A Harvard és a Yale kutatói éveken át vizsgálták a csimpánzok kognitív képességeit, és sok, eddig elfogadott elképzelésnek ellentmondó eredményekre jutottak. Szerintük az ember legközelebbi rokonának számító majmok rendelkeznek azzal a fajta türelemmel és előrelátással, ami ahhoz kell, hogy ne egyék meg azonnal a nyers élelmet, ha hozzájutnak, hanem a jobb élvezhetőség kedvéért elkészítsék azt.

Azt eddig is lehetett tudni, hogy a csimpánzok jobban szeretik a főtt ételeket, az igazi kérdés az volt, hogy képesek-e megérteni, hogy mi az a folyamat, ami ilyenné teszi a nyers ételt, illetve hogy hajlandóak-e erre időt áldozni. A legtöbb főemlőstől teljesen idegen ez a hozzáállás, jellemzően ha már megszerzik az élelmet, akkor nagyon kevés önkontrollt tanúsítanak, és elfogyasztják, amint lehet.

De a mostani kísérletekből az derült ki, hogy csimpánzok bizony hajlandók lemondani egy szelet nyers édes krumpliról, ha tudják, hogy ezért cserébe kicsit később főtt édes krumplit kapnak. Ez az önmegtartóztatás, előrelátás és türelem jellemzően az ételt készítő emberek sajátjának gondoltak mindeddig.

A most publikált kutatás a New York Times cikke szerint abból az ötletből nőtt ki, hogy a főzés mint folyamat pont az emberi evolúció egyik alakítóeleme lehetett. Richard Wrangham már 15 éve kutatja ezt a témát, szerinte az ételek tűzön történő elkészítése akár kétmillió éve elkezdődhetett, és valószínű, hogy korai őseink, akik nem sokkal lehettek fejlettebbek a mai csimpánzoknál, már felfedezték a tűzbe tett étel nagyszerűségét. Sőt, Wrangham szerint éppen a főzés képessége volt az, ami végül elkülönítette és kiemelte az embereket a többi főemlős közül.

Most azt vizsgálták, hogy a csimpánzokban vajon megvan-e a szükséges mentális képesség e folyamat lebonyolításához. Nem volt könnyű mindezt szimulálni, mivel a csimpánzok nem ismerik az egész folyamat kulcsmomentumát, nem tudnak a tűzzel bánni. Ezért egy különleges, bűvésztrükkökre hasonlító eszközt kellett bevetni: két tálból összerakott edényt, amiben az alsó rekeszbe rejtették a főtt krumplit, amikor pedig a csimpánz a felső részébe nyers krumplit rakott, megrázták az eszközt, és felülre került a főtt krumpli.

De ez csak egyike volt annak a kilenc típusú kísérletnek, amit hasonló témában végzett Felix Warneken és Alexandra G. Rosati két éven át a kongói Tchimpounga Csimpánz-rehabilitációs Központban. (A két kutató időközben össze is házasodott.)

És az eredmény a már korábban jelzett felismerés volt: a csimpánzok nem csak hogy képesek várni a finomabb ételért, de minden jel szerint rendelkeznek az okozatiságnak azzal a minimális koncepciójával, ami szükséges e folyamat megértéséhez.

További részletek és jelenetek a kísérletből angol nyelven a New York Times videójában vannak:

Felső kép: ANDREW YATES / AFP