Amikor pár hónapja mindenkit arra figyelmeztettünk, csak erős idegzetűek kattintsanak bejegyzésünkre, mert abban lelepleztük, hogy a nőkön szőr nő(!) még nem is sejtettük, hogy mekkora érdeklődésre számíthatunk.

A nőkön növő, majd onnan eltávolított/el nem távolított szőrnél megosztóbb téma nem nagyon van. Mindenki pontosan tudja, hogy a más nőknek, vagy az összes nőnek hogyan illene (nem)viselni a szőrzetét.

Sokan nyilván csalódottak lesznek, mert ahogy akkor, úgy most sem mondjuk majd meg a tutit a szőrviselet ügyében. Azt, hogy ki hogyan jár, saját ízlésének és döntésének a kérdése. Bár a divat nagyon erős pressziót jelent mióta világ a világ, van döntési lehetőség.

Apropó divat. Szerintünk ez a szó, és a mögötte húzódó, igazodási igény a legtöbb hasonló vita alapja. Ha a divat sima bőrt diktál, a többség igazodik, amikor fordul a szele, fordul a viselkedés is. Nem csak a nőknél, bár rájuk sokkal erőteljesebb nyomást gyakorolva.

Évezredek óta divat kérdése is

A szőszálak eltávolítására való igény meglehetősen régi. Kleopátrának például saját receptje volt a szőrtelenítéshez: égetett meszet, arzén triszulfátot és egy kevés vizet, valamint olívaolajat tartalmazott. Keleten cukor, citromlé és faggyúgyanta, sőt, néhol férgek kerültek elő. Az ókori Görögországban és Rómában, később a 15. századi Európában (aztán a kilencvenes évek elején idehaza is) csipesszel szedték ki a szemöldöküket a nők, mert ezt diktálta a kor ízlése. Annak is van nyoma, hogy tojáshéjdarabokkal kevert, ecetes, akár macskaszarral felturbózott szerek is léteztek. Hosszú ideig smirglihez hasonló anyagból készült kesztyűvel dörzsölték le a szőrt (meg feltehetően a bőrt) magukról, akik a szőrtelenséget választották. Ezekhez képest a borotvák érthető módon akár előrelépésként is értékelhetőek.

De mit ad isten, ahogy egyre több, a sima bőr elérésére alkotott eszköz és szer bukkant fel, a divat is egyre jobban úgy formálódott, hogy a jónép vegye-vigye ezeket a holmikat. Napjainkban a szőrtelenítési piac számtalan terméket kínál, és nem meglepő módon a rengeteg terméket csak akkor veszi meg a rengeteg vásárló, ha a közízlés maga az, hogy ezekre minál több embernek szüksége legyen.

Nem szabad azonban elfeledkezni róla, hogy az is ugyanúgy divatot teremt, amikor a szőrtelenséget választó nőkkel szemben a természetes testszőrzetet meghagyók, vagy a mindenekfelett a természetességet fókuszba állítók, akár egyenesen a szépség régi kategóriáit elvetők is divatot teremtenek.

Van választás, bármit is diktál a divat, de a trendek ellen menni soha nem könnyű

A mainstream közízlés elvárásai már jó ideje a sima bőrt preferálják, de ha fordulna a kocka és a természetesség (igen: a szőr, vagy mi több, a színesre festett szőr) lenne a nagy többség által ápoltnak, divatosnak tartott, akkor sem lenne könnyű azoknak, akik ennek ellenére beavatkoznának ebbe és mondjuk nekiállnának lábat borotválni. Volt már ilyen a történelemben, és (suprise, suprise) a szőrtelen nőket na minek tartották ekkortájt: naná, hogy kurváknak, mindenkit annak szokás bélyegezni, aki kilóg a sorból.

A divat mellett leginkább ízlés kérdése is kinek mi a szép, vonzó, kívánatos, ideálisnak tartott külcsín.

Épp ezért nem, nem foglalunk állást sem a szőrtelenítés sem más, a női test esztétikáját érintő kérdésben. Képesnek tartunk mindenkit arra, hogy kitalálja, ő mivel komfortos, hogyan érzi jól magát a testében. Ha pedig nem érzi jól magát, ahogy van, akkor pedig változtathat rajta, lefogyhat, meghízhat, plasztikázhat, festethet, lyukakat is furathat magán, photoshopolhatja a szelfijeit, vagy hagyhat mindent, ahogy a Jóisten megteremtette, henceghet azzal, hogy reggel csodaszépen/baromi rondán ébred, kinek mi köze hozzá.

Nem közügy. Nem a másik, harmadik ember ízlésének kell megfelelnünk, de még csak nem is a mindenkori divatirányzatoknak, hanem önmagunknak.

A női test mindig is csatatér volt

Napjaink mindent átszövő véleményformáló, divatdiktátor felületei csak erősítettek (és a photoshopolt nem létező ideálok emelésével torzítottak) ezen a helyzeten.

A nők feletti ítélkezés iránti kétségkívül létező tömegigényre játszani, az aktuális divatirányzattól eltérőket lenézni, fitymálni, megszégyeníteni jóval több, mint egy magasabb rendű esztétikai elvárás megfogalmazása.

Rengetegen nem tudják elfogadni, hogy a nők döntésképes felnőtt emberek, akik birtokában vannak annak a képességnek, hogy maguk határozzanak legalább arról, milyen szépészeti gyakorlatot folyatnak és milyet nem, illetve hogy akarnak-e, és kinek akarnak tetszeni.

Pedig ilyen egyszerű lenne az egész.

További nőkkel kapcsolatos híreket, érdekességeket találsz a feminfo facebook oldalán. Tetszik?