértőként tekintenek a gyerekprostituáltakra, ezért ha tetten érik őket, őrizetbe veszik és szabálysértési eljárást kezdeményeznek ellenük.

És akkor ha még mindig azt gondoljuk, hogy jójó, de azért a gyerekmunka nálunk nem tényező, akkor gondoljunk vissza arra, hogy pár éve az M7-es építkezésén gyerekkorú „munkavállalókat” találtak, ami kvázi nem tűnt aggályosnak senkinek. És habár a kétezres évek elejétől büntetendő itthon a gyerekkel koldulás is, ezzel látható számuk csökkent legalább (míg ugye korábban egész maffiaipar épült erre), de mégis találkozunk metrón, vagy olykor az utcán velük, éppen eggyel többükkel, mint kellene.

Június 12. Gyerekmunka elleni világnap. És, hogy még sok munkánk van ezzel, az tuti.

A szerző Lux Ágnes, az UNICEF Magyar Bizottság Alapítvány gyermekjogi igazgatója. Jogvédő, tenniakaró, pozitívgondolatista. http://unicef.hu/