Kimerítően csodálatos gyűjtemény került fel az internetre a rendszerváltás környékének tévéreklámjaiból. Ez volt az a korszak, amikor már mindenki szabad volt, mindent lehetett, bármit árulni és bármit, bárhogy hirdetni, viszont szinte senkinek sem volt fogalma arról, hogy mi az a kapitalizmus és a reklámszakma. Ekkor még a padlizsánlila Telesport-zakó és a menedzserkalkulátor is csak a jövő zenéje volt.

Azt viszont már tudtuk, hogy hírességekkel mindent el lehet adni. Például Flipper Öcsivel a City Grill hamburgereit.

Fa Nándorral a K&H Bankot.

És Bodrogi Gyulával az üveggyapotot.

Már akkor is voltak sztárok, akik önmagukat árulták. Ennek Pataky Attila mindig is a nagymestere volt.

Lagzi Lajcsi pedig ekkor is megcsillantotta különleges tehetségét a pénzcsinálásra.

1989-ben még Pécsi Ildikó is hatalmas sztárnak számított, így ideális választásnak tűnt a Pallas Asszonya nevű elfeledett, de intellektuális női magazinnak tűnő valami reklámozására.

A friss sajtószabadságnak köszönhetően a médiapiac virágzásnak indult, és még olyan dinoszauruszok is megpróbálták magukat hirdetni, mint a Népszabadság. Elég fura eredménnyel.

Az új belépők közt pedig olyanok voltak, mint például a Tőzsdei Kurír, amely tőzsdét, pénzpiacokat és minden, a gyors meggazdagodáshoz szükséges kelléket ígért.

A gazdagság és a mindenféle státuszszimbólumok egyébként is nagyon népszerűek voltak az újszülött demokráciában. Például a távközlési kötvény.

Vagy az órák és az ékszerek.

Sőt, tulajdonképpen minden, korábban csak feketén beszerezhető egzotikus termék.

Az igazán menő cuccoknak persze nem Magyarországon készítettek reklámot, csak lefordították magyarra a külföldi életérzést. A Canada Dry hirdetése például elég emlékezetes.

Itt egy Sony videokamera.

És egy Mars szelet, aminek elég meglepő módon az egészségességét próbálták hangsúlyozni.

De ebben a korszakban pont az volt a jó, hogy nemcsak nagy multik, hanem olyan kis vállalkozások is készíttettek maguknak reklámot, amilyenek se korábban, se később. Például a Prügyi MGTSZ az alkoholszondájának.

A Táltos teakeverék.

Az Unitex gallér- és kézelő-tisztító.

És a budapesti Graffiti mozi.

Bár a legtöbb reklámozónak és reklámügynökségnek még fogalma sem volt erről az egészről, voltak azért olyanok az országban, akik egy lépéssel a többei előtt jártak. Ilyen volt például Geszti Péter, akinek az örökségét máig nyögi a magyar kultúra, de korabeli munkái sokkal profibbak és pörgősebbek, mint a mezőny nagy része.

Érdemes megnézni az ő híres papírgyáras reklámját Bálint Antóniával.

Aztán összevetni ezzel a magyarított reklámmal, amihez az "Ez tényleg nagyon jó!" szlogent sikerült megalkotni.

A legélvezetesebbek persze azok a reklámok, amiknek se füle, se farka, viszont szürrealitásukban lebilincselők.

A Sárvári Kristálykrémnek nemzetközi hírnevet próbáltak kamuzni, de nem sok sikerrel.

Az Erdei Termék Vállalat Macsi szörpjeinek reklámja egyszerűen hátborzongató lett.

A Mahir pedig csinált egy hirdetést a hirdetéstől a hirdetőknek.

Végül pedig személyes kedvencem.

De tényleg érdemes az egész majdnem 300 darabból álló gyűjteményt végigfutni.