Indul a görög aludni (vagy fordítva)

  • Miről szól a görög népszavazás?
  • És miért nem engedhetett senki eddig?
  • És mi lesz ebből?

Az alábbi kérdésre kell igennel vagy nemmel válaszolniuk népszavazáson a görögöknek vasárnap:

Elfogadja azt a tervet, amit az Európai Bizottság, az Európai Központi Bank és a Nemzetközi Valutaalap nyújtott be az Eurogroup 2015. június 25-i ülésén, és amely két részből áll, és a közös ajánlatukat tartalmazza?

Az első dokumentum címe „A jelenleg futó reformprogram teljesítése és a továbbiak”, a másodiknak pedig az, hogy „Előzetes elemzés az adósság fenntarthatóságáról”.

Ez lesz a szavazólapon, és mellette a rubrikák, hogy Nem vagy Igen. Felül lesz a Nem, alul az Igen.

A kérdés elég bonyolult, és aligha túl sok görög választópolgár olvasta a hivatkozott dokumentumokat (mindkettő angolul íródott, az elsőt múlt vasárnap tette ki a netre az EU és 10 oldal, a másodikat pedig csak e hét csütörtökön tették fel az IMF honlapjára és 23 oldal.)

Ennél is nagyobb baj, hogy ezek a dokumentumok most éppen jogilag értelmezhetetlenek. Ugyanis kedd éjfélkor lejárt a melléjük rendelt pénzügyi program, ami a görög hitelválságot kezelte volna. És mivel nincs program, ezért a hozzá tartozó pénzügyi feltételek és elemzések sem érvényesek már.

Egyébként az első dokumentum annak a listája, hogy milyen feltételekkel adná oda az EU a mentőprogramból lehívatlanul maradt 7,2 milliárd eurót, illetve kezdene egy új, harmadik programról tárgyalni. Az IMF papírja pedig arról szól, hogy a szervezet elemzése szerint a görög adósság a mostani formájában fenntarthatatlan, legalább 50 milliárd euró további segítségre és a tartozások átütemezésére van szüksége Görögországnak. Utóbbi elemzés megjelentetését a Reuters információi szerint az IMF európai tulajdonosai ellenezték, az amerikaiak viszont támogatták. Utóbbiak vannak többségben.

Akkor miről szavaznak a görögök?

Erről mindenki mást mond, úgyhogy nem csoda, ha nem egyértelmű.

  • A népszavazást múlt hét szombaton, valamivel éjfél után kihirdető görög miniszterelnök szerint a nemzeti büszkeségről és az európai demokrácia jövőjéről szavaznak.
  • A legtöbb nyugati elemző és politikus szerint valójában arról szavaznak, hogy maradjanak-e az eurózónában, illetve magában az EU-ban.

A legidegesítőbb az egész helyzetben az, hogy a fenti két magyarázat közül egyik sem teljesen igaz.

Az első azért nem, mert a programot és feltételeit nem most adta utlimátumszerűen a három hitelező intézmény (EB/EKB/IMF), hanem még 2012-ben, és az akkor hivatalban lévő görög kormány el is fogadta ezeket. A mostani görög kormány e feltételeket akarta felmondani, ám az általuk javasolt módosításokba az intézmények nem egyeztek bele.

Azt elég nehéz demokratikus szabadságharcként értelmezni, ha mondjuk valaki örököl egy házat, amin van egy csomó lakáshitel, de nem akarja kifizetni, arra hivatkozva, hogy a hitelt nem ő vette fel. Mert körülbelül ez a helyzet. Hogy az eredeti hitelkonstrukció mennyire volt reális, az már egy másik vita, ráadásul teljesen objektíven eldönthetetlen, lévén az első mentőcsomag feltételeit a hitelezők szerint az akkori görög kormány nem igazán tartotta be.

A második értelmezés, hogy az EU-ról vagy az euróról szólna a népszavazás, szintén nem egyértelmű. Egyrészt az eurózónából csak az az ország léphet ki, amelyik előtte kilép az EU-ból, ez a szabály. És Görögország kilépését az EU-ból nem akarja sem a görög kormány, sem pedig a többi EU-s tagállam (utóbbi egyébként mindegy is, mert kirakni senkit sem lehet az unióból, legfeljebb a szavazati jogát lehet ideiglenesen felfüggeszteni). Ráadásul ha a görög kormány ki is akarna lépni az EU-ból, akkor jogszerűen azt is csak két év átmeneti időszak után tehetné meg.

Sokáig a nyugati politikusok azt mondták, ha a „nem” szavazatok nyernek vasárnap, akkor Görögország repül az eurózónából. Mindjárt látni fogjuk, hogy erre van reális esély, mégis elég valószínű, hogy a háttérben valami terv készülhet arról, hogy mégse így legyen. Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke pénteken azt mondta, hogy szerinte lenne mód kitalálni valamilyen új szabályrendszert Görögország zónában és unióban tartására minden esetben, akár az EU alapszerződésének módosításával is. (Hogy ezt hogyan képzelte, az megint nem világos, a szerződésmódosításhoz helyből 28 tagállam parlamentjének ratifikációja kell, legalább Írországban népszavazás is, minimum másfél év egy ilyen).

Szóval a helyzet egy jogi rémálom, és ebből az következik, hogy a görögök akárhogyan is szavaznak, jogszerűen nem léphetnek ki csak úgy az eurózónából.

Viszont!

Technikailag mégiscsak könnyen következhet a népszavazásból az euró otthagyása. Ugyanis a görög bankokat eddig az Európai Központi Bank kedvezményes hitele tartotta életben. Amióta 30-án éjféltől lejárt a görög mentőprogram, azóta elég bizonytalan, hogy milyen jogalapon és milyen politikai felhatalmazással folytathatná a bankrendszer támogatását a frankfurti EKB. Erről a problémáról itt írtunk részletesen.

Hogy ebből ne legyen egyelőre probléma, a görög kormány nem engedte ezen a héten kinyitni a bankokat, és 60 euróban korlátozta az automatákból kivehető pénzt. Így az EKB-nak 30-a éjfélkor nem kellett színt vallania a görög bankok finanszírozásának folytatásáról. Ezt azonban nem lehet már sokáig húzni.

A görögországi bankok tartaléka már csak 1 milliárd euró. Ez nem sokkal több, mint amit múlt szombaton egyetlen nap alatt a görögök kivettek az automatákból (24 órával a 60 eurós korlátozás bevezetése előtt). Ha szó szerint nem lesz euró Görögországban, akkor muszáj lesz a kormánynak egy másik pénzt bevezetnie, hogy a gazdaság ne álljon le teljesen. Márpedig a „nem” szavazatok győzelme könnyen okozhatja, hogy az EKB leáll a bankok hitelezésével. Technikailag tehát simán előfordulhat, hogy a görög államnak saját pénzt kell nyomnia a jövő héttől. Kivéve, ha Tusk homályos ígérete alapján "kitalálnak valamit".

A Sziriza jövője az egyetlen egyértelmű tét

Sokminden következhet az igenek és a nemek győzelméből, de a legbiztosabban értelmezhető tét az, hogy

ez a népszavazás a görög kormány megmaradásáról szól.

Ha ugyanis az igenek győznek, akkor a Ciprasz kormánya aligha maradhat. A miniszterelnök már maga is utalt rá, hogy lemondana, ha az igenek győznek. Az EU részéről a tárgyalásokat vezető holland pénzügyminiszter pedig elég egyértelműen azt mondta, hogy ha az igenek győznek, akkor sem gondolja, hogy a Ciprasz-kormánnyal meg tudnának egyezni a folytatásról, mert hiteltelen lenne, hogy egy „nem” szavazatra buzdító kormány végigvigye a megszorításokat. Vagyis az EU olyan helyzetbe hozhatja Ciprászékát, hogy ne tudják teljesíteni a népszavazáson elfogadott irányt.

Az európai kormányok minden bizonnyal annak örülnének a legjobban, ha a Sziriza-kormány belebukna ebbe a vitába. Erre több fontos okuk is van. Azt sem engedhetik meg, hogy a Sziriza jobb hitelfeltételeket alkudjon most ki, de azt se, hogy a Szirizát azzal büntessék, hogy elveszik a görögöktől az eurót.

  • Geopolitikai ok:

Görögország kiválását az EU-ból senki sem akarja. Ez befeketítené az EU politikai jövőjét, veszélyeztetné a Balkán békéjét, rontaná az európai gazdaság általános kilátásait, erősítené Oroszország és Törökország pozícióit, végső soron az egész európai békét veszélyeztetheti. Hosszú távon minden EU-s tagállam és az IMF-es hitel mögött álló USA stratégiai érdeke is, hogy Görögország mindenképpen maradjon a klubban.

Csak egy fiktív példa: ha az oroszok a csődben lévő görög kormánytól csak egy kis kopár szigetet lízingelnek, és azon 10 év múlva építenek egy kis rakétabázist, akkor majd mindenki azt fogja gondolni, hogy 2015-ben simán megérte volna a görögökre költeni 50 milliárd eurót is, csak ez ne lett volna.

  • Napi politikai ok: 

A görög hitelbe pénzt rakó északi és keleti zónatagok (Németország, Hollandia, Finnország, Szlovákia és a baltiak itt a hangadók) nem mondhatják azt a választóiknak, hogy „addig erőszakoskodtak, hogy rájuk hagytuk”. Intő jel, hogy Szlovákiában már bukott kormány az EU-s mentőcsomagok finanszírozásán.

Az inkább eladósodott zónatagok (spanyolok, portugálok, franciák, olaszok) szintén a saját ellenzéküket segítenék hatalomra, ha engednének a Sziriza-kormánynak. Mert akkor kiderülne, hogy az eddigi megszorítások helyett mondhatták volna azt is Brüsszelnek, hogy "fityfiritty".

  • Az EU-t általában érintő politikai ok:

És általában véve is, a Sziriza politikai sikere az EU-szkeptikus erőket erősítenék, amitől mindkét nagy pártcsalád, az európai néppárt és a szocialisták is tartanak. Márpedig szinte minden országban ők vannak kormányon.

Ohi vagy nai

Görögül az igen úgy hangzik, hogy „nai”. Ezért amikor „nai” feliratú táblákkal tüntető embereket mutatnak, akkor azok a kormány ellen mennek. A "nem" pedig úgy van, hogy „ohi”, és úgy írják, hogy „oxi”. A népszavazás körüli kampány leginkább e két szó sulykolására koncentrálódott. Mint a Sziriza alábbi reklámjában:

Elég jellemző, hogy ha valaki nyerni akar egy népszavazáson, akkor úgy teszi fel a kérdést, hogy a neki tetsző válasz „igen” legyen. Ilyen volt az összes magyarországi népszavazás is 1989 óta. Ez abból a tapasztalatból jön, hogy az emberek jobban szeretnek valami mellé odaállni, mint valamit elutasítani.

Csakhogy itt nagyon komoly oka volt a Szirizának úgy feltenni a kérdést, hogy a "nem" legyen a nekik tetsző válasz.

1940. október 28-án Mussolini felszólította a görög miniszterelnököt, hogy ellenállás nélkül engedje át az olasz hadseregnek az ország stratégiai bázisait. A görögök nemet mondtak az ultimátumra. Október 28. nemzeti ünnep Görögországban, és „nem nap” vagyis „ohi nap” a neve. A görög kormány a kampányában arra játszik rá, hogy 2015 az új 1940, és így a nemzeti büszkeséggel és a fasizmus elleni harccal tudja azonosítani a népszavazást. A Sziriza egyik plakátján például a német pénzügyminiszter látható, ezzel a szöveggel: "Öt évig szívta a véredet. Most mondj neki nemet."

Nem teljesen helyénvaló a példa, csak az átélhetőség kedvéért: olyan ez, mintha mondjuk „Nem, nem, soha!” jelszóval kampányolna valaki Magyarországon az IMF/EU ellen.

A Sziriza az egész politikai létét a hitelezők által előírt megszorítások ellen tette fel. Ugyan már 2004-ben létezett, mint szélsőbalos kis pártok választási szövetsége, de igazán komoly nagy pártként csak 2012 óta működik. A régi, mérsékelt pártok belebuktak abba, hogy vezetőik egymás után rájöttek, hogy nincs más lehetőség, mint elfogadni az EU/IMF feltételeit. A végén már nagykoalícióban kormányoztak, és ez a szintén élesen megosztott görög politikában olyasmi volt, mintha itthon Fidesz – MSZP nagykoalíció nyomná át a megszorításokat. Erre a pályára robbant be a Sziriza.

És ebben a helyzetben a Sziriza sem tehetett mást, mint hogy nem alkuszik, nem enged a megszorításoknak. Ha enged, akkor választói visszatérnének a régi pártokhoz. És mint láttuk, az EU sincs politikailag abban a helyzetben, hogy engedjen.

Az is kiderült, hogy az IMF hajlik arra, hogy elengedjék a görög adósság egy részét. Nem kizárt, hogy az EU is belement volna ebbe hosszabb távon. De a Sziriza azonnali követelésének nem engedhettek az európai vezetők.

Mi lesz ebből?

Ez nem világos egyáltalán, és ettől aztán különösen bizarr ez a népszavazás. Ugyanis megjósolhatatlan, hogy mi lesz ha az igenek, és mi lesz, ha nemek nyernek.

Ha az igenek nyernek, akkor az a legvalószínűbb, hogy le kell mondania a görög kormánynak. Ebben az esetben talán az EKB fenntartja a görög bankok finanszírozását, megvárja a világ, hogy mi lesz az előrehozott választás eredménye, talán még újabb hitelt is adnak, hogy a júliusi fizetésekre és nyugdíjakra is jusson. Viszont a probléma így sem oldódik meg. Mert mi lesz ha az előrehozott választáson a Sziriza megint nyer? Ez simán lehetséges, hiszen az igenek, ha győznek is, alig lesznek többségben, és az „igen” pártiak között a jobbközép és balközép pártok hívei egyaránt vannak, vagyis szét fognak szavazni. A Sziriza a végén akár az „igenek” győzelméből is jól kijöhet. Ha utána megint választást nyer, akkor könnyebben vállalhatja a megegyezést az EU-val, és az identitását sem kell feladnia, hatalmon maradhat.

Ha a nemek nyernek, akkor az a legvalószínűbb, hogy az EKB vagy magára hagyja a görög bankrendszert, vagy pedig úgy hagyja meg az eurót Görögországnak, hogy minden következő nap bizonytalan legyen. Hátha annyira elegük lesz a görögöknek, hogy végül ebbe bukik bele a Sziriza.

Az biztos, hogy egyik félnek sem érdeke, hogy az eurót feladja Görögország. A nyugat geopolitikai érdekeit már láttuk. Azonban a görög kormánynak se érdeke a kilépés. A saját pénz bevezetésével ugyanis az eddig felhalmozott (és külföldre még ki nem menekített) vagyon elértéktelenedne, a görögök elvesztenék megtakarításaikat. Továbbá Görögország eléggé rá van szorulva az importra. Ha minden ipari terméket és a nyersanyagot ezután csak sokkal drágábban lehet majd beszerezni, az nem hozná közelebb őket a megoldásához. Nem véletlenül próbálta azzal nyugtatni szombaton a görög pénzügyminiszter, hogy van elég benzin és gyógyszer felhalmozva az országban, ha hirtelen nagy baj lenne.

Kérdés, hogy a mostani népszavazás után kialakulhat-e egy olyan helyzet, amit senki sem akart.